Helyszín: Ljubljana / Gospodarsko razstavišče / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. június 15.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: 26,00€ (állóhely) / 38,00€ (állóhely – fan pit)
A szlovén főváros is végre kapott egy olyan rendezvényt, amely a „rockfesztivál” előjelet viseli. Méghozzá a Rock Music festivalt. Még nem hegyezed a füled? Olyan esemény, amitől a jövőben is érdemes sokat várni, már ha kitart a szervező érdeklődése. Ez viszont azon múlik, hogy anyagilag megtérül-e a rendezvény, és érdemes-e kitartani a kijelölt úton.
De haladjunk sorjában! Az első Rock Music festival rendkívül vegyes, sokszínű felhozatalt kínált. A cél az volt, hogy a zenei ízlés generációs eltolódásait célozza meg, főleg a fiatalabb, mondhatni (még mindig) MTV-s generációt, akit a „hipszter” megszállottság hajt.
Az esemény valamivel hat óra után kezdett „remegni”, amikor színpadra lépett az első fellépő, Yulia Schmidt. Őt, a The Toronto Drugbusttal és a Billysi-ekkel együtt, kényszerű visszafogottságból kihagytuk, és a Tide fellépésének kezdetére értünk a helyszínre. Tehát valamivel fél kilenc után este. A Tide! Egy rövidebb elcsendesedés után ma már nyugodtan mondhatjuk rájuk: „visszatérők a színtéren”. Megújult felállásban: Kevin Koradin (ének, gitár), Tine Čas (gitár), Matej Batelič (basszusgitár) és a frissen sült dobos, Blaž Stotošek (ex-Puppetz). A zenekar idén őszre ígéri negyedik stúdióalbumát, amelyen a srácok újra igazi, gúnyosan csengő rock n’ roll drive-ot ígérnek, vagyis aranzsőri fordulatot a „Nothing To Lose” albumhoz képest. Az első két album slágerei mellé így teljesen új dalokat is beépítettek, a Riot Actet és a Mudot, jelezve, hogy teljes gőzzel újraindultak! Kevin Koradin rengeteg tapasztalattal rendelkezik a zenei üzlet terén. Nemzetközi téren is, és a Tide-dal is! Ehhez jön még a hosszú koncertes kilométerek sora, amellyel a srácok büszkélkedhetnek: fellépések nagy európai fesztiválokon, mint például az újvidéki Exit, és nagyobb (legendás) zenekarok előtt, mint a két ljubljanai fellépés 2007 júniusában az Iron Maiden, 2008 decemberében pedig az Uriah Heep előtt! Mindez kiváló színpadi produkcióban, vérbő előadásban csapódik le. A szemek többsége Kevinre szegeződött, aki a legtöbb energiát szórta a színpadon, és a közönséggel való kommunikáció fő célpontja volt. A zenész – és a kvartett – magabiztos, kiforrott karaktere, az igazi, hamisítatlan rock n’ roll hangzással, az újhullámos punk ingerlékenységével kombinálva, a klasszikus erősítők és a Gibson gitárhang iránti hűséggel megtámogatva azt jelzi, hogy az idei őszt és a jövő évet bővelkedni fog a rockos merész hullámzásban.
