Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Snakecharmer
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 50:50
Értékelés: 4/5
Hú, de jó! Volt Whitesnake-tagok és új Snakecharmer-lemez. Már 2013-ban megjelent a brit rock’n’roll csupa sztárból álló csapatának azonos című debütáló stúdióalbuma, amely mérgesen hasonlított a legjelentősebb Whitesnake-lemezek zenei irányvonalára, azokéra az időkből, amikor a Whitesnake első gitárosa Micky Moody volt. Az egyik vezető oszlop, aki életre hívta a Snakecharmert, az új „Second Skin” album előtt úgy döntött, hogy otthagyja a bandát. A formációban van még egy volt Whitesnake-es, Neil Murray basszusgitáros, az énekes a volt Heartland-frontember Chris Ousey, gitározik a kiváló Laurie Wisefield (Tina Turner, Wishbone Ash), a billentyűs Adam Wakeman, aki egyébként a híres Rick Wakeman (Yes) egyik fia, a dobos a Thunderből és a Magnumból ismert Harry James, végül pedig az új, kiváló gitáros, Simon McBride, akit egy ideje volt szerencsénk megismerni Don Airey, a Deep Purple billentyűsének kísérőzenekarában.
A Snakecharmer a második albumon is az elsőlemez bevált receptjével dolgozik, és egy tapodtat sem tér el tőle. Mivel hatalmas zenei tapasztalattal rendelkező egyéniségekből gyúrták össze a bandát, a trükkjük ismert. Pontosan tudják ugyanis, hogyan kell felépíteni egy dalt úgy, hogy egy kicsit a régi Whitesnake-re emlékeztessen, de eléggé más is legyen ahhoz, hogy végig egyértelmű maradjon: itt a Snakecharmer van előttünk, nem a Whitesnake. Egy kicsit másmilyen felállás, amely ezt nemcsak meri, hanem meg is engedheti magának.
Valójában a Snakecharmer sosem robbant volna be, ha nem játszanának benne neves hírű zenészek. Ez biztos. A már feltalált dolgok másolásából manapság bőven akad, a zenei bizniszben is, az emberek memóriája pedig rövid, úgyhogy megéri kihasználni. Lehetsz akár „superman” is, de eredetiség és újszerűség nélkül a zenei univerzumban sajnos nem jelentesz semmit. A Snakecharmernek ebből a szempontból átkozottul szerencséje van, hiszen tulajdonképpen annak a rock’n’roll-nemzedéknek a hírnökei, amely a nyolcvanas években nagyban felvitte a hard rockot a világtérképre.
Az album kivitelezése kiváló. McBride egészen más fából faragott, mint Moody, és az új lemez lényeges elmozdulást hoz a mid-eight szakaszok felépítésében, amelyek logikusan megint instrumentálisak, de éppen bennük szikrázik fel Simon McBride kivételes technikai tudása és virtuozitása. Ő ugyanis jóval sokoldalúbb és változatosabb gitáros, mint híres elődje, Micky Moody. Wisefield is némileg jobban előtérbe kerül az újak között; Moody mellett ugyanis Moody végig kissé árnyékban hagyta Wisefieldet. A már elmondottak hatásos újracsomagolásához elegendő hasznos ötlet gyűlt össze az elmúlt négy évben. A „Second Skin” album áll . Az elejétől a végéig. A balladaszámú Fade Away is, amely az Ain’t No Love in the Heart of the City című dalra hajaz, az hangszerelésében megint eléri azt a kívánatos másságot, hogy a két dal közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Hajaz a Whitesnake-re, de pont annyira, hogy ne zavarjon.
A „Second Skin” albumot gyakorlatilag minden megrögzött Whitesnake-rajongó lecsapja majd. Régi vagy új, édes mindegy. Maga a dallamvilág, maga a megközelítés és a hangszerelési koncepció, aztán Ousey remekül kihasznált dallamos hangja, amely bársonyosságot és érdes melegséget visz az előadásba, valamint a Ouseyt kísérő vokális harmóniák is. És végül sem hagyja cserben a hallgatót a daloknak az a vérpezsdítő riffelése, amelyet a Hammond-orgona kemény és tömzsi támasza erősít. A dalok tehát hihetetlenül muzikálisak, a csúcspontjuk a refrén, amelyek egytől egyig megjegyezhetők. A blues súlya az ilyen rock’n’roll-receptben bőségesen és egyértelműen jelen van, az album egésze pedig nem titkolja az erotikus töltetét. Érzelmekben és szenvedélyekben, természetesen. Az album valószínű csúcspontját a kiváló Are You Ready to Fly mellett éppen a záró, nem kevésbé atmoszférikus és enyhén misztikus Where Do We Go from Here hozza.
Az album, amely semmiféle zenei újítást nem hoz, a Whitesnake-rajongóknak még így is nagyon otthonosan és rokonszenvesen fog szólni. Produkciós és szerzői minőségből nincs hiány. Itt csupán az a már ismert szemrehányás él, amelyet a kritika elején leírtam: a csapat egyéniségeinek régi dicsőségén való lovagolás és az ebből fakadó gondtalan zeneszerzés, ami zenei eredetiséghiányhoz vezet.
Snakecharmer – That Kind of Love (hivatalos videó):
Felállás
Chris Ousey – ének
Laurie Wisefield – gitár
Simon McBride – gitár
Adam Wakeman – billentyűk
Neil Murray – basszusgitár
Harry James – dob
Produkció
Snakecharmer
Dallista
01. Sounds Like A Plan
02. That Kind Of Love
03. Are You Ready To Fly
04. Follow Me Under
05. I’ll Take You As You Are
06. Hell Of A Way To Live
07. Fade Away
08. Dress It Up
09. Punching Above My Weight
10. Forgive & Forget
11. Where Do We Go From Here
