Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés dátuma: 2019. augusztus 23.
Album hossza: 33.05 perc
Produkció: Arthur Rizk
Műfaj: Thrash Metal
Értékelés: 8.5 / 10
Idén augusztus végén, 23 évnyi szárazság után megjelent az új Sacred Reich-album! Az arizonai kultikus thrash metal csapat pályája elején lett híressé: két kiváló stúdióalbumot tett le az asztalra, az „Ignorance”-t és a „The American Way”-t, közben pedig a második hullám zenekarainak szárnyán, a thrash akkori virágkorában a „Surfing Nicaragua” EP-vel még olajat is öntött a tűzre. Az „Independent” (1993) és az azt követő „Heal” (1996) is teljesen rendben lévő lemez, bár a „széthúzott” „Independent”-nél azért azt szerettem volna, ha az is csak valamivel nyúlik fél óra fölé, ami egyébként a többi Sacred Reich-album hagyománya. A puristák körében mindkettő vegyes fogadtatásra talált. Érdekes, mennyi ideig tartott, mire a banda kiadta a „Heal” utódját, pedig a pályafutásuk során csak egyetlen (ötéves) szünetük volt (az új évezred elején).
Visszatért Dave McClain, méghozzá a Machine Headnél töltött 23 év után. Az „Awakening” garázsszerűen lecsupaszított produkciójához végre rendkívül felszabadult dobolást hozott, ami szerves és természetes, hiperprodukciós hangzási trükkök nélkül szól. Phil Rind egy szemernyit sem veszített a vokális töltetéből. Nos, ez nem egészen igaz. Az évek során kicsit „szebben” üvölt, kiabál és énekel, de a tüzet továbbra is meggyőzően dühösen „okádja”, és ebből a szempontból az „Awakening” nagyon magabiztos manifesztum, amire érdemes volt várni. A berögzült, régi iskolás Sacred Reich-puristáknak, akik túl nagy elvárásokkal ültek le elé, talán nem pont az az album, amit szerettek volna, de ha a lemez végigmegy a „kevésbé megterhelt” füleken, összességében kiválóan szól, és több mint kellemes érzéseket hagy maga után. Arnett nem felejtett el lángoló, azonnal megragadó frázisokat írni, a szólókban továbbra is vagány és felismerhető, jó támaszra pedig a fiatal Joey Radziwillben talált, aki jellemzően a ritmusgitáros szerepét tölti be.
Az album borítója groteszk, és újra emlékeztet rá, hogy a Sacred Reich továbbra is lelkes ellenzője az „amerikai világrabszolgatartásnak”, amit a szövegeikben sosem titkoltak, és most is többször élesen támadják az amerikai rendszert (Killing Machine). Közben a srácok hozzáteszik azt a humoros oldalukat, amely leginkább a híres „Surfing Nicaragua” EP-t jellemezte. A záró Something to Believe rock’n’roll passzusa hasonló húzás, mint a „Surfing Nicaragua” klasszikus passzusa, bár a két szám érezhetően másként van összerakva, a komponálás „szórakoztató” oldala viszont közös bennük.
Igazságtalan lenne azt állítani, hogy a zenekar az „Awakening”-gel a korai korszakhoz keresi a kapcsolódást. Egyszerűen ott folytatják, ahol szerzői értelemben a Sacred Reich abbahagyta. Ugyanakkor az új albumon találunk olyan pontokat is, amelyek könnyedén kacérkodnak a „The American Way” esszenciájával (Awakening, Divide & Conquer, Manifest Reality, Revolution). Ezekben a dalokban emellett lelkesen csapnak oda igazi punkrock energiával, sőt akár hardcore-os felhangokkal is (Revolution), az újak közül viszont az első helyet a dühös Don’t Do It Donnie viszi el, a két percet sem elérő pofon, amit viszont csak az Iron Reagannel közös split lemezen találunk meg. Igaz, hogy az alkalmankénti „Pantera-s”, valamint a „Heal” „sludge-os” hangulata alig érezhető, de a banda az őserő keresésében az alapozásnál történelmileg egészen a pre-thrash és speed metal korszakig nyúlt vissza. A Death Alley-ben a Sacred Reich még „tehénharangot” is bevet, amellyel ellenpontozza a dal ritmikai alapját, a szám pedig még a blues és a southern rock retorikájával is kacérkodik. Persze a produkció koszos és nyers, ahogy egy thrash metal lemeznél illik. Szépítgetés nélkül, egyenesen a fogak közé. Arra viszont nem emlékszem, hogy Rind a pályafutása során valaha is ilyen kidolgozott, muzikális énekdallamokat vett volna elő, mint az új album néhány pontján (a Death Valley mid-eight passzusa, a záró Something to Believe).
Szóval? Az „Awakening” egyszerre hozza a nyolcvanas évek végének dühét és néhány olyan trükköt, amely muzikálisabb és kevésbé thrasheres, sőt kifejezetten felszabadult, ez pedig a zenekar harmadik és negyedik albumának korszakára utal vissza. Az „Awakening” mindezek alapján a maga nemében egy igazi bestia, és 100%-ban valódi Sacred Reich-bestia. Szép nyitány és magabiztos alapozás egy remélhetőleg új alkotói korszakhoz, és mindenekelőtt egy legendás zenekar sikeres visszatérése! Reméljük, hogy a következő album legalább három éven belül követi.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
01. Awakening
02. Divide & Conquer
03. Salvation
04. Manifest Reality
05. Killing Machine
06. Death Valley
07. Revolution
08. Something To Believe
Felállás:
Phil Rind – ének, basszusgitár
Wiley Arnett – gitár
Joey Radziwill – gitár
Dave McClain – dobok
