Rock of Ages 2012 (1. nap)

0 16

Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta

Helyszín: Seebronn / Baden-Württemberg / Németország
A koncert dátuma: 2012. 07. 27.
Látogatók száma: 10.000
Jegyár: 75€ (kétnapos belépő)

Megérkezett a július vége, és vele a Rock of Ages fesztivál új kiadása, amely 2006 óta elsősorban a klasszikus hangzású rock (és szerény mértékben a heavy metal) rajongóit gyűjti egy fedél alá. A kétnapos esemény a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő Seebronn városka szélén zajlik, nagyjából 50 kilométerre délre Stuttgarttól, vagy hogy könnyebben elképzelhető legyen: durván 700 kilométernyi autóútra Ljubljanától. Seebronnt végtelen búza- és kukoricaföldek veszik körül, így rendkívül erős a tipikus dél-német táj érzése.

A rendezvény hetedik kiadása (akárcsak tavaly) most is kissé zord időt hozott, de a viszonylag erős névsor így is gondoskodott róla, hogy a szervezők szavai szerint elfogyjon a jegy. A jó szervezésnek és a barátságos személyzetnek hála a fesztivál előtt minden út nyitva áll, hogy a jövőben még tovább bővüljön – ha térben nem is, legalább időben –, háromnaposra. A távolabbról érkező látogatók számára valószínűleg éppen az intenzitásban szerényebb, egyetlen színpadon zajló program a fő oka, hogy inkább nem jönnek el. A testvérfesztivál, a Bang Your Head!!!, amelyet ugyanaz a csapat szervez, egy második színpad mellé bemelegítő napot is kínál, így a végén összehasonlíthatatlanul gazdagabb a megnézett fellépők listája. A Rock of Ages közönsége között ezért szinte lehetetlen idegen nyelvet hallani, hiszen szinte kizárólag a közelebbi és a közepesen távoli környékről érkező rockrajongók látogatják.

A korai indulás ellenére a Rockline kis csapatára a péntek közepén Augsburg és Stuttgart környékén megint végtelen autósorok vártak, amelyek valószínűleg minden hétvégére jellemzőek. A torlódások oka, hogy a két város közötti autópályát két sávról háromra szélesítik, és csak remélni tudjuk, hogy a fesztivál következő kiadására a munkások már végeznek vele.

A kempingben akkor rendezkedtünk be, amikor a fesztivált megnyitotta a THE SAILER BROS. BAND, amely újabb olyan versenyt nyert meg, amelyen több mint 100 fiatal zenekar indult. Utánuk a FISCHER-Z foglalta el a színpadot, a hetvenes évek végéről származó brit banda, amely a fesztivál egyik legexkluzívabb neve volt, hiszen Közép-Európa színpadain élőben rendkívül nehéz elcsípni őket. Bár folyamatosan jelentetnek meg új albumokat, John Wattsnak és társainak már régóta nem sikerül áttörniük a médiában, így működésük a nagy címlapok reflektorfényén kívül zajlik. Az újhullámos hangulatú, iskolaóra-hosszúságú fellépést jókora adag punkos arrogancia fűszerezte, de még mindig a rock számára elfogadható hangzás keretein belül. A passzív előadás ellenére a Fischer-Z a szervezők ötletgazdagságának köszönhetően kellemes felfrissülést jelentett a fellépők között.

