Helyszín: e-mail
Az interjú dátuma: 2011. 02. 04.
(az angol nyelvű változatért görgess lejjebb)
Rob Rock a heavy metal és a hard rock legnagyobb énekesei közé tartozik! Mielőtt szólókarrierbe kezdett volna, olyan bandáknál húzta a frontember „igáját”, mint a Joshua Band, az Angelica, az Impellitteri, az Axel Rudi Pell vagy a Warrior. Az ő hangja vezeti például a M.A.R.S. (MacAlpine, Aldridge, Rock, Sarzo) szupergroup „Project: Driver” című lemezét is. Nagyra becsült, tapasztalt énekesről van szó, aki a hard rock világában is remekül megállja a helyét, és mindig kiváló hangszeresek veszik körül.
RockLine: Szia Rob, köszönjük, hogy szántál ránk egy kis időt! Ennyi év után is földbe állít az énekhangod, és ennek köszönhetően rengeteg rajongód van szerte a világon. Hogyan sikerül ilyen jó formában tartanod a hangod a hosszú pályafutásod alatt?
Rob: Kerülöm a káros szokásokat, és amennyire csak lehet, távol maradok a hideg italoktól. A hangomat sem használom ki mindenáron. Úgy érzem, ma azért jobb a hangom, mert vastagabban szól, mint a kezdetekkor. Ez azokkal a technikákkal függ össze, amelyeket az évek alatt fejlesztettem ki a stúdióban és a koncerteken. A hang jó kondícióban tartása így az életmódoddá válik. Néha le kell mondani bizonyos dolgokról, hogy megvédd és megőrizd a hangod. Nagyon figyelek rá, hogy ne igyak alkoholt, ne dohányozzam, ne kiabáljak, és úgy általában ne csináljak olyat, ami árthat a hangomnak. Gyulladt torokkal sem éneklek. A próbákon sem nyomom teljes erőből. Amikor viszont a stúdióban vagy a színpadon kell ragyogni, akkor természetesen teljes gázzal megyek, és nem fogom vissza magam.
RockLine: Utazzunk vissza az időben! Dobosként kezdted a pályát, hogyan lettél énekes, ráadásul ilyen jó énekes?
Rob: Dobolás közben egyúttal vokáloztam is. Végig énekeltem, és szerintem azért, mert közben doboltam is, jobban kialakult bennem az időzítés, a hangsúlyozás és a ritmusérzék a vokális dallamhoz és az előadásához.
RockLine: Az első bandád a Vice volt, aztán jött a M.A.R.S. szupergroup. Hogyan kerültél mindkettőbe, és mi ment félre, hogy sosem turnéztatok?
Rob: Felhívott Mike Varney, aki az albumot producerelte. Aztán repülővel Los Angelesbe mentem, ahol meghallgatáson vettem részt a zenekarral. Turné sosem lett belőle, mert Rudy (Rudy Sarzo, basszusgitár, ford. megj.) és Tommy (Tommy Aldridge, dob, ford. megj.) elfogadta David Coverdale ajánlatát, és úgy döntöttek, csatlakoznak a Whitesnake turnéjához.
RockLine: Aztán 1987-ben megismerkedtél Chris Impellitterivel. Hogyan jött létre az együttműködés, és hogyan találtatok újra egymásra 1992-ben?
Rob: Chris és én egy feldolgozásokat játszó banda tagjai voltunk 1985-ben Új-Angliában. Körülbelül egy évig voltunk együtt ebben a zenekarban. Tartottuk a kapcsolatot, és amikor neki énekesre volt szüksége – már készen voltak a demófelvételei –, csatlakoztam hozzá. Tucatnyi dalt írtam és vettem fel vele, ezek kerültek fel az EP-re. Én ezután a Joshua Bandhez mentem, amelynek az RCA Records-szal volt szerződése, Chris pedig a Relativity Records-szal szerződött. 1992-ben újra felhívott. Japán piacra szóló szerződése volt, és lemezt kellett csinálnia. Akkor is nagyon jól dolgoztunk együtt, és Japánban is remekül ment nekünk.
RockLine: Az évek során énekeltél számos kiváló albumon olyan bandákkal, mint a Joshua, az Angelica, a Driver, az Axel Rudi Pell. Melyik pillanatot nevezed a pályafutásod csúcsának, és milyen volt a 2000-es európai turné, amikor az Axel Rudi Pell előzenekaraként léptél fel? Ha jól emlékszem, ebben az időszakban énekeltél Axel „Nasty Reputation” albumán, a turnéra viszont nem tudtál vele menni. Miért? Turnéztatok valaha a Joshuával és az Angelicával?
