Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Stef Burns League
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2014. január 20.
Játékidő: 47:11
Értékelés: 4.5/5
Stef Burns újabb gitáros csodatévő, aki olyan zenekarok és előadók lemezein szerepelt, mint Alice Cooper, Y&T vagy Huey Lewis & The News, az elmúlt húsz évben pedig az olasz szupersztár, Vasco Rossi koncertező és stúdiós csapatának állandó tagja (2014 nyarára Vascóval már le is foglalt négy egymást követő fellépést a gigantikus milánói San Siro stadionban). Stef Burns, aki eredetileg a San Francisco melletti Oaklandből származik, mára évek óta az olaszországi Bolognában él, ahol boldog házasságban is. Csiszolt virtuóznak és zenei látnoknak számít, aki minden zenei produktumra rányomja egyértelműen kidolgozott, egyéni pecsétjét. Legyen az egy gitárdísítés, egy futam, vagy az, amit ebben a sokrétűen kifejező gitárosban a legjobban értékelnek: ahogyan a gitárja megszólal az improvizációnak szánt részekben.
Igaz, hogy Stef folyamatosan teljes gőzzel dolgozik számos „munkaadónak”, pályafutása során talán éppen ezért nem adott ki sok önálló stúdiómunkát. A „Roots And Wings” tulajdonképpen csak a harmadik igazi szólóstúdióalbuma. Bár önálló stúdiólemezről beszélünk, Stef mellett ott a kipróbált és nagyra becsült zenészek csapata, akikkel a stúdióban olyan jól összeszoktak, hogy értelmesnek tűnt az egészet egy kicsit kibővíteni. Zenekarrá. Innen az album előadójának, a Stef Burns League-nek a névválasztása. A dobok mögé Juan van Emmerloot ültette, a billentyűket a nagy mester, a triesztei Fabio Valdemarin kezeli, aki Vasco Rossival is együtt dolgozik, a basszusgitárt és a vokálokat pedig az egyedülálló Roberto Tiranti szolgáltatja, akit az olasz rock- és metalzenészek fiatalabb generációjának igazi kis Glenn Hughesaként tartanak számon (Tiranti 2010 februárjában lépett fel a ljubljanai Cvetličarnában a Labyrinth együttessel, a finn Sonata Arctica előzenekaraként). Ez a három zenész a „Roots And Wings” album zenéjének és szövegeinek társszerzőjeként is szerepel.
Amit a „Roots And Wings” kínál, az egyedülálló középút az ultradallamos fülbemászóság és a kísérletezés között, amelyet Stef Burns mint művész, mondjuk nyugodtan, gitárhős gazdag képzeletvilága szállít az albumra. Az albumon érezni, hogy Stef szorosan kötődik ahhoz a zenéhez, amelyet a Huey Lewis and The Newsszal és Vasco Rossival játszik. Vascónál rengeteg tapasztalatot szerzett. Ezek azok a filigrán finomságok, amelyeket mindkét rutinos művésztől átvett a hangzásába és stílusába. Érezni, hogy Stef a The Beatles és az Electric Light Orchestra hangjain nőtt fel. Az összes dal ugyanis kidolgozott, kerek karaktert hordoz, így rendkívül kompakt, csúcspontjai pedig a dallamos refrének. Burns nagyon szívesen tesz a dalokba a hetvenes évek hangzását idéző vonósaranzsokat, ami tovább mélyíti az Electric Light Orchestra műveihez fűződő rajongását. Stef Burns remek énekes is, a természet gyönyörű, természetes tónusú hanggal áldotta meg, amely testhez álló a dalai dallamaihoz. Másrészt, ha eltekintünk a ragadós dallamok kovácsolásában mutatott rendkívüli ötletességtől és a versszakok és refrének tökéletes összekapcsolásától, az a tényező, amellyel Stef Burns az egyedi szerzői mondanivaló elemét eléri, a dallamformák adagolásának rendkívül kifinomult érzéke, a gitárjátékába vegyített éppen megfelelő mennyiségű kísérletezéssel.