Mi, válogatósok a fellépők listáján a leglázasabban a amerikai hard rockos Warrior Soult vártuk. Legendás formáció, amely réges-régen, 1987-ben kezdte meg működését, és 1990-ben adta ki első stúdióalbumát! Vezetője, az első lázadó lélek, a hajtómotor, nélkül amelyet nincs zenekar, természetesen a megszelídíthetetlen énekes, Kory Clarke, akinek a zenekar mai inkarnációjában a gitáros Johnny H és Rille Lundell, a dobos Freddie Cocker Kvarnebrink és a basszusgitáros Danny Engström tesz társaságot. A bal keze középső ujját magasra emelve, a szemtelenség arroganciájával, rendkívül teátrális színpadi showval Kory azonnal kihívta a közönséget, amelynek életkora valahol 17 és 21 év között mozgott! Ebben a közönségben alig valaki ismer a The Killersnél vagy a Coldplaynél régebbi zenekart. A közönség váratlanul felszolgált cukorkát kapott, amely iránt egyáltalán nem mutatott közömbösséget, sőt lelkesen nyalogatni kezdte. A klasszikus hard rock formáció előadása, erős punk rock vektorral, az éjszakán elbizakodottan hatott. „Arcba” rúgva, tele vérrel és tökkel. Az igen rövid, de dinamikus feszültséggel teli műsor fő eleme természetesen Kory Clarke hangja. Az még mindig úgy szól, mintha Korynak réges-régen körfűrész akadt volna a torkában. Nyersen karcos, mint a legdurvább eszterga kaparása, teljes eksztázisban! Teljes beleéléssel és lendülettel. Ugyanígy reagált a zenekar többi tagja, akik közül kiemelkedett az enyhén extravagáns, svéd gyökerű gitáros, Rille Lundell, Kory szélső jobbján. Ő a legkülönfélébb színpadi akrobata pózokban lengette a gitárját. A setlista kiváló volt. Dalok a Warrior Soul első három albumáról, közéjük ékelve a Fuck the Pigs a 2009-ben megjelent Destroy The War Machine lemezről. A Warrior Soul fellépése abszolút gyönyör volt a lepusztult szlovén zenei színtérnek, ami az igazi, (a nyolcvanas években) „klasszikusan képzett” hard rock zenekarok koncertjeit illeti. Ráadásul az együttes egyik ritka európai fellépése volt idén. A zenekar azonnal igazolta a fellépés előtti magas elvárásokat, amit a közönség lelkes reakcióhullámai is megerősítettek, pedig számukra a Warrior Soul a koncert előtt még teljes ismeretlen volt. A zenekar állítólag őszi önálló európai turnét szervez. Reméljük, Szlovénia közelében is megállnak, ha már nem újra Szlovéniában. Röviden: gratulálunk a szervezőnek, aki bőséges fantáziát mutatott a fellépők listájának összeállításakor, és a Warrior Soul beiktatásával nagyot lepett meg. Több ilyen húzást kívánunk a jövőre!
A Nova Goricából származó Elvis Jackson jelenleg az egyik legkeresettebb szlovén koncertzenekar. Folyamatosan aktívan lépnek fel különböző színpadokon, Szlovéniában a koncertjeik zsúfolásig megtelnek. Az ötös nemrég tért haza egy sikeres nagy-britanniai klubturnéról.
Függetlenül attól, hogy a lányok sikoltozása, akiket a fiúk színpadra lépése ismét tömegesen megőrjített, és a hisztéria szélére sodort, nem mércéje az Elvis Jackson minőségének. Ha az Elvis Jackson minőségéről esik szó, kár szót vesztegetni. Olyan zenekarról van szó, amely garancia a kiváló szórakozásra és a remek színpadi kivitelezésre. A punk, a ska, a funk, a reggae fúziója, hardcore-os ízekkel és még a metálos riffnyelv gyúlékonyságával, ezúttal is teljes gőzzel begyújtott. Az egyórás repertoárból nem maradt ki a Street 45, a Not Here To Pray, a Dry Yourt Tears, a This Time, a Hawaiian Club,… a szokásos adag gúnyos hülyéskedéssel és egy csipetnyi szarkazmussal, ami az Elvis Jackson megszokott viccelődéséhez tartozik, Buda halálos szaltóival és a felfújható játékok dobálásával. Mindezt megfejelte a fesztiválest legkellemesebb órája, amikor a srácok színpadra léptek, valamint a többi zenekar fellépéséhez képest sokkal jobban kidolgozott színpadi világítás. Az Elvis Jackson színházának egy órája, amely nem tud hazudni. A srácoknak túl sok drill van mögöttük, minden hájjal megkenték őket, ismerik az összes színpadi törvényt, és az összes színpadi játékszabályt. Kiváló fellépés, kiváló zenekar, amely ráadásul Szlovéniában most rendkívül menő és keresett! Már csak az új stúdióalbumra várunk!