Rob: Pályafutásom egyik csúcsa az volt, amikor a Driverrel nyilvános meghallgatásokon léptünk fel számos kiadó előtt. Micsoda nagyszerű banda volt! Sajnos egyik kiadó sem akart minket, mert akkoriban a „grunge” vitt mindent a rádiókban. Ehhez igazodtak az amerikai kiadók is, és rengeteg új előadót kezdtek keresni, akikkel szerződhetnek. Az Axel Rudi Pell-lemezen nálam többé-kevésbé stúdiómunkáról volt szó, és mire Axel a lemez népszerűsítésére turnét tervezett, én már újra csatlakoztam az Impellitterihez, így sajnos nem tudtam menni a „Nasty Reputation” turnéra. Amikor a saját bandám 2000-ben Európában előzenekarként nyitott Axel Rudi Pellnek, az felejthetetlen élmény volt. Európában vannak csodálatos emberek a zeneiparban, és Axel is közéjük tartozik. Az a közös turné nagyon sikeres volt, és a végén mindannyian elégedettek voltunk. A Joshuával és az Angelicával sosem turnéztam.
RockLine: Hol ismerkedtél meg Roy Z-vel? Együtt újraélesztettétek a Drivert, írtatok pár dalt, de lemez nem lett belőle. Sokat dolgoztok együtt, ti írtátok a Change Of Heart című számot is, amelyet az Iron Maiden énekese, Bruce Dickinson tett népszerűvé, amikor 1994-ben felvette a „Balls To Picasso” albumára. 2008-ban aztán végül megjelent a Driver „Sons Of Thunder” lemeze is…
Rob: Roy-jal azután ismerkedtem meg, hogy otthagytam a Joshua Bandet. Amikor a Drivert alapítottuk, a Joshua Band basszusgitárosa, Emil Lech segített nekem: bemutatta Roy-t, akit személyesen ismert. Meghívtuk Roy-t hozzám, és átbeszéltünk mindent. Később felvettünk egy hat számos profi demót, és szétküldtük különböző kiadóknak. Egy éven át vártuk, hogy a dolgok kedvezően alakuljanak a megfelelő kiadó megtalálásával, közben új dalokat és új demókat csináltunk. Elmentünk a keleti partra, hogy New York-i kiadóknál szerződést szerezzünk. Az Atlantic Records-szal majdnem összejött, de végül ők is elutasítottak minket, mert a zeneipar „Seattle-hangzású” bandákat keresett. Két év alatt rengeteg dalt írtunk Roy-jal, és néhány közös koncertet is adtunk az USA keleti partján. A Change Of Heart is ebben az időszakban született, később pedig újra felvettük a „Sons Of Thunder” albumra. Amikor Roy-jal próbáltuk beindítani a Drivert, a Change Of Heart demófelvételét Bruce Dickinson is meghallotta, és nagyon megtetszett neki. Részben átdolgozta, és felvette a szólólemezére. Jelenleg azon dolgozunk, hogy idén belevágjunk egy új Driver-album felvételébe. Újra gyűjtjük azoknak a kiadóknak a listáját, amelyek számunkra szóba jöhetnek, és amelyekkel az album az egész világon megjelenhetne. Hamarosan hivatalosan is bejelentjük a terveinket.
RockLine: A 90-es években újra az Impellitteri kötött le, sokat koncerteztetek, főleg Japánban. Miért nem jutottatok el soha Európába?
Rob: Japán nagyon kedvező volt hozzánk. Ott vettünk fel rengeteg albumot és adtunk rengeteg turnét. A lemezeink viszont sosem jelentek meg hivatalosan az európai piacon, szerintem valószínűleg ez az oka, hogy Európában sem léptünk fel soha. Mindig próbáltunk amerikai kiadót szerezni, de őket mindig csak a trendek, vagyis a legújabb divathóbortok érdekelték. Az Impellitterivel a közös munka csúcspontjai számomra mindig a turnék voltak. Japánban tényleg mindig csodálatosan fogadtak minket.
RockLine: Hogyan írtok közösen dalokat Chrisszel?
Rob: A dalaink mindig úgy készülnek, hogy előbb megvan az alap gitárfrázisokkal. Én csak szöveget írok ezekhez a riffekhez, és az alap fölé építem a dallamokat. Köztünk tényleg mindig jó a kémia, amikor dalokat írunk.
RockLine: Hogyan jött létre az első önálló stúdióalbumod, amelyen néhány sztár is közreműködött, például Ozzy gitárosa, Jake E. Lee?