A kísérletezés eleme olyan finoman illeszkedik, hogy Stef ezekkel a finomságokkal valójában optimálisan színezi és mozgatja meg a dalokat. Nehogy túlbonyolítsam! Vannak a „mid-eight” részek, ahol a dalok progresszív karaktere is megmutatkozik, és ahol Burns mesteri megoldásokkal nyűgöz le, amelyek szabad teret nyitnak a zenésznek (az összehangolt motívumokon belül), hogy teljesen kifejezhesse improvizációs ihletét, egészen addig a pillanatig, amikor a zenész remek átvezetésekkel visszatér a kompozíció magjához. Ez azt jelenti, hogy értelemszerűen újra „visszakapaszkodik” bármelyik dalba közvetlenül a zárórefrén előtt! Ebben Stef Burns igazi mester! Éppen ez az előbb leírt minőség az album legnagyobb gyöngyszeme, a legnagyobb vonzereje.
A dalok pedig rendkívül változatos lemezt adnak ki. Egyes pontok funky-blues kacérsággal vannak megterhelve, huncut versekkel megtömve, mint éppen a címadó Roots & Wings. Ebben a dalban a ritmusszekció is kiváló munkát végez, élén Roberto Tiranti dallamosan kidolgozott basszusgitár-megoldásaival és a kifinomult dobos, Juan van Emmerloot érzéki ritmusfektetésével. A Cover You és az Us című instrumentális számok Stef Burns sokoldalú gitárosi rendezettségét tárják fel, ami egy sorba állítja a hozzá hasonló egyedi bölcsekkel, Michael Landautól Carl Verheyenen át Steve Lukatherig. Burns végig érzéki módon osztja el a hangokat. Soha nem szórja őket. Finoman helyezi el őket. Helyenként az improvizációkban fogások sorozatának lerakásával oldja meg a részeket, amellyel kifejezi a dallam adott formáját, amely az improvizációs rész egyik szakaszába van beépítve. Éppen az album instrumentális dalai az elsőrangú bizonyítékai a „Roots & Wings” lemez progresszív elemének. Burns mesterien olvasztja egybe a jazz, a rock, a pop és a blues elemeit. Ezek az átmenetek első hallásra alig észrevehetők, ami azt jelenti, hogy a zene szép adag eklektikus fűszert hordoz. Tehát art rock lemezről van szó. A hard rockos gyökereket a legnyíltabban a nyitó What Doesn’t Kill Us tárja fel, amely kislemezként is megjelent. Az album nagyon fontos pontjai pedig azok, amelyek a dallamos (The Beatles & Electric Light Orchestra) elemeket tárják fel, ezt különösen hatásosan foglalja össze a záró Patience. Ez az album egyik legszebben lekerekített kompozíciójának számít. Ilyen a Home Again is, amely amúgy gyönyörű akusztikus szám, hatásosan megtámogatva vonósaranzsokkal, és amelyben különösen ragyog Stef énekhangjának érzéki, kifejező karaktere, továbbá a Something Beautiful vagy a Paper Cup. A Miracle Days az aranzsálásában hordoz némi modern alternatív rockos fűszert, ami érdekes lehet az U2 vagy/és a Coldplay zenéjének ismerőinek.
Ez egy olyan album, amely egy pillanat alatt magával ragad mindenkit, aki egyedi és mondanivalóval teli zenei szubsztanciát, organikusan élő hangzásmélységet keres. Mindent tud. A gyönyörű dallamok rendkívüli kompaktságát, a kék műfaji összeolvadás tökéletes keverékét, a négy építőelem briliáns kémiai hatását, Stef Burns érzéki és melegen kifejező vokálját. A dallam és a szólisztikus bűvészkedések – vagyis a zenei kísérletezés – kivételes elegye. Olyan album, amelyhez már nem lehet hozzátenni semmit, és nem lehet elvenni belőle semmit. Kivételes termék, amelynek ötletei, tekintve az összes dal nagy csiszoltságát, bizonyára évekig érhettek!
Felállás
Stef Burns – ének, gitár
Fabio Valdemarin – billentyűk, gitár, vokál
Roberto Tiranti – basszusgitár, vokál
Juan Van Emmerloot – dobok, ütőhangszerek, vokál
Produkció
Masaki Liu & Stef Burns
Számlista
1. What Doesn’t Kill Us
2. Something Beautiful
3. Miracle Days
4. Home Again
5. Paper Cup
6. Cover You
7. Sky Angel
8. Heaven Is Blue
9. Roots & Wings
10. Us
11. Patience
