kiadó InsideOut Records
megjelenés dátuma: 2018. 09. 28.
hossz: 50:58
producer: Mariusz Duda, Magda & Robert Srzedniccy
értékelés: 8.5 / 10
A Riverside, a lengyel progresszívrock-bajnok az elmúlt három évben rendkívül viharos eseménysorozaton ment keresztül, és sokáig az sem volt világos, egyáltalán folytatják-e a pályafutásukat. Most új lemezzel, a „Wasteland” című albummal tér vissza. A Paradise Lost-os hangulatú borítóval megjelenő album egyben az első az elhunyt alapító gitáros, Piotr Grudzinski nélkül, ezért rengeteg kérdést és aggályt hoz magával. Mit várhatunk tőle, és vajon a Riverside egyáltalán „megugorja-e” az új anyagot, amely Piotr nagyon hiányzó zsenialitása nélkül született és készült? A zenekar az évek során az új korszak egyik legjelentősebb progresszívrock-formációjának rangjára emelkedett, amely nagyszerűen ötvözi az állandó zenei vonzerőt, a megrendítő színpadias atmoszférát és a kívánatos technikai összetettséget. Ebből a szempontból a műfaj könnyebben befogadható zenekarai közé tartoznak, amelyek gyorsan meghódíthatják az átlagos Pink Floyd-rajongót, hogy elkezdje felfedezni a zenéjüket, vele együtt pedig talán a progresszív rock más szféráit is. Aki a Pink Floyd mellett a Steven Wilson, a Porcupine Tree, az Opeth, az Anathema, a Gazpacho vagy mondjuk a Marillion világával is jóban van, az a Riverside zenéjében is hamar otthon fogja érezni magát. A „Wasteland” ugyanis mindezt megőrzi és fenntartja, és nem annyira kifejezetten „floydos” lemez, mint az elődje, a „Love Fear And TIme Machine” (2015). A „Wasteland” albummal a Riverside megőrizte teljes zenei nagyságát és hitelességét, és kitűnőre vizsgázott a „művészi állóképesség” fontos próbáján. Méghozzá a csapat kulcsembere nélkül. Ihletett, érzéki és művészileg kifejezetten expresszív lemez.
A „Wasteland” minden túlzás nélkül kiváló album. Pontosan az, amit a zenekartól várunk. A gitárok hangszerelését a zenekar motorja és víziós vezére, Mariusz Duda végezte, aki egyébként az ének és a basszusgitár felelőse, ezúttal viszont az összes gitárfrázist is ő játszotta fel, további gitárdíszítéseket samplerelt, és két gitárszólóval is hozzájárult. A „Wasteland” nem olyan kihívó, mint mondjuk az „Anno Domini High Definition”, de megőriz minden lényeges elemet, amely miatt a Riverside zenéjét annyira megbecsülik és felismerik.
A Riverside a nagy érzékenység, a sokkoló atmoszférikus kontrasztok és a hangulat hirtelen fordulatainak megtestesítője. Az a zenekar, amelynél a melankólia már réges-rég megkapta az állampolgárságot. A nagy „art esztétika” fogalma. Mariusz hangja, illetve a versszakok érzékeny tolmácsolása által teremtett szorongásnál és szomorúságnál többet szinte lehetetlen rock and roll vallomásba csomagolni. A „Wasteland” újabb album, tele az érzelmek és a szenvedély rendkívüli felnagyításával. A Riverside a költészetet gyakran az emberi tévelygésekről szóló általános prédikációra is használja. Ezúttal talán jobban, mint valaha, a bolygó általános elpusztítására összpontosít, amelyet az emberiségnek nevezett kielégíthetetlen vírus okoz. Az album apokaliptikus címe és maga a borító is már az elején erről árulkodik. „(Poszt)apokalipszist most!”
Mariusz Duda és a másik két tag tapasztalt, kifinomult zeneszerző. Duda ezúttal félretette az elektronika emeltyűit, ezeket a Lunatic Soul nevű különálló projektjében élvezhetjük. A „Wasteland” mindenesetre mesterien kiegészül néhány loop-pal és mintavételezéssel, miközben hihetetlenül kontrasztosan felépített. Az album erőssége főleg a vallomásos törékenység, illetve gyengédség (itt az akusztikus hangszerelések is előtérbe kerülnek) és a keményebben torzított frazeálásba való hirtelen váltások kontrasztja, amely azonban korántsem viszi el a művészi pálmát a lemezen.