Rob: Az első albumomat Roy Z és én hoztuk össze. A dobokat Butch Carlson, a Driver dobosa játszotta fel. Mi hárman alkottuk a lemezt rögzítő zenekar alapszerkezetét. Roy-jal rengeteg ötletünk volt, amelyek az évek során felgyűltek. Ott kezdtük, és ezekből az ötletekből írtunk néhány igazán remek dalt az albumra. Tudtuk, hogy egy rendkívül erős lemez van a kezünkben, mert ezek a dalok mind kiállták az idő próbáját. Tartalmilag nagyon erősek, hiszen több év alatt érlelődtek. Ez az album erős benyomást tett, ezért kiváló ugródeszka volt számomra a szólókarrieremhez. Roy-jal van egy közös jó barátunk, Chris Leibengut, aki ismerte Jake E. Lee-t. Megkérdeztük Jake-et, hogy játszana-e valami szólót az albumra. Igent mondott, és én nagyon meglepődtem. A jelenléte még több figyelmet és érdeklődést hozott az embereknél.
RockLine: Milyen jövő vár a szólókarrieredre? Elég régen jelent meg az utolsó stúdiólemezed…
Rob: Miután felvettem a „Garden of Chaos” albumomat, aztán a „Sons of Thunder”-t a Driverrel, majd mögöttük a „Wicked Maiden”-t az Impellitterinek, egy időre a lehető legtávolabb akartam kerülni a stúdióktól. Így vettük fel a Rob Rock-koncertet az atlantai Progpower fesztiválon. Ez az élő album lett a Rob Rock-pályafutásom ötödik kiadványa, a „Rage of Creation”, az „Eyes of Eternity”, a „Holy Hell” és a „Garden of Chaos” stúdióalbumok után. A koncertfelvétel DVD-n is megjelent. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel és a rajongók visszajelzéseivel. Nemrég vendégszerepeltem néhány barátom albumán, és várom a következő Rob Rock-lemezt, de egyelőre nem tudok semmilyen konkrétabb információt vagy részletet elárulni róla.
RockLine: Az Impellitterivel megjelentetted a legutóbbi albumukat, a „Wicked Maiden”-t is, amelyet nagyon jól fogadtak, és néhány európai fesztiválon is felléptetek. Mik a terveitek az Impellitterivel?
Rob: Chris olyan albumot akart készíteni, amely megragadja az eredeti Impellitteri-hangzást, azt, amit a „Black” EP-vel elkaptunk. Felhívott, és megkérdezte, érdekel-e, hogy együtt vegyünk fel egy új Impellitteri-lemezt, én pedig elfogadtam az ajánlatot. Én magam is hiányoltam az Impellitteri hangzását és energiáját, ezért nagyon lelkes voltam, hogy Chrisszel új albumot írhatunk, hiszen az mindig valami különleges, főleg Chris gitárjátékának jellegzetes technikája és hozzáállása miatt. Épp azon dolgozunk, hogy összehozzunk néhány koncertdátumot Európára és az USA-ra. Ha a „Wicked Maiden” az USA-ban is megjelenik, ott is adunk majd néhány további promóciós koncertet.
RockLine: Hogyan történhetett, hogy 2004-ben elmaradt a Rob Rock és a Primal Fear közös európai turnéja?
Rob: Nagyon szerettem volna elmenni arra a közös turnéra a Primal Fearrel 2004-ben az „Eyes Of Eternity” albumom népszerűsítésére, de sajnos a tervek nem úgy alakultak, ahogy mindannyian szerettük volna.
RockLine: Rob, köszönjük az értékes idődet, sok sikert kívánunk minden további tevékenységedhez.
Rob: Köszönöm a támogatásotokat. Remélem, minél előbb énekelhetek nektek a színpadokon. Azt is nagyon szeretném, ha hamarosan fellépnék Szlovéniában.
a kérdéseket összeállította: Jani Mihevc Cah
a szöveget fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
A fotókon: Rob Rock a Driverrel lép fel 2009. 06. 27-én a németországi Balingenben, a Bang Your Head!!! fesztiválon – RockLine koncertbeszámoló ITT (RockLine fotóarchívum 2006-2011, minden jog fenntartva)
angol nyelvű változat:
RockLine: Hogyan tartod ilyen erős és jó formában a hangod az évek során?
Rob: Egyszerűen távol tartom magam a káros szokásoktól, és amennyire lehet, kerülöm a megfázást. Igyekszem semmilyen módon nem visszaélni a hangommal, és a legjobbat remélem. Szerintem azért javul, mert most vastagabban szól, mint amikor elkezdtem. Ez azokkal a technikákkal függ össze, amelyeket az évek során fejlesztettem ki a stúdiómunka és az élő fellépések közben.
