Szerző: Jernej Vene
Az interjú dátuma: 1993. szeptember 11.
Az interjú a Face the heat című lemez világszintű bemutatója alkalmából készült.
Vene: Nem tudom pontosan, mi vagy: ritmus- vagy szólógitáros? Hogyan határoznád meg magad?
Rudolf Schenker: Zenész vagyok. Jó, ritmusgitáros vagyok, a hobbim pedig a
szólógitározás. Leginkább zeneszerző vagyok, mert a zenei szakmában ez a kedvenc tevékenységem.
Vene: A fő szerzők Klaus, az énekes és te vagytok. Hogy lehet ez?
Rudolf Schenker: Valószínűleg van érzékem olyan dalok írásához, amelyek tükrözik a korunkat
és adnak is valamit a közönségnek. Szerintem ez az igazi ok. A Scorpionsnál mindenkinek van lehetősége dalokat írni, ezért van producerünk is. Neki odaadunk több mint harminc dalt, és ő válogat köztük. Úgy tűnik, ilyenkor az én dalaim maradnak talpon.
Vene: Személy szerint hogyan készülsz a hosszú turnétokra? Van valami különleges edzésprogramod?
Rudolf Schenker: Jógázom és meditálok. Sokat úszom, amikor csak lehet. Most ez nem megy, mert annyi az interjú és annyi minden történik körülöttünk, hogy nincs rá időm. A turnéra mindig pozitív hozzáállással indulok, és igyekszem normális maradni. Az útnak más szabályai vannak. Rengeteg a buli és az őrült éjszaka, ami rendben is van. Próbálok egészséges és jó kondícióban maradni, mert a turné másfél évnél is hosszabb, és az emberek nyolc hónap után is jó formában akarnak látni minket. Ezért jól fel kell készülnöm.
Vene: Mit jelent neked húsz év után a Scorpions tagjának és alapítójának lenni?
Rudolf Schenker: Ez a legszebb dolog az életemben. A zene az első
szerelmem, és kiváló munkatársak vesznek körül. Az egész világon játszhatok, és lehetőségem van látni, mi történik. 1991 elején, a Crazy World turnén Görögországban megismertem Mihail Gorbacsovot. Rengeteg lehetőséged van, és különleges érzéseket adhatsz az embereknek.
Remélem, ezt még több mint húsz évig csinálhatom. Amíg van mondanivalóm, és amíg szórakoztat, folytatom.
Vene: A legjobb, ha a szenvedély és a munka egybeesik, nem?
Rudolf Schenker: Igen, ez a lényeg.
Vene: Az első lemezetek 1972-ben jelent meg. Mi repítette a Scorpionst erre a szupersztár-szintre?
Rudolf Schenker: A kémia. Minden a kémia. Akik túlságosan beleszeretnek magukba, elfelejtik, hogy a siker néhány ember összjátékában rejlik. Elvis Presley, Michael Jackson és még néhányan szólóban is boldogulnak, a Led Zeppelinnel, a Beatlesszel és a Stonesszal más a helyzet. Mindannyian megpróbálkoznak a saját útjukkal, de soha nem megy majd olyan jól nekik, mint amikor együtt voltak. Paul McCartney egyszer azt mondta: soha nem érem el azt a szintet, amit John Lennonnal együtt elértem. Ez a helyzet. Vegyük például a Piña Coladát. Rum nélkül nincs semmi, ananászlé nélkül sincs.
Az igazi keverék – ez az igazi.
Vene: Hogy érezted magad, amikor először játszottál Moszkvában, majd később, 1989-ben a Peace Festivalon?
Rudolf Schenker: Először 1988-ban játszottunk ott. Fantasztikus volt. Német zenekarként mindig meg akartuk tudni, mi is az az Oroszország. A szüleink és a németek általában két háborúban harcoltak az oroszokkal, és később azt mondták nekünk, hogy az oroszok gazfickók. Persze látni akarod,
mi igaz ebből. Leningrádban tíz koncertet adtunk, mindegyikre úgy tizenöt ezer ember jött el, és nagyon meglepődtünk rajtuk, mert annyira jószívűek voltak. 1989-ben a moszkvai Peace Festivalon még jobban meglepődtünk, amikor százezer ember énekelte velünk a Still Loving You-t. Még a Vörös Hadsereg is. Akkor jött Klaus az ötlettel, hogy megírja a Wind Of Change-et. Meg akartuk mutatni az oroszoknak, hogy mi, németek többre is képesek vagyunk, mint háborút kirobbantani. Tudunk zenét csinálni. Ez volt az ajándékunk az orosz népnek.
Vene: Eljönnétek Szlovéniába is játszani, ha meghívnának?
Rudolf Schenker: Mi szívesen lennénk mindenhol, ahol van áram. Ha nincs, akusztikus gitárokkal érkezünk. Ha a dolgok beleférnek a menetrendünkbe, és megfelelő csarnokotok van, akkor megyünk.
Vene: Mi hajt, hogy ilyen régóta gitározol?
Rudolf Schenker: A zene az első szerelmem.
Vene: Még mindig?
Rudolf Schenker: Igen.
Vene: És mindig az is marad?
Rudolf Schenker: Igen.
Vene: Hogyan egyezteted össze a családi életet és a munkát?
Rudolf Schenker: Igyekszem megtartani a helyes egyensúlyt. Ez egyébként az életben nagyon fontos. Soha nem voltam családcentrikus ember. Talán ezért szeret engem a feleségem, és én is őt. Mindig más utakon akarok járni, és ez fontos. Ha szeretsz valakit, lehetővé akarod tenni neki, hogy ő is úgy élvezze az életet, mint te.
Vene: Nehéz egy évig távol lenni otthonról. Előfordul, hogy egy pillanatra hazaugrasz?
Rudolf Schenker: Az otthonom ott van, ahol a fejem és a szívem. Jó Hannoverben otthon lenni, de jó itt is, meg Amerikában, Japánban. A különböző országok annyi érdekes dolgot kínálnak, hogy nincs okom jobban szeretni az otthonomat, mint más helyeket.
