Rudi Bučar: Kambjale so čase
Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2020. 10. 9.
Produkció: Gaber Radojevič, Drago Popovič & Jan Baruca
Az album hossza: 23.31 perc
Műfaj: Singer/Songwritter
Értékelés: 8.0/10
Rudi Bučar idén október elején kihozta hatodik stúdióalbumát is, amelynek a „Kambjale so čase” címet adta. Aki hallgatta már az olasz Serie A kommentátorainak érzelmi kitöréseit valamelyik olasz tévécsatornán, annak a cím játékosváltásoknál már biztosan ismerősen cseng. Na jó, térjünk inkább a zenére. Egyértelmű, hogy Rudi réges-rég rengeteg felszabadulást talált Iztok Mlakar és még néhány más szlovén dalszerző-énekes hallgatásában, ez adott neki szárnyakat és önbizalmat ahhoz, hogy maga is felfedezőútra induljon ezeken a vizeken. Vagyis ott, ahol a szlovén nyelv helyi nyelvjárása a költészeten és a zenén keresztül hatékonyan életre kel. Zenei forradalmat nem hirdet, és olyasmit sem hoz, amitől a hallgató akár csak az egyik szemöldökét is picit megemelné. Végül is nincs is rá szüksége. A hatodik albummal is megőrzi művészi bölcsességét. Továbbra is teljesen kényelmesen elnyúlik annak a zenei irányvonalnak a kanapéján, amelyben otthon van, magabiztosan uralja, és amelyről ismerik és szeretik.
Rudi ezúttal is egy egész hadseregnyi kiváló szlovén zenészt hívott meg közreműködni, akik rányomják a bélyegüket a dalokra. Ezek ismét a popretorika és a szlovén Isztria népdalhagyományából fakadó dallamosság finom keverékét követik (a címadó dal, az „A Isola voio andar” újraaranzsálása), természetesen jelen van egy csipetnyi blues, rockzene, sőt jazz is, és – ahogy már magatok is kitalálhattátok – a kabarészanzonnal való kacérkodás egyértelmű nyomai is (a „Plešem”, az „Otroci tistega časa”), ami egyébként (túl)sok szlovén előadó mágneses ihletének megtestesülése. A leginkább sikerült és legérdekesebb pillanatok azok, amelyek „műfajilag fuzionáltak”, mint (bizarrul eltúlozva) az álmos swing „Otroci tistega časa”, amelyben egy helyen békésen fognak kezet a hagyományos dallamok, a blues, egy csipetnyi rock és a kabarészanzon. Igen. Az album ezekben a korántsem rózsás időkben megőrzi a játékosságot, a csipkelődő kedvet és az optimizmust, vagyis gond nélkül felráz, felébreszt, és ha mogorva vagy, fel is derít. A „Dolgo nisva pila” az album megjelenéséig biztosan „népdallá vált”. Bizonyítja, hogy Rudi és Hamo közös szerzői cipőben jóval erősebb, mint a David Bowie-feldolgozásokból született közös utcai adaptációkban. Biztosan ez az a dal, amely az albumon (a szerzemény szempontjából) kiemelkedik, és bizonyítja, hogy a meggyőző énekes duó rendkívül vonzó kontrasztos összhangot ér el.
A zene jó 23 percet tesz ki. Ebből valódi dal mindössze hét (a bevezetőt és a kivezetőt nem számítva). Ahogy a fickó a promóciós szövegekben utalt rá, ezúttal a költészet nosztalgikusan szól hozzánk, és minden ízében érzelmes. Rudi átélt, érzéki éneke ezúttal is abszolút biztosíték, amely megragad, és könnyedén magára vonja bárki figyelmét. Ebből a szempontból Rudi meggyőző népi trubadúr marad, ami a tősgyökeresen dalszerző-énekes „Čista” című dalban is megmutatkozik, de a „Kakšni so takšni”-ban is, amely törékeny és énekileg különösen magával ragadó – gyakorlatilag arra született, hogy a „mainstream” rádióhullámokon pörögjön.
Az albumot ismét nagy odaadással rakták össze. Több különböző stúdióban vették fel, három tapasztalt hangmérnök producerként vezényelte a munkát. Az ilyen aprólékos húzások tovább gazdagítják az egyes dalok jellemének kontrasztját, és ez nagyon jó.
Mit is merne még mondani erről a szórakoztató, felszabadult és szimpatikus zenei termékről egy „békász”, akinek alapvető zenei étlapja maró, megszelídíthetetlen, megcsiszolt gitárokból és kísérletező különcködés botladozó ritmusainak sokaságából áll? Nem túl sokat. Rudi a „Kambjale so čase” albummal is biztonságosan a saját kifaragott zenei nyomvonalában marad. Hű marad hozzá. Tömören és konkrétan. Nagyon valószínű viszont, hogy ez a bájos dalszerzői popalbum több port ver fel a szárazföldi Szlovéniában, mint a tengerparton, ahol Rudi aurája már réges-rég a mindennapi inventár része lett.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Teresina 1
2. Kambjale so čase
3. Otroci tistega časa
4. Kakšni so takšni
5. Dolgo nisva pila
6. Čista
7. Plešem
8. A Isola voio andar
9. Teresina 2
Felállás:
Rudi Bučar – ének, gitár, ütőhangszerek
Közreműködő zenészek:
Matevž „Hamo” Šalehar – ének az 5. számban
Goran Krmac – tuba, topotalnik, vokál (3., 4., 7., 8. szám)
Anže Vrabec – zongora, pianínó, Hammond-orgona (3., 5., 6., 7. szám)
Robert Pikl – gitárok, slide, charango, bendzsó, vokál (3., 4., 5. szám)
Tomaž Boškin – rimonika, vokál a 8. számban
Marko Hrvatin – gitár a 8. számban
Jan Baruca – ukulele a 8. számban
Martin Štibernik – basszusgitár az 5. számban
Simon Markežič – basszusgitár a 8. számban
Boštjan Gombač – ütőhangszerek, hangszerek a 7. számban
Mitja Bobič – rudič, ütőhangszerek, vokál a 8. számban
Tomi Purič – dob a 3. és az 5. számban
Giulio Rosselli – dob a 4. számban
Marko Toškan – dob a 8. számban