RockLine: Menjünk vissza kicsit az időben. Tudom, hogy dobosként kezdted…
Rob: Amikor doboltam, közben vokáloztam is. Úgyhogy mindig énekeltem, és szerintem azért, mert közben doboltam is, ez segített kifejleszteni az időzítést, a frazírozást és a ritmusérzéket a vokális dallamhoz és az előadáshoz.
RockLine: Az első bandád a Vice volt. A Vice után a M.A.R.S. szupergroupban folytattad. Hogyan kerültél oda?
Rob: Felhívott Mike Varney, aki az albumot producerelte. Aztán kirepültem L.A.-be, hogy élőben, ott helyben meghallgatáson vegyek részt a zenekarral. Végül nem turnéztunk, mert Rudy és Tommy inkább a Whitesnake-kel indult turnéra.
RockLine: Aztán megismerkedtél Chris Impellitterivel, és 1987-ben felvettetek egy EP-t. 1992-ben újra összeálltatok. Mesélnél kicsit többet arról, hogyan találkoztatok, és hogyan indult az egész?
Rob: Chrisszel 1985-ben körülbelül egy évig együtt játszottunk egy feldolgozásbandában Új-Angliában. Azóta tartottuk a kapcsolatot, és amikor neki énekesre volt szüksége a demóihoz, beszálltam, és tucatnyi dalt írtam és vettem fel vele az EP-hez. Aztán csatlakoztam a Joshua Bandhez az RCA Records-nál, ő pedig később a Relativity Records-szal szerződött. 1992-ben megint felhívott, mert új japán szerződése volt, és újabb albumot kellett csinálnia. Annyira jól dolgozunk együtt, hogy úgy döntöttünk, újra egyesítjük erőinket, és meghódítjuk Japánt.
RockLine: Az évek során tagja voltál olyan bandáknak, mint a Joshua, az Angelica, a Driver, az Axel Rudi Pell… 2004-ben előzenekar voltál az Axel Rudi Pell európai turnéján. Mi volt a személyes csúcspontod a zenei pályafutásodban?
Rob: Los Angeles-i csúcspontjaim egyike az volt, amikor a Driver nevű bandámmal számos kiadó előtt mutatkoztunk be. Micsoda nagyszerű banda volt! Sajnos akkor nem szerződtettek minket, mert a „grunge” vitte a rádiókat az Államokban, és a kiadók ebbe az irányba mozdultak az új előadók leszerződtetésekor. Amikor az A.R.P.-albumot csináltam, az számomra stúdiómunka volt, és mire eljött a megjelenés és a turné ideje, én már újra az Impellitterinél voltam, így nem mentem el a „Nasty Reputation” turnéra. Amikor a saját bandám 2000-ben Axel mellett turnézott, az nagyszerű felhozatal és nagyszerű élmény volt. Ebben az iparágban vannak csodálatos emberek, és Axel egyike közülük. Sikeres turnét csináltunk, és mindenki remekül érezte magát. A Joshuával és az Angelicával nem turnéztam.
RockLine: Hol találtál rá Roy Z-re? Vele együtt alapítottátok a Drivert, és írtatok pár dalt. Köztük van a Change of Heart is, amely akkor lett népszerű, amikor Bruce Dickinson kiadta a „Balls To Picasso” szólólemezét. Végül 2008-ban Driver-albumot is megjelentettetek.
Rob: Roy Z-vel akkor ismerkedtem meg, amikor kiszálltam a Joshua Bandből. Emil, a Joshua basszusgitárosa ismerte Roy Z-t, és amikor a Drivert összeállítottuk, megkértük Roy-t, hogy jöjjön el hozzám, és beszéljük át a dolgokat. Felvettünk egy hat számos profi demót, és egy éven át hordtuk körbe a kiadóknál, miközben egyre több dalról készítettünk demót egy 4 sávos felvevőn. Aztán elmentünk a keleti partra, hogy New Yorkban próbáljunk szerződést szerezni. Nagyon közel kerültünk az Atlantic Records-szal, de végül ők passzoltak, mert a zenei élet Seattle felé nézett új bandákért és új hangzásért. Két év alatt rengeteg dalt írtunk együtt, és a keleti parton is adtunk néhány koncertet. A „Change of Heart” ebben az időszakban született, és később újra felvettük a „Sons of Thunder” CD-re. Bruce közben meghallotta az eredeti demót, megtetszett neki a dal, és átírt belőle egy részt a saját szólólemezére. 2011-ben új Driver-albumot szeretnénk felvenni, és amint összehozunk néhány kiadót a világszerte történő megjelenéshez, hivatalosan is bejelentjük a terveinket.
