Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 38:42
Értékelés: 4/5
A „Screaming For Vengeance” (1982) 100%-os fordulatot hozott az elődjéhez, a „Point Of Entry”-hez (1981) képest. Ezzel a lemezzel léptek a Judas Priest az 1980-as évek legtermékenyebb alkotói korszakába. A „Screaming For Vengeance” szépen ötvözte a zenekar érettségét, amelyet a „Point Of Entry” sugároz, a „British Steel” (1981) szelídítetlen erejével. Sőt: a Judas Priest zajosabban és pusztítóbban szólt. K.K. Downing és Glenn Tipton itt először építette be határozottabban a zenei stílusba a szólók több részre bontását. A két gitáros pedig a nyolcvanas évek során végig csak tovább fejlesztette és csiszolta ezt a Judas Priest-arcképben. Korábban általában két szólót nyomtak le, mindketten a magukét, egymás után; ez a zseniális páros most minden találékonyságát az olyan hangszeres részek megalkotására fordította, amelyek több felé osztott szólókból álltak, így akár öt, sőt hét lead break is követhette egymást. Az átvezetésekbe ismét egyedülálló betéteket illesztettek, rövid, robbanékony, kerek kis szólókat, amelyek a lemez éles riffelésébe vannak beágyazva. A két elem kölcsönösen erősíti egymást, az eredmény pedig egy olyan lemez, amelyet a Judas Priest-rajongók az összes Judas Priest-album közül még ma is szívesen tesznek az első helyre.
Már a nyitó sortűz, a Hellion is olyan mágnes, amely a hallgatót azonnal elkábítja, és figyelmeztet: mögötte rengeteg bűnös gyönyör rejtőzik. A dobok masszívak, a basszus mélyen hasít, de leginkább a ritmusvonal uralkodik a középtempós számokban, mint a Bloodstone, ahol a kontrasztok, az első és a hátsó front, valamint Rob Halford a leginkább kifejezők. Itt született meg a Priest néhány kultikus klasszikusa: Hellion/Elestric Eye, Riding On The Wind, Screaming For Vengeance és You’ve Got Another Thing Comin’. Meglepő, hogy a zenekar mesterien képes egy olyan megalkuvást nem ismerő bombát letenni az asztalra, mint az Electric Eye, amely agresszív tartása mellett egyedülálló hangulatot kínál, főként a kiváló produkciónak köszönhetően. Rob hangját a sorokban szándékosan torzították és robotizálták egy effekttel, ami igazán életre kelti a nagy szemet, amely éberen figyel, és gondoskodik róla, hogy az állam folyamatosan „tiszta” legyen. A teljes ellenőrzés rabszolgái vagyunk, ami a félelmünk szüleménye, és ezért a „kitalált biztonságért” eladtuk az egész szabadságunkat.
A (Take These) Chains című dalt Bob Halligan Jr. írta a Judas Priestnek, aki a Ceili Rain tagja, ők egyébként ír és skót folk elemek, valamint rockzenei elemek fúzióját játsszák. Ez az ember általában is keresett zeneszerző lett, főként azután, hogy a Judas Priestnek megírta a Some Heads Are Gonna Roll című számot is, amely a következő lemezen, a „Defenders Of The Faith”-en (1984) jelent meg. Később Halligan olyan előadóknak komponált, mint a Blue Oyster Cult, a Kiss, Joan Jett, Ted Nugent, Michael Bolton és Cher. A (Take These) Chains Rob Halford érzelmes énekhangjára szabott szám. Ultramelodikus, folyékony dal egyszerű szólóval, kifejezetten slágerkislemeznek szánva. Az érzelmi töltet a hangulatos Pain And Pleasure-re is igaz.
A magasröptű lemezcím mögött elsősorban a címadó dal áll szilárdan. Végletekig felhevített, felcsavart, borzongató zúzda, ahol Halford szándékosan annyira üvölt, amennyire csak bír, hogy végigfusson a hideg a hátadon, de rendesen. Ez a bomba dinamikusan megy át a szenvedélyes You’ve Got Another Thing Comin’-ba, ütős, leeresztett riffekkel, masszív, közepesen gyors tempóval és Rob lendülettől fűtött éneklésével. A srácok a vége felé a Feverrel gondoskodnak a lemez hangulati csúcspontjáról. A nyitott ritmus mélyen szól, és közelít ahhoz a hanghoz, amelyet nem sokkal később a glam metal zenekarok kezdtek átvenni. Leeresztett riffek, a refrénben gitártercek és érzelmesen szenvedélyes ének. A dal sugározta energia és elkapott hangulat egyenesen a következő lemezre, a „Defenders Of The Faith”-re visz minket, amely a „Screaming For Vengeance”-hez képest a hangulatot és a dinamikát még tovább fokozta.
A záró bomba, a Devil’s Child az a pillanat, amikor Rob a maga csúcsteljesítményével teljes pompájában ragyog. Ez egyértelműen az ő száma tetőtől talpig. Add át magad a varázsló születésének! A „World Vengeance” turné színpadi varázsának lüktetését a Judas Priest a Devil’s Child live bónuszszámmal kínálja, ahol az énekes szándékosan még följebb tolja a már amúgy is világűri magasságú sorokat, ami azt bizonyítja, hogy Halford kifejezőerőben és hangi erőben lemezről lemezre folyamatosan fejlődött. Az erőt finoman építette be a veleszületett finomságérzékébe. A másik bónuszszám a fantasztikus félballada, a Prisoner Of Your Eyes, amely hangzásban és stílusban egyaránt remekül illeszkedik a lemezhez. A Priest gitárszintetizátorokat adott hozzá. A hangulat telítve van érzelmekkel, a két gitár munkája és Rob Halford pedig szó szerint transzba esik benne. Furcsa, hogy a zenekar nem tette fel egyik stúdióalbumára sem.
A „Screaming For Vengeance”-szel a Judas Priest mindenben még egy lépéssel tovább ment. Ez a lemez, amelyen az agresszió a kivételes érzékű dallamosság gyönyörű adagjával párosul, végre segített a Judas Priestnek meghódítani az egész világot. A „Screaming For Vengeance” az Egyesült Államokban kétszeres platinalemez lett. Nagy idők voltak ezek, a heavy metal építészeinek, a Judas Priestnek való idők.
Felállás
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
Produkció
Tom Allom
Számlista
1. The Hellion
2. Electric Eye
3. Riding The Wind
4. Bloodstone
5. (Take These) Chains
6. Pain & Pleasure
7. Screaming For Vengeance
8. You’ve Got Another Thing Comin’
9. Fever
10. Devil’s Child
BÓNUSZ DALOK A 2001-ES REMASZTEREZETT KIADÁSON:
11. Prisoner Of Your Eyes
12. Devil’s Child (live)
Az album játékideje: 51:04
