Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: GNP
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 45:57
Értékelés: 4/5
A Gilmour Negus Project (röviden GNP) rövid életű, de rendkívül szerethető AOR-projekt volt, amelyet a legendás kanadai prog rock csapat, a Saga két egykori tagja hozott össze: a skót billentyűs és olykori énekes Jim Gilmour, valamint a magyar gyökerű dobos, Steve Negus. A formáció már az elejétől fogva rövid életre és gyenge visszhangra volt ítélve, nem kis részben a Virgin Records bűnösen rossz promóciója miatt. A GNP a két zenész rövid kitérőjét jelentette a Sagától, amely épp abban az időben, a pop rock felé hajló „Behaviour” (1985) albummal aratott komoly kereskedelmi sikert. Jim és Steve nagyobb művészi szabadságra vágyva merész önálló lépésre szánta el magát, ami kereskedelmi szempontból elég szánalmasan végződött, zeneileg viszont számos érdekes eredményt hozott, amelyet manapság azok is értékelni fognak, akik kívül esnek a két zenész/a Saga rajongói körén, és szívesen hallgatnak ízléses, melodikus rockot egy szemernyi felesleges émelygés nélkül.
Érdekes, hogy a „Safety Zone” című első és egyetlen GNP-albumon összegyűjtött szerzemények stílusban nem sokban térnek el attól, amit a Saga ebben az időszakban csinált, ami főleg Gilmour esetében meglepő, hiszen ő mindig is szívében-lelkében progresszív zenész volt. Persze figyelembe kell venni az akkori zenei trendeket is. Az album hangzása a Sagához képest még egy lépéssel mélyebbre merül az akkoriban népszerű AOR-irányzatba, vagyis nem hiányoznak a produkcióban előtérbe állított szintetizátorvonalak és a magával ragadó refrénekkel megspékelt monumentális dallamok.
Gilmour billentyűsmesteri híre ismeretében nem meglepő, hogy a szintetizátorok töltik ki a hangzás nagy részét, miközben Negus is bőven kap mozgásteret a dobok mögött. A legnagyobb attrakció viszont a szinte ismeretlen, mégis fenomenális harmadik tag, az énekes Robert Bevan, aki technikailag igényes és érzelmekben gazdag énekével gyakran ellopja a „show”-t a két főszereplő elől. Énekstílusa nem kevés rokonságot mutat a Saga egykori énekesével, Michael Sadlerrel. A háttérvokálokban a projekt mindkét fő mozgatórugója bőkezűen segíti, különösen Gilmour, aki helyenként a fő éneket is átveszi (hasonlóan ahhoz, ahogy a Sagánál is szokta). A gitár- és basszusszólamokat vendégzenészek játsszák fel, akik munkájukat több mint kielégítően végezték el.
Az albumon úgy hemzsegnek a potenciális AOR-slágerek, hogy némi rádiós pörgetéssel gyorsan le is hagyhatnák a „potenciális” jelzőt. Ide tartozik már a nyitó power ballada, a „How Many Times” is, ízlésesen elhelyezett szintetizátortextúrákkal, romantikus háttérvokálokkal és hipnotikus refrénnel, amelybe ügyesen szőttek szaxofonbetéteket Pat Perez előadásában. A fertőzően romantikus hangulattal teli AOR-sztenderdek sorát sikerrel folytatja a „One Life” egyszerű, mégis rendkívül hatásos refrénjével, ami Bevan remek hangjának köszönhető.
A „No Parade” szinte ikonoklaszta zongoraaranzsmánt tartalmaz Gilmourtól, a billentyűs úr pedig személyesen is megjelenik az egyik fő vokálon. A két hangszín közti kontraszt hasonlóan jó hatást ér el, mint néhány megosztott énekkel készült Saga-szerzeményben. A hatalmas vokális harmóniák közé ügyesen illesztettek egy remek gitárszólót is, amely egy színvonalas melodikus rock dalból persze nem hiányozhat. A „Remembering” újabb Gilmour-ballada szólóénekkel és egyszerű zongoraaranzsmánnal. Itt el kell mondani, hogy ez Jim egyik legjobb énekteljesítménye, amely, ha ez a dal valaha egy Saga-albumon jelent volna meg, a belefektetett érzelmek mennyiségében még a felejthetetlen klasszikussal, a „Scratching the Surface”-szel is felvehetné a versenyt.
A következő power balladával, a „Love Must Be the Answer”-rel a projekt új magasságokba jut a szép szerelmes balladák megalkotásában, mindenféle felesleges cukormáz nélkül. A címadó dal az album csúcspontja és be nem teljesült sláger. Az érdekes előrefrént és az ötletes gitárriffet hipnotikus refrén egészíti ki, ahol az arcátlanul fertőző vokális harmóniák uralkodnak. Még jobb a hosszabbított változata, amely bónuszdalként az album végén található, és amelynél felmerül a kérdés, miért nem használták ezt a formát már a rendes lemezanyagban. A melankolikus AOR-sztenderd, az „Eyes On the Prize” a Toto-klasszikus, az „Africa” billentyűs aranzsmájához némileg hasonlót tartalmaz, és atmoszférikusan hihetetlenül hatásos refrént. A minőségi egyenletesség a folytatásban is megmarad. A „French Connection” power ballada és az ütősebb, dinamikusabb „Russian Roulette”, amely egyben az album legkeményebb darabja, tovább adagolja a megkapó dallamokat, ízléses szólókat és monumentális refrénjeket, míg a záró „In Your Eyes” számos organikus zenekari aranzsmányával újabb alkalom Bevannek, hogy ismét ragyogjon őszinte érzelmeket közvetítő énekével, és végleg beírja magát azon énekesek kategóriájába, „akikről sosem hallottál, pedig kellett volna”.
Két korábbi (és később visszatért) Saga-tag rövid életű formációjának egyetlen terméke remek melodikus rock lemez fantasztikus produkcióval, amely mellett egyetlen monumentális himnuszokat és függőséget okozó dallamokat kedvelő rajongó sem maradhat hidegen. Az olyan zenekarok hívei, mint a Toto, a Journey, az Asia és társaik, különösen élvezni fogják ezt a nagyon ritka, gyakorlatilag szinte elveszett gyöngyszemet. Igazi kár, hogy ez a csiszolatlan AOR-ékkő örökre az obskúrus raktárában ragad, de ez volt mindig is a szerény anyagi háttérrel és csekély médiaszereplléssel rendelkező projektek sorsa. Mielőtt a tervezett folytatás megvalósulhatott volna, a „tékozló fiúk” a kilencvenes évek elején visszatértek anyazenekarukhoz. Gilmour a mai napig a Saga egyik legfontosabb tagja, Negus pedig a 2003-as második távozása után az önálló utat választotta.
Felállás
Robert Bevan – ének
Jim Gilmour – billentyűs hangszerek, háttérvokál
Steve Negus – dob, ütőhangszerek, háttérvokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Bob Bartolucci – gitár (1-4, 6-9)
Jeff Jones – basszusgitár
John Albani – gitár (2)
Richard Fortin – gitár (5)
Maddie Willis – vokális dallam (5)
Pat Perez – szaxofon (1)
Zhang Zhang – hegedű (10)
Julia Jones – hegedű (10)
Julian Knight – brácsa (10)
Ron Chambers – cselló (10)
Produkció
Steve Negus
Számlista
1. How many times
2. One Life
3. No Parade
4. Remembering
5. Love Must Be The Answer
6. Safety Zone
7. Eyes on the prize
8. French Connection
9. Russian Roulette
10. In Your Eyes
11. Safety Zone (extended)