RockLine: A 90-es években teljesen lefoglalt az Impellitteri. A banda főleg Japánban vett fel lemezeket és turnézott az évek során. Mi volt az oka, hogy sosem jöttetek Európába?
Rob: Japán nagyon jó volt számunkra, mert rengeteg albumot adtunk ki és rengeteg turnét csináltunk ott. A CD-k nem jelentek meg hivatalosan Európában, úgyhogy azt hiszem, ezért nem turnéztunk ott. Mindig amerikai kiadót kerestünk, de az USA-t csak a legújabb trendek érdekelték. A turnék voltak számomra a csúcspontok. Királyi bánásmódban volt részünk, a rajongók pedig mindig nagyon kedvesek voltak, és megőrültek a zenekarért. A dalokat mindig a gitárriffekre építve írtuk, aztán én ráírtam a szövegeimet és a dallamaimat erre az alapra. Nagyon jó a kémia köztünk, ha dalszerzésről van szó, ezért ez jól működik nekünk.
RockLine: Mesélj még valamit az első szólókiadványodról, a „Rage Of Creation”-ről (2000).
Rob: Az első szólóalbumomat Roy és én hoztuk össze. Megkértem Butch Carlsont a Driverből, hogy dobolja fel nekem, és ez volt a felvételhez a banda alapszerkezete. Roy-jal az évek során rengeteg dalötletünk gyűlt össze, ezekkel kezdtünk, aztán írtunk még dalokat, hogy remek album legyen belőle. Az általunk kiválasztott dalok mind kiállják az idő próbáját, így tudtuk, hogy nagyon erős albumunk van, ami erős első benyomást kelt a szólókarrieremhez.
Van egy jó barátunk, Chris Leibengut, aki ismerte Jake E Lee-t. Megkértük Jake-et, hogy közreműködjön az albumon. Nagyon örültem és meglepődtem, amikor igent mondott, és a jelenléte az albumon még több embert tett kíváncsivá rá.
RockLine: Mi a jövőbeli célod a Rob Rock zenekarral? Elég régen jelent meg az utolsó Rob Rock-stúdiókiadványod.
Rob: Miután felvettem a Garden of Chaost, majd a Sons of Thundert, aztán a Wicked Maident, kellett egy kis szünet a stúdiótól. Úgyhogy felvettük az „élő” Rob Rock-szettet az atlantai Progpower fesztiválon. Ez a felvétel lett az ötödik RR-kiadványom a Rage of Creation, az Eyes of Eternity, a Holy Hell és a Garden of Chaos után. Nagyon örülök, hogy van élő albumom és DVD-m, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel és a rajongók reakcióival. Mostanában vendégszerepeltem néhány barátom albumán, és várom a következő RR-kiadványt, de a mai napig nincs semmilyen konkrétum, amit be tudnék jelenteni.
RockLine: Felveszel még Impellitteri-albumot a 2008-ban megjelent, kritikusok által dicsért „Wicked Maiden” után?
Rob: Chris vissza akart menni az eredeti Impellitteri-hangzáshoz, amelyet a Black EP-n megragadtunk. Felhívott, és megkérdezte, érdekel-e egy újabb Impellitteri-album, én pedig igent mondtam. Hiányzik az Impellitteri hangzása és energiája, és lelkesen vártam, hogy újabb nagyszerű albumot írjak Chrisszel és az ő különleges gitárstílusával. Most azon dolgozunk, hogy összehozzunk néhány turnédátumot 2011-re Európában és az USA-ban. Szeretnénk még több élő bulit adni a Wicked Maiden népszerűsítésére, amint az az USA-ban is megjelenik.
RockLine: 2004-ben kénytelen voltál lemondani az európai turnét a német power metalos Primal Fear előzenekaraként.
Rob: Nagyon szerettem volna elmenni a Primal Fearrel turnézni az Eyes of Eternity albumommal 2004-ben, de akkor nem jött össze.
RockLine: Köszönjük az értékes idődet, és minden jót kívánunk a jövőre.
Rob: Köszönöm a támogatásotokat, és alig várom, hogy minél előbb énekelhessek nektek! Remélem, hamarosan lesz esélyem fellépni Szlovéniában.
az interjút készítette: Jani Mihevc Cah
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotógaléria: Aleš Podbrežnik
A fotókon: Rob Rock a Driverrel lép fel 2009. június 27-én (helyszín: Bang Your Head!!! fesztivál, Balingen, Németország) – RockLine koncertbeszámoló ITT!
Képgaléria