A Sunrise Avenue az alternatív rock képviselői közé tartozik, amely természetesen MTV-s hangoltságú, vagyis kereskedelmi alapokon áll. Kiindulópontja a zenéjük kedvesen egyszerű, dallamos aranzsőrformája, amely igénytelenségével azonnal elbűvöli a legkevésbé igényes hallgatókat, a tinédzserek új generációját. Ehhez hozzájárul a „fiús” megjelenés is a különben tapasztalt zenekarnak, amely 1992 óta van jelen a színtéren. A kereskedelmi sikerek időszaka azonban a Sunrise Avenue számára csak azután jött el, hogy 2001-ben az (eredeti) Sunrise névhez hozzátették az Avenue-t, 2006-ban pedig kiadták végre első stúdióalbumukat. A rohamosan növekvő népszerűségre főleg a frissen megjelent „Out Of Style” album utal, amely hazájukban, Finnországban azonnal aranylemez, Németországban pedig platinalemez lett. Öt év alatt a Sunrise Avenue felküzdötte magát az akár több 1000 látogatót befogadó csarnokokig, sőt a 10 000 fő feletti kapacitásig. Nos, a csúcs a meghívás volt egy stadionfellépésre idén májusban München közepén, a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén. A rajongók számára kerek másfél órás fellépésen, a repertoárból nem maradt ki a két nagy sláger, a kereskedelmileg áttörő Fairytale Gone Bad és az általánosan ismert Hollywood Hills, a Sunrise Avenue újabb rendkívül korrekt, magabiztos koncertet adott, és a kilátás a felhevült, együtt éneklő tömegre a színpad alatt gyakorlatilag mindent elmondott. Egyfajta alternatív rockváltozat iránt elkötelezett alkotás, ragadósan dallamos kontúrral és jangle hangzás finomságával, amely a hangszerelés valóban organikus használatán nyugszik, amit az ósdi Gibson gitármodellek sem titkolnak, a színpadi mozgás dinamikájának megfelelő mértéke, a pozitív energia és a derűs hangulat, amiről főleg a zenekar énekese és gitárosa, Samu Aleksi Haber gondoskodott, győzelmes lezárásra vitte a Sunrise Avenue első szlovéniai fellépését.
A Sunrise Avenue fellépése után, amely hajnali kettőkor ért véget, a brit Maybe Winehouse következett, egy Amy Winehouse „tribute to” formáció. A fesztivál popos folytatását a szlovén–horvát Lollobrigida fellépése zárta, amellyel a fesztiválmulatság hajnali ötig tartott. A RockLine csapata sajnos nem bírta a fesztivál rettenetes tempóját, amit e pénteki nap maratoni menetelése diktált, így a Sunrise Avenue után megérdemelt pihenőre tért.
A Rock Music Festival olyan vállalkozás, amelyben megvan a fejlődés potenciálja a jövőben, mind a kínálatot, mind az időbeli kiterjesztést illetően. Ebben az esetben érdemes lenne a helyszín áthelyezésén is elgondolkodni. A Gospodarsko razstavišče és az ottani csarnok, mint már számtalanszor korábban, ismét megmutatta a foga fehérjét a hangzás terén, ezért a fesztivál nem dicsekedhetett az egyes zenekarok minőségi hangzásával. Mégis érdemes remélni, hogy a promóternek bejött a számítás, és a jövőben kitart, így a fesztivál megtartja helyét Ljubljana közepén. Reméljük, kinövi magát olyanná, amilyet például déli szomszédunknál és annak fővárosában, Zágrábban ismernek, és ott InMusic festivalnak hívnak. Hagyjunk időt az időnek, és szorítsunk a Rock Music festivalnak.
Setlist
WARRIOR SOUL:
1. Intro
2. Interzone
3. Love Destruction
4. Drugs, God and The New Revolution
5. Punk And Belligerent
6. Blown Away
7. Shine Like It
8. Fuck The Pigs
9. Charlie’s Out Of Prison
10. Downtown
SUNRISE AVENUE:
01. Out of Tune
02. Damn Silence
03. I Gotta Go
04. Sex and Cigarettes
05. Forever Yours
06. Angels on a Rampage
07. I don’t dance
08. Destiny (Reggae/ Cover Medley)
09. Stormy End
10. Welcome to my Life
11. Fairytale gone Bad
12. On the Way to Wonderland
—ráadás I.—
13. Sweet Symphony
14. Hollywood Hills
—ráadás II.—
15. Dream like a Child
Képgaléria
