Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dario Mollo`s Crossbones
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Hossz: 46:38
Pontszám: 4/5
Dario Mollo olasz gitárvirtuóz, zeneszerző és producer. A rocktérképen a neve szilárdan rögzült és nagy becsben áll, a múltban pedig rendkívül jó hard rock albumokkal bizonyított: ezek a The Cage projekt égisze alatt jelentek meg (Mollo itt a Black Sabbath egykori énekesével, Tony Martinnal dolgozott együtt), valamint a Voodoo Hill keretében (itt egy másik egykori Black Sabbath-énekessel, Glenn Hughes-zal működött együtt). Aztán teltek az évek, az ötletek felgyűltek egy új albumhoz, az új zene megvalósításához pedig Mollónak természetesen új énekesre volt szüksége, aki méltó utódja lehet Glenn Hughes és Tony Martin karizmatikus hangjának, azoknak az elérhetetlen, de legalábbis nehezen megfogható énekeseknek.
Az új név választása teljesen indokolt, hiszen a Nazareth jelenlegi énekesével, Carl Sentance-szel kötött szövetség természetesen új, és nem pontosan az a zenei történet, amire számítanánk. A Crossbones névválasztás mögött azonban hosszú történet áll: így hívták ugyanis Dario Mollo első zenekarát, amellyel 1981-ben elkezdte pályafutását.
Mollo afféle olasz válasz azokra a gitárvirtuózokra, akik a hetvenes és a nyolcvanas években alakították a hard rockot. Ilyenkor rögtön Randy Rhoads és Michael Schenker neve ugrik be, de Mollo játékában leginkább Richie Blackmore alakja és munkássága iránti hihetetlen rajongás érződik, a számok pedig a szerzői példákat követve szívesen hajlanak a Deep Purple és/vagy a Rainbow úttörő hangzása felé. Emellett nem marad el a neoklasszicista szerkesztési fogásokkal való kacérkodás sem (Take Me High, a Speed középső nyolcütemes átvezetése), amit annak idején maga Richie Blackmore kezdett bevezetni a rock’n’rollba. Érthetők a párhuzamok a Black Sabbath késői korszakával is (a Tony Martin-éra), különösen a Running From The Shadow nyitó riffjében. Mindez már a Voodoo Hill és a The Cage albumainak hallgatásakor is leírható volt, a „Rock the Cradle” mégis más történet. A mérleg nyelve természetesen Carl Sentance énekes karizmája. Rendkívül tiszta, dallamos, kifejező és tekintélyt parancsoló hangon énekel, ami a hangterjedelem minden szegletében remekül működik. A középső fekvésekben épül fel az erő, amelyet Sentance színesen, energiaveszteség nélkül visz át a magasba. A szélsőséges magasságokba is, így nem csoda, hogy gond nélkül felveszi a versenyt azokkal a fekvésekkel, amelyeket a nyugdíjba vonult énekes-szirén, Dan McCafferty lehelt a Nazareth felejthetetlen zenei hagyatékába. Ha addig nem, a Gates Of Time-nál biztosan meghódít és meggyőz Sentance: ez az ultra-fülbemászó, középtempós eposz, vagyis ütős és rendkívül melankolikus ballada az ünnepélyesség és a misztikum idézésének jól kivehető, recés szárnyain lovagol. Egy igazi bomba dal és tulajdonképpen az album egyik csúcspontja.
Carl Sentance karizmatikus, jól kidolgozott és felismerhető hangja mellett az album fő vonzereje is Dario Mollo kiváló gitárzsonglőrködése marad. Hiába nem hoz a „Rock the Cradle” zenei forradalmat, hanem a hard rock hagyomány bevált nyelvén szól, Mollo az újracsomagolásban és az újrahasznosításban hihetetlenül meggyőző. Ez látszik a vezérmotívumok ötletességén, a frázisok további gitárdallamokkal való díszítésén, valamint a hangszeres részeken belüli, elcsábító szólóakrobatika rendkívüli látványosságán. Mollo ujjaiból nem fogy ki a dinamit, ötletből és sűrített, kifejező szikrázásból sincs hiány. Mollo a régi hard rock iskola embere. Ilyen zenészeket már nem csinálnak, ezért hordoz ez az album rendkívül erős és határozott zenei karaktert és identitást, amely hitelesen megtalálja a helyét a bolygó általánosan besűrűsödött hard rock horizontján.
A hard rock általános szerzői sablonja szülte kiszámíthatóság ellenére Mollo roppant tetszetős és élvezetes változatossággal szolgál a vezető frázisokban és a ritmikai alapokban, amelyekben tíz kifejezően erős és meggyőző szerzemény bontakozik ki. A „Rock the Cradle” rendkívül jó album. Kiválóan becsomagolt, ügyesen megkomponált, a bombasztikus és melankolikus pillanatok, az ünnepélyesség és a misztikum nemesítik. Hipnotikusan fülbemászó dallamokkal. Az album a hard rock aranykorát idézi fel a nyolcvanas évek végéről. Egy csipetnyi „amerikai” cukormáz és pátosz nélkül. Ha szereted a Black Sabbath albumai közül különösen a „Tyr”-t és a „Headless Cross”-t, valamint a Deep Purple „Perfect Strangers” című lemezét, a „Rock the Cradle” biztosan új otthonod lesz a nosztalgikusan retró hangzású és hihetetlenül meggyőző hard rock hatás világában. Reméljük, hogy Mollo a jövőben is együtt dolgozik Sentance-szel. Egy ilyen album, mint a „Rock the Cradle”, mindig megérdemli, hogy újabb és újabb stúdióalbumok kövessék.
Dario Mollo’s Crossbones – Gates Of Time (hivatalos videó):
Felállás
Carl Sentance – ének
Dario Mollo – gitár
Dario Patti – basszusgitár, billentyűk
Ezio Secomandi – dob
Produkció
Dario Mollo
Számlista
1. Red
2. Take Me High
3. Navigation
4. Rock The Cradle
5. Gates Of Time
6. I Got This Feeling
7. In My Blood
8. Running From The Shadow
9. Speed
10. Fright
