Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2020. 12. 28.
Producer: Peter Lebar
Az album hossza: 48.16 perc
Műfaj: elektronikus zene / ambient / alternatív
Pontszám: 8.5/10
Rojpot. Raj és út (roj és pot). Mi az első, ami az eszedbe jut? Rovarok és izzadság. Még valami? Frank Zappa. Hogy jön ide ő? Hát, az a verssora „a végtelen kínzásról”: „Muhe vse zelene in brenčave…” – zöld, zümmögő legyek. Legyek rajban? Ritkán. De ha már zöldek, akkor azok a fémesen csillogó fajták, amelyekről gyorsan kiderül, hol és mikor gyűlnek rajba. Mindig, amikor a mindennapjainkba belép a testi teremtés egy olyan jelensége, amelynek eredete kifejezetten taszító természetű. Lépjünk le az asszociációkról a valóságra, és zárjuk a bevezetőt valami többet mondó gondolattal. A szárnyas raj hangmintája – legyen az hártyásszárnyú vagy kétszárnyú –, amely a „Rojpot” című albumot nyitja, tulajdonképpen előre jelzi az album lényegét, ahogy az most a recenzens markába került („rajzó útjelző a hangzavarba”).
A Rojpot zenei projekt és az azonos című debütáló album mögött a ljubljanai zenei látnok, Peter Lebar áll. A „Rojpot” új, teljesen egyedi zenei kalandot kínál, és különc darabnak számít a szlovén, sőt tágabb zenei térben is. Az elektronikus zene, az elektronikus mintavételezés és programozás házasítása a jazzel és az alternatív rock fogásaival a szlovén underground színtéren már meg sem lep. Ebben nálunk hosszú, gazdag tapasztalat van, így fényűző a fellépők arzenálja is, akik valahogy létrehozták az alternatív zenekultúra saját hullámát. Ez már szinte hagyomány. Az viszont jó, hogy az ilyen műfaji fúziókkal kísérletező előadók mindig kiharcolják maguknak azt a nagyon áhított csipetnyi eklektikát, amelyet beépítenek a saját zenei közegükbe, és amely jól érzékelhető sokszínűséget teremt. A „Rojpot” is ilyen album.
Két szám hangszerelését leszámítva a „Rojpot” egészében Peter Lebar zenei műve. A projekt egésze nagyon lazán van felépítve, és a teljes szabadságszerető, szabadon áramló nyitottság érzetét adja – nyitottságét az ötletek integrálása és annak keresése iránt, hogy a sokféle zenei elem folyamatosan békés párbeszédbe kerüljön egy mindvégig hallgatható, mégis eklektikus formátumban. A számok kulisszái – amelyek programozott mintákra, szintetizátoros pasztellekre épülnek – billentyűket, gitárokat, fúvósokat és kiegészítő dobokat ötvöznek; két szám vokális is, bár őszintén szólva az ilyen zenének nincs feltétlenül szüksége énekre, hacsak nem kiegészítő hangszerként használják. A „Rojpot” sok transzcendentális sodródást tartalmaz, tripes élményt nyújt, mert a frázisok sokszorosan ismétlődnek, a zenészcsapat pedig bölcsen, ügyesen, nagyon éberen és megfontoltan rakja egymásra a hangrétegeket, amelyekből fényűző hangtömeg, mondhatni önálló zenei test nő ki. Mindezt nagy türelemmel és – ahogy mondtam – megfontoltan teszik. Az, ahogy a jazz és főleg a funk elemei békésen illeszkednek az elektronikus közegbe, végig rendkívül vonzó zenei tartalmat ad. Szívesen hallgatható. Nincsenek kilengések vagy kitérők az avantgárd zenei különcségek felé. A zene ezért elragad, mert végig nagyon muzikális – kivéve kiválasztott pillanatokban, mint a (vokális) Svet distrakcije, de annak már a mondanivalója (a címe) miatt sem szabad. A különben sötét természet ellenére az album végig nagyon vibráló ritmikai és zenei dinamikát hoz, ezért sok hallgatónak lesz vonzó.
A következő bekezdésben pragmatikus szemlélet kell a zenei jelenségek minden megjelenési formájának több szempontú vizsgálatához. A „Rojpot” zenéje pozitívan fog meglepni, és megnyeri magának – vagyis felkelti az érdeklődését – mindazoknak a hallgatóknak, akiket elsősorban a „fekete természetű” elektronikus zene vonz, ahol nem elhanyagolhatóak a párhuzamok a krautrock, az N.D.W., az I.D.M. vívmányaival, valamint nagyobb előadókkal a trip-hopos Massive Attacktől kezdve a (szlovén alternatíva szempontjából) mindig érdekes és kísérletező előadókig, például a Bowrainig, Aleksander Arsov Unhappy álnéven végzett vállalkozásaiig vagy a Kontradikshnig. Bár ezek a gyors utalások az (akármelyik) olvasónak inkább csak futó tájékozódási pontot adnak, mint szilárd „fogódzót”, hogy zeneileg merre keressük a dolgot, a felsorolt előadók között (ha lazán is) van valamiféle művészi-tartalmi összetartozás és „otthonosság”, amely hasonló típusú közönségnek lesz vonzó.
A szóhasználat végig legalább egy kicsit borongós, az „elektronika” folyamatosan legalább minimális kapcsolatot tart az ilyen hangpasztellekkel, ezért az album egyértelműen alternatív karakterű, és biztosan a szlovén „underground” színtér képviselője.
A debütálólemez úgy van felépítve, hogy művészi szempontból megszámlálhatatlan lehetőséget, ugródeszkát kínál a saját zenei nyelv jövőbeli ápolásához. Lenyűgöz az egyedi fejlődésével, azzal, ahogy a hangzásvilág elemei és a tájkép építőkövei sajátosan összebarátkoznak tartalmi és ötletbeli találékonysággal, és ez meg tudja lepni, „fel tudja zaklatni” a hallgatót – egyrészt a merész zenei kísérletezés pillanataival, másrészt a magra szedett, szilárd hangszerelési fókuszával, ami egyedi fényt ad zenei esztétikájának. Éppen ezért Peter Lebar és a közreműködő zenészek kollektívájának további vállalkozásait a jövőben is érdemes lesz figyelemmel követni. A „Rojpot” a tartalmi találékonyság és alkotóinak rendkívül rugalmas zenei intellektusának műve.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Intro (00:37)
2. Espressivo introverte (02:54)
3. Svet distrakcije (03:51)
4. Chembaluminescence (06:10)
5. Safely removed from harem (08:24)
6. Kamikaza bot (03:43)
7. 7 (01:59)
8. Banditen und polizisten (03:29)
9. Orange air (06:35)
10. Cosmic super highway (04:17)
11. Bee (06:10)
Felállás:
Peter Lebar – hangszerelés, programozás, billentyűk
Vendégzenészek:
Katarina Nasteska – ének a 3. és 6. számon
Januš Luznar – ének a 9. számon
Adrien Douliez – szaxofon a 2. számon
Boštjan Franetič – gitár a 2. számon
Elvis Sedić – gitár az 5. számon
Alan Ropoša – gitár a 9. számon
Frank Hopman – dobok a 3. számon
Aljaž Košir – dobok az 5. számon
