Helyszín: Celje / Dvorana Golovec / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 04. 26.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 15,00€
Az ünnep előtti hangulat már alaposan beköltözött a fejekbe, a gondolatok pedig már a koncerthangulat felé sodródtak. Ezúttal ismét a celjei Dvorana Golovecbe vezetett az utunk, az úgynevezett Rock žur celjskih knezov nevű bulira, amely gazdag zenekari felhozatallal rengeteg jó zenét és zajos szórakozást ígért.
Este hét előtt érkeztünk a helyszínre. Nagyon korai időpont egy koncerthez, odakint még fehéren sütött a nap. A parkoló gyakorlatilag üres volt, ami már elgondolkodtatott, hogy talán mégiscsak túl korán jöttünk. A bejárat előtti lépcsőn néhány látogató üldögélt és dohányzott, a teremből pedig a Last Day Here hangja szűrődött ki, őket nyilván lekéstük. Mire beléptünk, a hangok elhallgattak, és úgy tűnt, a Last Day Here befejezte a műsorát. A szünet alatt belépni a Dvorana Golovecbe újabb sokkoló felismerést hozott – a terem a műsorukat összepakoló zenészeket és a hangmérnököket leszámítva szó szerint üres volt! A két kezdetleges pultnál magányos pincérnők unatkoztak, ez nyilvánvaló volt. A teremben sétálni, ahol minden lépés üresen visszhangzott, egyenesen baljóslatú érzés volt. Azért a remény, hogy a közönség talán mégis megjön, nem halt ki, hiszen még tényleg korán volt.
Nagyon sajnáltam a buli elején játszó zenekarokat, mert egy üres terembe bámulni a színpadról biztosan nem éppen bátorító és kellemes dolog. Nekünk, látogatóknak is kissé kellemetlen volt ide-oda császkálni a teremben.
A színpadon közben már a második zenekar, a Shutdown készülődött. Ők az első hangokkal előcsalogatták azt a maroknyi nézőt, aki a szünetben kiment levegőzni. A csekély létszámú közönség a zenekart egy cseppet sem zavarta meg. A Shutdown úgy játszotta végig a műsorát, mintha 1000 ember állt volna a színpad előtt. A 80-as évek hatása, ami a megjelenésükön éppúgy érződik, mint a fellépés minden másodpercén, egy pillanatra sem halványult el. A zenekar összeszokottan és magabiztosan uralta a hangszereit, zenéjét bőséges színpadi mozgással és a közönség felpörgetésével tette még erősebbé, a nézők pedig bekapcsolódtak a játékba. Őszintén remélem, hogy hamarosan megjelenik az első lemezük, amit már jó ideje ígérgetnek, hogy a közönség háttérvokállal is csatlakozhasson. Egy jó fél óra után a Shutdown lezárta a repertoárját, a terem pedig ismét teljesen kiürült, a színpadon pedig a Powerš ok kezdett készülődni. A műsorukat csak kintről hallgattam, mert egyszerűen nem bírtunk újra nekivágni az üres teremben való sétálgatásnak. A hallgatóság létszáma idővel sem nőtt érdemben, pedig Celje fölött lassan már leszállt az alkony.
A nagy színpadon ezután a zasavai, sokfős Orlek kezdett berendezkedni. Az idősebb generációnak ismertebb név a zenében a fiatalokat is megmozgatta, a szívükben fiatalok közelebb húzódtak a színpadhoz. Az örök hangulatfelelősök magabiztosan abszolválták a fellépést, a sok főből álló társaság apróbb összehangolási hibáit a közönség szimpatikus vonásnak vette. Néhány szórakoztató és csípős megjegyzés után a látogatók számáról az Orlek még egy óra híján befejezte a műsorát. A szünet újabb kimenetelt jelentett, de nem sokáig, mert a Requiem már készülődött a fellépésre. Hamarosan visszatértünk a terembe, és elfoglaltuk az első sort a színpad előtt (őszintén szólva más sort aligha tudtunk volna). A többi hallgató is beszivárgott a terembe, de minden igyekezetem ellenére sem sikerült a színpad előtt 35-nél többet összeszámolnom. A Requiem szerény repertoárjával, régi slágerekkel és újabb dalokkal igazi eufóriát váltott ki a csekély létszámú közönségből, amely hangos énekléssel támogatta a zenekart. A szerény létszám ellenére úgy hangzott, mintha legalább néhány 100-an énekelnénk és kiáltoznánk. A fellépésre sem lehetett panasz, a zenekar megérezte a közönség szívét, és nagy hálát fejezett ki a hangos támogatásért. Hogy a zenekarnak szívből jövő hallgatósága van, az leginkább a műsor végén derült ki, amikor a közönség hangosan kiabált, a refréneket énekelte, dobogott a lábával, és feltétel nélkül ráadást követelt. De sajnos a zenekaroknak pontosan kimért idő jutott, így a színpadról érkező hálás tekintetek mellett beletörődtünk a sorsunkba, és hagytuk, hogy a zenekar békében összepakolja a színpadot. A terem ismét gyorsan ürült, ezúttal már odakint sem ült sok ember. A teremből felcsendültek a Legalo Kriminalo első hangjai. Az utolsó pillantás a helyiségbe elárulta, hogy a látogatók többsége szétszéledt, és egy jó négyórányi ténfergés után mi is úgy döntöttünk, ideje indulni. Petr Lovšin fellépését már nem vártam meg, de azt gondolom, hogy a kis létszámú közönség okozta csalódás ellenére rutinosan, magabiztosan tolta le a műsort, és a megmaradt hallgatók biztosan jól érezték magukat.
Nehéz megmondani, mi okozta a „nagy” buli ilyen szerény látogatottságát. Hogy mennyi reklám volt Celjében, nem tudom, de azt tudom, hogy Krškóban, ami alig egy jó 50 km-re van, egyetlen plakátot sem láttam. A koncertről az interneten, konkrétan a facebookon értesültem, ami a fiatalabb korosztály körében elég elterjedt médium. A kérdés viszont az, hogy ez elég-e? Mindenesetre nehezen hiszem el, hogy a celjeiek és a környékbeliek ne tudták volna, hogy a Dvorana Golovecben történik valami. Azon tűnődöm, tényleg csak maroknyi rockközönség maradt Celjében? Többen lettek volna, ha a rendezvényt valahol a szabad ég alatt tartják? A 15 € őszintén szólva nem tűnik túlzott árnak 7 zenekarért egy csomagban – talán túl sok volt az előadó, a rendezvény egy teremhez túl hosszú, …?
Találgathatunk bármeddig, de tény, hogy mi, akik ott voltunk, a koncerttel és a hangulattal a színpadon is több mint elégedettek voltunk. Le a kalappal a zenekarok előtt – mindannyian úgy végezték a dolgukat, ahogy kell, a szerény támogatás és a színpadról nézve keserű érzések ellenére is. Remélem, hogy a buli gyenge látogatottsága nem veszi el a kedvét a szervezőktől attól, hogy Szlovénia-szerte a jövőben is rendezzenek hasonló eseményeket. És azt is remélem, hogy akkor a látogatók tömegesen érkeznek majd. Különben tényleg tanúi leszünk annak, hogy Szlovéniában nem fog történni semmi érdekes.
Képgaléria
