Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés dátuma: 2020. 12. 4.
Produkció: Uroš Milkić (koproducerek: Nikola Mijušković & Boško Mijušković)
Az EP hossza: 17.15 perc
Műfaj: Alternative Rock / Noise Rock / Stoner Rock / Post Punk
Pontszám: 8.5/10
Gazorpazorp? Már megint kinek az agyszüleménye ez? Hát, ez az a kitalált bolygó az Androméda csillagképben, amelyet egyebek mellett női szaporító robotok népesítenek be, és ahol az abszolút matriarchátus társadalmi rendje uralkodik: a gazorpiaiak teljesen alárendelték maguknak a gazorpiai férfiakat, és kiszorították őket az újonnan létrehozott társadalmi berendezkedésből. Valójában egy olyan disztópikus világról van szó, amely legalábbis rendezésben megérdemelné, hogy egy szinten említsük egy Devin Townsend-féle fantáziavilággal.
A Gazorpazorp azonban nemcsak egy bolygó az amerikai tudományos-fantasztikus (felnőtteknek szóló) animációs sorozatból, a „Rick And Morty”-ból, hanem egy belgrádi szerb alternatív rockbanda is. Öt éve működnek, tavaly decemberben pedig kiadták második EP-jüket a szlovén független kiadónál, a Moonlee Recordsnál. A címe: „Od vazduha i sunca”.
Újabb teljesen önálló sztori, amely a Balkán-félsziget gazdag alternatívrock-életének örökségéből építkezik, és amely mindig sajátos energiát sugároz. A zenekar második EP-jén végig az anyanyelvet, vagyis a szerbet használja. Ez az az elem, amely a mérleg nyelvét jellemzően eldönti, amikor a saját zenei névjegy kialakításán és az elismertség elérésén múlik a dolog. Ez igaz az összes újonnan létrejött „törzsi közösségre”, amelyek egykor a közös jugoszláv állam talaján éltek együtt. A Gazorpazorp is egy újabb zenekar, amelyet az alternatív rock gazdag, sokszínű és teljesen egyedi vegyes üstjében főztek össze, olyan formában, ahogyan csak az imént kijelölt földrajzi származási helyen találkozhatunk vele.
Rögtön ki kell emelni, hogy a Gazorpazorp kiváló zenészekből áll, és az alternatívrock-szerzemények megalkotásához kiemelt pragmatizmussal, nagyon intelligens rugalmassággal nyúlnak, ahogyan az EP öt tételének hangszerelésében egyes megoldásokat megválasztanak. Igaz, hogy a zenekar kifejezésmódja közvetlen, egyszerű, elemi, sőt kissé kezdetleges, a srácok mégis rendkívül ügyesen díszítik a frázisokat és az átvezetéseket, mégpedig a minimalizmus tökéletes trükkjeivel, amelyek rengeteg tartalmat visznek a számok karakterébe. Legyen szó robbanékony és remekül megfűszerezett dobátvezetésekről, vagy akár csak egyetlen odaejtett billentyűs hangról a nyitódal, a „Ne bojim se” kifutásában, nem is beszélve a ravaszul elhelyezett gitárdíszítésekről, ahol a szándékos disszonanciakeltő mutatványok sem hiányoznak.
A „Ne bojim se” felütése a címével ellentétben inkább paranoiásnak, bizalmatlannak hat, ahogy átrágja magát a átütően arrogáns punk rock zűrzavaron. Egyúttal hangsúlyozza a zenekar magját: a konkrét zeneiség keresését, amely az akkordok kiszámítható kombinálásának keretei közt mozog. Ebben a sablonban viszont rengeteg minden történik, ami bizonyítja, hogy olyan zenészek találkoztak itt, akik nemcsak pontosan ismerik a saját kreatív céljukat, hanem kiváló hangszeresek is. A „Vratimo nežnost u grad” című szám, főleg az első részében, átvesz valamit abból a nyolcvanas évekbeli vibrálásból, amikor az alternatív rock a volt közös állam területén megfertőződött az akkor kereskedelmileg népszerű post punk zenekarok hullámával.
A hangzásvilág ügyesen kitöltött. A zenekar időnként sűrű hangkulisszát épít fel lavinaszerűen tarajos gitárokból, amelyek szívesen elfajulnak az üvöltő noise-zaj közeli tereibe. Ezt a hangmantrát festi le leginkább a „Tango”, amelyet az átvezetéseknél ügyesen átszitálnak robbanékony pergőgurulások, valamint az „El Matador”, amely főként azért szórakoztató, mert a flamenco dallamvilágának csíráit rendkívül ravaszul olvasztja bele az amúgy garázsos punkcsiripelésbe. Az instrumentális „Outro” kiváló záró zenei alap lehetne valamilyen balkáni western drámai végkifejletéhez. Éppen ez a szerzemény mutatja meg, hogy a Gazorpazorp hangszeres szempontból kivételesen erős kollektíva. A szám folyamatosan fejlődik, hangulatában hullámzik, a drámai színjáték fokozását pedig több vezérmotívum egymás utáni sorakoztatásának átalakulása is fenntartja a dalon belül.
A második EP bizonyítja, hogy a Gazorpazorp még egy kicsit érettebbé vált, még érettebb szintű hangszerelést kínál, főleg abban, hogy az új saját szerzemények még változatosabbak. A művészi koncepciót tekintve az alternatív rocknak ez a fajtája több fejlődési lehetőséget kínál. Világos, hogy a Gazorpazorp – akár csak az „Od vazduha i sunca” EP tartalma alapján is – a maga nemében különc társaság, és már csak ezért is sok figyelmet érdemel a jövőben is. Az EP lényege arra utal, hogy a zenekar a jövőben még nagyon kellemesen tud majd meglepni.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Ne bojim se (03:19)
2. Vratimo nežnost u grad (03:22)
3. Tango (03:16)
4. El Matador (02:46)
5. Outro (04:22)
Felállás:
Jasmin Rastić – gitár, ének
Damjan Nedelkov – gitár
Miloš Đerković – basszusgitár
Nikola Bajčetić – dob
