Szerző: Rok Klemše
Előadó: Verjnuarmu
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 42:00
Értékelés: 1.5/5
A finn Verjnuarmu savo metalt játszik. Mi a fene az megint, kérdezed? A savo egy finn nyelvjárás, amelyet az ország keleti részén, egy kis területen beszélnek, és a srácok természetesen ezen a nyelvjáráson énekelnek. Ezzel persze kiástak maguknak egy saját piaci rést, de a nyelvjárás egyben az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őket a műfajban hasonló zenekaroktól.
A finnek 2001-ben alakultak, az elkövetkező pár évben három demót adtak ki, 2006-ban pedig megjelent az első nagylemezük. Három évvel később itt a második album egy olyan címmel, amibe könnyen beletörik az ember nyelve: Ruatokansan Uamunkoetto. És mit hoz az új lemez? Jó negyven percnyi melodikus death metalt, időnként heavy metal hatásokkal. Ebből egyértelmű, hogy számíthatsz a dupla lábgép tengernyi használatára, dallamos, együtténekelhető „sing-a-long” refrénekre, melodikus riffekre, harmonikus futamokra és rengeteg shredderes részre. Csakhogy semmi sincs benne, ami elválasztaná a Verjnuarmut a többi hasonló zenekartól. Kivéve a nyelvet, ami végül abba fullad, hogy a srácok csak azért írták savo nyelven a szövegeket, hogy kitűnjenek a tömegből. Ez ugyan valahogy sikerült is nekik, de messze vannak attól, hogy egy szemernyi eredetiséget vagy szikrázó, még nem hallott ötletet felmutassanak. Amit hallani lehet, az az epikus melodikus death metal átlagos keveréke a Korpiklaani stílusában, időnként olyan énekrészekkel, amelyek nagyon emlékeztetnek a Tyrra, és gyakori „folkos” részekkel, amelyek természetesen a honfitársakra, a Korpiklaanira emlékeztetnek. Mindennek tetejébe a lapos, üres produkció még tovább ront a helyzeten, mert nem üt ott, ahol kellene.
A Verjnuarmu a második lemezével semmi újat és megrázót nem kínál, és ha mégis hallani egy érdekesebb részletet, hamar belopakodik a déjà vu érzése, hogy ezt már hallottuk. Valóban, mindazt, amit a finnek nyújtanak, már számtalan más „folk” metal zenekarnál hallottuk. A Verjnuarmunak nagyon hiányzik valami, ami megkülönböztetné a hasonló bandáktól. A második lemez sajnos nem azt mutatja, hogy a srácok ezt hamarosan megtalálnák. És egy ritka nyelv önmagában édes kevés valami újhoz és még nem hallotthoz.
Felállás
Puijon Perkele – tiszta ének
Viitakemies – gitár, vokál
Tervapiru – gitár
Woema – basszusgitár
Musta Savo – dobok, hörgés
Produkció
Tero Holopainen és Verjnuarmu
Számok listája
1. Tulesta Pimmeyven
2. Kuu Paestaa, Kuollu Ajjaa
3. Mustan Virran Silta
4. Luita Ja Hampaeta
5. Surmatun Säkkeet
6. Huaskalinnut
7. Kuhtumattomat Vieraat
8. Kirkkomuan Kansoo
9. Räähähenki
10. Kalamavesj’
