Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana (Pržan) / klub Pržan / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 10. 04.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 3,00€
Ezen a hétvégén Pržanban, a helyi klub Pržanban (a bennszülöttek között jól ismert nevén „Pržanček”) is komolyabban felforrósodott a hangulat. Tudjátok, ez ott van a ljubljanai városi buszközlekedés „hetes” járatának végállomásánál, a Polhograjski dolomiti hátországában. Kissé eldugott helyszín Pržan, Dolnice és Glince környékbeli lakóinak szeme (és füle) elől, ahol egészen a közelmúltig leginkább „balkan partykat” tartottak, de úgy tűnik, ott is rockosra derülnek az idők. Három, műfajilag egymástól igencsak elütő zenekar képviselte a „Pržan se prži” nevű eseményt. Maguk szervezték. Tetőtől talpig. A kranji Le Seprtentine, valamint a ljubljanai Pyroxene és Portmänteau.
Elsőként a Le Serpentine lépett színpadra. Este tíz előtt nem sokkal. Nem késő. A rögtönzött, gyakorlatilag világítás nélküli színpadon egy fogukig felfegyverkezett négyes jelent meg saját szerzeményekkel. Kompakt számok sorát hozták a muzikalitás megfelelő adagjával és telivér ritmikus groove-val, alkalmanként pedig ugyanezek a dalok rockosan fel is borzolták zenei tüskéiket. A gitár többnyire tiszta hangon, torzítás nélkül játszott, ezért a hangkép építőköveinek elosztásában különösen szépen csillogott a kontraszt, a basszus pedig dinamikusabban, markánsabban kiteljesedhetett. A Le Serpentine-t női hang vezeti, ami Szlovéniában már semmi különös, hiszen az ilyen zenekarokból kismillió van. Annak ellenére, hogy a lány torkában valódi alter-rockos dinamit lapul, nem ártana egy-egy színpadi énekes kitörés, amely még mozgalmasabbá tenné a zenekar fellépését. Elszántság és elkötelezettség biztosan nem hiányzik a csapatból, legalábbis abból ítélve, milyen gondosan vannak becsomagolva a fülbemászó saját számok, amelyek megfognának néhány „unplugged” grunge-rajongót a kilencvenes évekből, vagy Jeff Buckleyt (ha még élne). Ezért érdekes lesz látni, mit tálal majd a stúdiódebütjük. A srácok és a lány példás számú barátot toboroztak a színpad elé, akik támogatni jöttek, így a helyszín egyáltalán nem kongott az ürességtől. A hangzás optimális volt.
A Pyroxene, a szlovén „kémiai” metalosok természetesen egészen más műfaji tésztából gyúrtak. Ők is büszkélkedhetnek saját anyaggal, amely a hetvenes évek heavy rock zenekarainak retró riffelésének és a metálos fogazottságnak tűzdelt keveréke! A zenekart Jan Tehovnik rendesen megtáltosodott, áramos hangja vezeti. Ő az a srác, aki két éve csatlakozott a boogie metal nagy öregjeihez, a Leni kostihoz. Tíz szám ezen az estén a zenekar nevéhez híven egy marék energetikai detonációt és kémiai láncreakciót váltott ki. A közönség alaposan megmozdult, sőt néhány metálos fej is előgurult az első sorba, hogy dús hajkoronájával lengessen. A zenekar a következő saját számokat játszotta: Things I Was, DRP, Quarantine, Bullets Fly, Cleansed in Fire, Choose Your Poison, Fireborn, a bulit pedig a Helium 3 meghosszabbított változatával zárta. A jó hangulatról két feldolgozás is gondoskodott: az Electric Funeral (Black Sabbath) és a klasszikus You Really Got Me (The Kinks). A zenekar különleges. A csapat fő mágnese egyértelműen Jan mérgező hangja, amivel betonfalakat is le lehetne dönteni, hiszen úgy sikolt, mint Halford fénykorában. Az olyan refrénekben, mint például a Quarantine-ban, felfelé ívelő „scream”-je mindent maga előtt döntött! A zenekar már a vágtázó ritmusra épülő nyitó Things I Was-szal felhívta a figyelmet a metal és a heavy rock érdekes keresztezésére, hiszen a gitárok a megoldásokban még blues-os fogásokat is bevetnek. A Pyroxene mindenképp némileg másmilyen zenekar Szlovéniában. Mindenképp érdemes résen lenni, amikor megjelenik az első stúdióanyaguk!
Harmadikként a Portmänteau lépett színpadra. Az ember tulajdonképpen nem tudja, hogyan fogalmazza meg műfajilag őket. A szextett rendkívül ambiciózusan építi fel a kompozíciókat, és többrétegűen közelít a zenei mesterséghez. Zenéjük így egyik pillanatban a hetvenes évek pszichedelikus rockjának tipikus elemeit idézi, olykor még a The Doors hangzását is (a billentyűs hangzás és az énekes vokális jellegzetességei miatt), az aranzsmanokba viszont hamar belopakodik a blues, a kabarézene, az akusztikus gitárszólamok neoklasszicizmusa és érdekes módon a progresszív rock, főleg az, amelyik a hetvenes évek jugoszláv zenekarainak retró hangzásával rokonszenvezik, mint például a Korni Grupa, az Igra staklenih perli vagy a Smak. A számokba olykor beleette magát a lucidság, valamint az alternatív rockos tartalmak keserűsége. Igazi kár, hogy a csapat ilyen későn lépett fel. Az óra majdnem fél egyet ütött éjjel, amikor a srácok szextett formában alig fértek el a kis színpadon. A nép ekkorra már alaposan alkoholtól felforrt és „más szférákban” járt, így a zenekart már csak a legelszántabb látogatók maroknyi csapata követte, akiknek volt mit élvezniük és hallaniuk. A Portmänteau mindazoknak érdekes, akiket vonz az ambiciózus zenei kísérletezés. A Portmänteau ugyanis rosszul tűri a merev ücsörgést a műfaji keretek között, inkább eklektikára és teljes művészi szabadságra törekszik! Az est harmadik zenekaráról is elmondhatjuk a hallottak után, hogy stúdiódebütje minden figyelmet megérdemel!
A „Pržan se prži” tehát sikerült! Ebben nem lehet kételkedni. Ez az első rockesemény a Pržan klubban, ami olvasva és hallva mindenképp több mint biztató. Reméljük, a klub tulajdonosa a jövőben is jóindulattal viseltetik majd a fiatal szlovén rock- és metalzenekarok iránt, hiszen nekik égető szükségük van arra, hogy lehetőséget kapjanak a zenéjük bemutatására a színpadokon, és így gondoskodhassanak az önpromócióról! Reméljük azt is, hogy a klubban a következő ilyen koncertig akad egy-két fillér két fehér fényű reflektorra! Így a fellépések elérhetik a kívánt optimális hatást, a fotósoknak pedig nem kell majd vakuval „lőniük” a zenészekre!
Képgaléria