Este hétkor a FISH lépett színpadra, a neoprogresszív Marillion egykori tagja, aki a zenekarból 1988-ban történt kiválása után sikeres szólózenész lett, változatos, a kiváló zenész hírnevéhez méltó szólókarrierrel. Az idei év Fish számára koncertek terén kevésbé aktív, ezért a fesztiválos fellépés láthatóan a szervezők nagy vágyának gyümölcse volt, hogy a brit zenész végre náluk is megmutatkozzon. Először Fish kísérőzenészeinek kis csapata foglalta el a színpadot, majd a függöny mögül a tömeg lelkesedése közepette maga Fish is előbukkant, és már az elején kacagtató kézmozdulatokkal emlékeztetett rá, miért tartják kiváló színpadi előadónak. A Marillion-klasszikus She Chameleon alatt egészen a közönség közé benyúló kifutó végéig elsétált, kinyújtotta kezét a tömeg felé, és a „I saw the lizard, touch” sort énekelve érintésekkel az első sorokkal fizikai kapcsolatot is teremtett. Találó színpadi teátrálisságával sikeresen megzabolázta a színpad méretét, amelyen sok előadó egyszerűen elveszik. Fish, aki jócskán túl van az 50. életévén, vokálisan már nem éri el a magasabb hangfekvéseket, de ezt az eredetitől való enyhe eltérés technikájával ügyesen el tudta rejteni, ebben kitűnő háttérvokállal a kísérőzenészei is segítették. Az egy jó órás, többnyire a szólókarrierje árnyalataiban tartott szettet a termetre is óriás skót egy újabb Marillion-remekművel, a Fugazival zárta, amely az azonos című, 1984-es album címadó dala.

Fél kilenckor a színpad BOB GELDOFÉ lett, azé az emberé, akinek életútja és zenei pályafutása az előtte színpadon állókéhoz képest teljesen önálló. Geldof nevének hallatán a legtöbben 1985-re, a Live Aid nagy visszhangot kiváltó jótékonysági projektjének megszervezésére gondolnak, amelynek keretében a londoni és a New York-i egyidejű koncerteken a legnagyobb zenei sztárok gyűjtöttek pénzt Afrikának. De Bob Geldof ennél jóval több, mint egy jószívű ír férfi: zenész, aki az újhullámos mozgalom részeként, a The Boomtown Rats tagjaként kezdte pályáját, a nyolcvanas évek közepén pedig szólóútra lépett, és ennek legújabb gyümölcse a tavaly kiadott „How To Compose Popular Songs That Will Sell” album.

A szimpatikus, nemesi címet viselő zenész (amelyet II. Erzsébet királynő még 1986-ban adományozott neki) pozitív megjelenésével és üzenetével az első másodperctől kezdve elismerést aratott, ami a fellépés során csak fokozódott. Geldof zenéje többnyire akusztikus jellegű, a hangzást pedig a kísérőzenészek sokszínű hangszerpalettája egészíti ki: hegedű, billentyűk, szájharmonika, zongora. Bár Geldof sosem számított kivételes énekesnek, átlagos hangját Seebronnban rendkívüli kontrollal és élő interpretációval mentette meg, ahogy a szavakat a „Dire Straits-es” akusztikus hangszeres alapra illesztette. És nem csak ez! Szavai úgy tapadtak a hallgatókra, mint a méhek a mézre, ezért karizmatikus személyisége segítségével nem esett nehezére megnyernie a közönséget, amely szinte a tenyeréből evett. A setlistán még mindig mélyen képviseltek voltak Geldof aktuális albumának dalai, a zenész ugyanakkor a „The Vegetarians of Love” (1990) és a „Sex, Age, Death” (2001) lemezekhez is hozzányúlt, a tortán a habot pedig a várakozásoknak megfelelően a The Boomtown Rats két feldolgozása, a Rap Trap és az I Don’t Like Mondays adta. Az az ember, aki az életét a jótékonyságnak szentelte, el tudta érni a zenei mondanivaló lényegét, szimpatikus modorú (és hippis gondolkodású) pozitív üzenete pedig a fellépés után még sokáig visszhangzott a búzamezők felett.