A kémia Duda és a billentyűs Michał Łapaj között továbbra is szellemes és ihletett. Mariusz Duda vokális expozéja mellett ő adja a lényegi művészi tömeget a Riverside hangzásának és stílusának általános felismerhetőségéhez, vallomásos önállóságához. A kifinomult hangszerelések hatásában. Például amikor a gitár és a billentyűk párbeszédbe lépnek, vagy ott, ahol a billentyűk rendkívül ügyesen színezik és mélyítik Mariusz Duda vokális érzékenységét. A Riverside ismét két kiváló instrumentális számot tett az albumra, amelyek egyben a lemez leghosszabb dalai (a címadó dal és a The Struggle for Survival). Mindkettőben megvan a zenekar született érzéke a kataklizmikus hangulat felépítéséhez, amely körről körre fokozatosan erősödik, egészen az atmoszférikus crescendóig. A dráma fokozása és a hangulatok ugrásszerű váltásai ezen a lemezen is a legnagyobb zenei vonzerő, és voltaképpen a zenekar nyerő pókerlapja. Erre épül a zenekar kidolgozott, sajátos zenei dossziéja.
A gitárszólók többségét a vendég Maciej Meller játssza, aki egyébként a koncertturnékon is segíti a Riverside-ot gitárosként. A lemez gitárfrazírozás szempontjából egyik legélesebb dalában, a Vale of Tears-ben viszont Mateusz Owczarek szólózik. Mindketten a kívánatos színvonalon teljesítették a feladatukat, ami a Riverside-zene karakteres mozaikjának hiteles útját biztosítja a múltbeli, vagyis a „Grudzinski-korszak” albumai által kikövezett úton.
Az új albumon a Riverside nem hoz észrevehető evolúciós elmozdulást. Viszont az új teljesítmény tetőtől talpig az az album, amelyet csak a Riverside tud összehozni. Méghozzá Piotr Grudzinski nélkül. Olyan lemez ez, amellyel a zenekar új alkotói korszakba lép, és maga mögött hagyja a múltat. Érdekes lenne egyébként megtapasztalni, hogyan találta volna meg a helyét Piotr gitárja az új hangszerelésekben, és mit tett volna hozzájuk. De Piotr nélkül is, és ez a helyzetben a lényeg, a Riverside rendkívül meggyőzően tartja fenn teljes művészi önállóságát és felismerhetőségét. A zenekar számára ez a helyzetben a vallomásos minimum, amellyel sértetlenül megúszta, miután új fejezetet nyitott a pályafutásában. A következő albumnak viszont biztosan nagyobb művészi kihívást kell vállalnia, és ismét több hangzásbeli és stilisztikai kísérletezést hoznia! Addig pedig élvezzük a kiváló „Wasteland” albumot. Érzelmileg rendkívül feltöltött, zeneileg nagyon ügyesen optimalizált lemez, amely hallgatás közben erősen „megragad”, méghozzá a rendkívül vibráló hangulat intenzív váltásainak köszönhetően!
szerző: Aleš Podbrežnik
számlista:
1. The Day After (01:48)
2. Acid Rain (06:03)
– part I. Where Are We Now?
– part II. Dancing Ghosts
3. Vale Of Tears (04:49)
4. Guardian Angel (04:24)
5. Lament (06:09)
6. The Struggle For Survival (09:32)
– part I. Dystopia
– part II. Battle Royale
7. River Down Below (05:41)
8. Wasteland (08:25)
9. The Night Before (03:59)
felállás:
Mariusz Duda – ének, gitár, basszusgitár, gitárszólók a ‘Lament’ és a ‘Wasteland’ dalokban
Michał Łapaj – billentyűk, teremin a ‘Wasteland’ dalban
Piotr Kozieradzki – dob
vendégzenészek:
Maciej Meller – gitárszólók az ‘Acid Rain – Part II. Dancing Ghosts’, a ‘Guardian Angel’, a ‘The Struggle For Survival – Part II. Battle Royale’ és a ‘River Down Below’ dalokban
Michał Jelonek – hegedű a ‘The Day After’, a ‘Lament’, a ‘Wasteland’ és a ‘The Struggle For Survival – Part II. Battle Royale’ dalokban
Mateusz Owczarek – gitárszóló a ‘Vale Of Tears’ dalban
