Kiadó: Zavod Orbita
Album hossza: 40.39 perc
Megjelenés dátuma: 2019. 10. 11.
Produkció: Samuel Blues & Miha Erič
Műfaj: instrumentális / blues
Értékelés: 7.0 / 10
Samo Pivač, azaz Samuel Blues, a jeseniki kantautor, és Miha Erič, a szlovén blues-szájharmonika ura, aki a Prismojeni profesorji bluesa együttesben hagyott maradandó, kitörölhetetlen nyomot, már régóta ismerik egymást. A korábbi jamek sem voltak semmi szokatlanok, így teljesen természetes volt, hogy előbb-utóbb összeállnak, és közösen megalkotják, majd felveszik a közös dokumentumot.
Így született meg a „Transformator”. Ahogy a címe is sugallja, ez egy olyan tárgy, amely állítólag valamit átalakít. Biztosan tapasztalatgyűjtésről és ennek nyomán (legalább részleges) átváltozásról, érlelődésről van szó, de ezt a két zenésztől kell megkérdezni. Mindegy, kiszállok a filozófiai vitából. Jó 40 percnyi zene áll előttünk. Teljesen instrumentális lemezről van szó, amelyet Samuel Blues elemi erejű gitárhangzása irányít, a jellegzetes, sarokkal a földet verő ritmussal, hozzá pedig Erič szájharmonikás csínytevéseinek jól ismert karaktere, tetszőleges változatossággal.
Az első 10-15 perc még szórakoztatónak hat, és megidézi a vidám órák hangulatát, amelyet a két zenész együtt töltött a felvételek alatt, de hamar rájövünk, hogy a lemez további részében gyakorlatilag ugyanahhoz a kifejezésbeli trükkhöz „láncolódnak”, amelyhez végig ragaszkodnak. Szóval. A dalok formátuma közvetlen kapcsolatot jelent Samo Pivač szólólemezeivel. Valószínűleg nagyon gyorsan születtek, akár spontán jamből, és úgy is vették fel őket. Nagyon gyorsan, a koncertjam elve szerint, első nekifutásra rögzítve. Mindez nagyon jó, elvárt, kívánatos, és éppen ez ad az ilyen lemezeknek egy plusz adag hangzásbeli és kifejezésbeli vonzerőt.
A gond ott kezdődik, amikor rájössz, hogy a lemez motívumokban nagyon kiszámítható, és emiatt ötletileg gyenge, sőt szegényes. Az az érzés, hogy főleg Miha nem is akar „szólisztikusan” kitörni, ahogy azt a Prismojeni profesorji bluesánál töltött idejében tette, és nem keres más megoldásokat a szájharmonikázásban a számokon belül. A hangszeres betétekkel kitölthető hely a dalokban hatalmas, és még így is kihasználatlan marad. A szerepek nagyjából egyenlően oszlanak meg. Erič viszont a szájharmonikával gyakran a kíséret (a frazírozás) fenntartójának szerepébe áll, amellyel ilyenkor Samo a gitárjával lép előtérbe. És ennyiben is marad a dolog. Samo Pivač ugyanis nem Tilen Stepišnik, így a „Transformator” közelről sem éri el a Smet duó folyamatosan szórakoztató ötlet- és műfaji sokszínűségét, amelyben Miha a már említett gitárossal játszik együtt. Ez azt jelenti, hogy Pivač technikai értelemben egyszerűen túl gyenge zenész ahhoz, hogy megengedhesse magának egy instrumentális lemez kalandját. Való igaz, hogy Samuel Blues most is mindenben, amihez hozzányúl, rudimentáris, ösztönös, a lehető legőszintébb, és a szokásos izzással áll a dolgokhoz, de jobb lett volna, ha a gitározás mellett – akkor is, ha duó lemezről van szó – szövegeket is beépít a dalokba, és az énekhangját is hozzáteszi. Ezzel megtörhette volna a dalok monoton frázisismétlését, amelyek már a kiindulópontnál egy-két frázisra vannak ítélve, és emelhette volna a lemez dinamikáját. Így a lemez megkapta volna a megszokott kantautori aurájának karizmáját, amellyel Samuel Blues olyan meggyőző, amikor „remete” módjára áll a dolgokhoz. Magányos lovasként, vagyis szólóelőadóként. A blues alaphangnem kiszámítható mintájában, amely időnként csak az „arab szeretettel” kiegészített mezőbe tér ki (Čoban, Balkan Ekspress), és amikor megörülünk a flažoletteknek, valamint a szándékosan megütött disszonáns hangnak (a közös frázis megkettőzésében) a (jóval túl hosszú) Ptiči című számban, egyszerűen arra a következtetésre jutsz, hogy a lemez ötletileg 15 perc után kifullad. Az érzés, hogy a lemez több izgalmas tartalmat is kínálhatott volna, mindenképp megmarad, és mégis: mindkét zenész elég bátor és vakmerő volt ahhoz, hogy belevágjon ebbe a projektbe, amely másfelől viszont bővelkedik világos eszmeiségben, gunyoros akasztófahumorban és szatírában. Egyes számok ideális zenei aláfestésként szolgálhatnának valamelyik spagettiwesternhez vagy egy Chaplin-burleszkhez, de a „Courage the Cowardly Dog” című rajzfilmhez is, ha valaki emlékszik rá a Cartoon Networkről.
A buli itt van. Rajtatok áll, mennyire vagytok igényes hallgatók, annyi viszont biztos, hogy ezt a duót mindenképp érdemes élőben, közös koncertjeiken megnézni. A „Transformator” zenei személyi igazolványa tehát a két zenész nagy közös szórakozásának kiáltványa, egyben elég jó iránytű is ahhoz, mire számíthattok a színpadon Mihától és Samótól.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Lajna II
2. Balkan Express
3. Termostat
4. Hlad
5. Maksimum
6. Ptiči
7. Ovce
8. Čoban
9. Bojler
10. Amper
11. Štrom
Felállás:
Miha Erič – szájharmonika, lap steel
Samuel Blues – gitár