Az első nap vezéreként az EUROPE lépett fel, a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb európai hard rock formációja, amely főleg lágyabb, kivételes rádiós slágereivel szerzett világhírnevet. A svédek tavasszal adták ki a „Bag of Bones” albumot (a kritikát itt olvashatod), és vele teljesen új fényben, retró hangzással mutatkoztak be, aminek elsősorban a producer, Kevin Shirley az érdeme: sikerült egy kis bluest is kisajtolnia a hangzásukból, ami a nyolcvanas évek második felének dallamos lemezein már-már szentségtörés lett volna! És itt a bökkenő. Az Europe minden lépésnél le akarja rázni magáról a „nyolcvanas évekbeli banda” bélyegét, amit interjúkban a frontembere, Joey Tempest is sokat hangsúlyoz, ezzel pedig két ellentétes pólusra osztották a rajongókat. A „régi” és az „új” közötti vékony határvonalon mozgott a németországi fellépés is.

Az Europe a nyitányban egymás után szórta az új dalokat. A Riches To Rags, a Not Supposed to Sing the Blues és a Firebox nehéz, fémes hangzásban szólalt meg, hiszen Norum gitárját a végsőkig felhúzták, és semmi nem utalt arra a kompromisszumos, AOR-os együttműködésre a billentyűkkel, amelynek receptje alapján az Europe annak idején híressé vált. Jött Tempest első megszólítása, amelyben a összegyűlt tömeget Stephen King regénye nyomán egyenesen a kukorica gyermekeinek nevezte (Children of the corn), majd a megszólítás után ugrás 1988-ba, a Superstitious slágerhez, mielőtt az Europe visszatért az újabb időszak dallamaihoz.

A lehetetlen is lehetséges! Az Europe a találkozó teljes középső részében az utolsó két album dalait játszotta, a „Last Look At Eden” (2009) lemezre éppoly erősen koncentráltak, mint a „Bag of Bones”-ra, ami azt mutatja, hogy a svédek százszázalékosan bíznak saját művészi hitelességükben, még ha a rajongók reakciói alapján az önbizalmuk korhadt alapokon áll is. Az Europe színpadi showja a legapróbb részletekig kicsiszolt, a játék oroszlánrésze pedig természetesen a kiváló Joey Tempest vállán nyugodott! A frontember nem titkolja David Coverdale mozdulatai iránti szeretetét, hiszen a Whitesnake első énekesének stílusában folyamatosan játszott a mikrofonállvánnyal, így a legtöbb frontembernek zavaró kelléket a saját szexepiljére fordította. Vokális feladatait az adrenalinos színpadi mutatványok ellenére korrektül teljesítette, a hangszeres részeknél pedig a reflektorfényt John Norum gitáros ujjaira hagyta, aki a Let The Good Times Rock című dalban Kee Marcello bőrébe bújva is méltónak bizonyult a zenekar nevéhez. A fellépést az Europe ráadásban a este legvártabb dalával, a The Final Countdownnal zárta, és kezdődhetett a visszaszámlálás a holnapi koncertekig… Az Europe bebizonyította, hogy létezésük független a nyolcvanas évekkel való nosztalgikus kacérkodástól, ugyanakkor éppen ez a tényező a keverőpultból érkező túl kemény hanggal együtt vegyes reakciókat váltott ki a látogatók körében. Hogy a népszerű svédek közép- vagy hosszú távon hogyan reagálnak erre, azt majd a jövő mutatja meg.

Bár mindegyik nagy név teljesen a saját rockfilozófiájából indult ki, mind az estének, mind a közönséget sikerült olyan transzba ejteni, amelyet csak a zenei események rendszeres látogatói ismernek, és amit lehetetlen egyszerű szavakkal leírni, ezért az első nap végén már tudtam, hogy a távoli Seebronnba vezető út már abban a pillanatban kifizetődött, amikor meghallottam az első hangokat a Rock of Ages fesztivál hangszóróiból. 

Setlista

EUROPE:
1. Riches to Rags
2. Not Supposed to Sing the Blues
3. Firebox
4. Superstitious
5. Scream of Anger
6. No Stone Unturned
7. Demon Head
8. New Love in Town
9. Seventh Sign
10. Love is Not the Enemy
11. Girl From Lebanon
12. Carrie
13. Let the Good Times Rock
14. The Beast
15. Rock the Night
————————-
16. Last Look at Eden
17. The Final Countdown

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik