Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grave Digger
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2003
Pontszám: 3/5
A Nibelung gyűrűjének története nagyjából így szól. Három vízitündér őrzi az aranykincset a Rajna fenekén (Rheingold, a Rajna kincse). Csakis ebből az aranyból lehet kovácsolni azt a csodálatos gyűrűt, amely körül a sztori forog. A ravasz, gonosz és még annál is rosszabb, ráadásul csúf törpe rászedi a naiv leányzókká lett vízitündéreket, akikre Wotan a Rajna titkának őrzését bízta, és a gyűrűvel ismeretlen helyre iszkol (Rheingold). A mennydörgő Wotan emiatt Asgard csúcsán dühösen toporzékol, hiszen a gyűrű ereje az egyetlen út a halhatatlansághoz, amelyet meg akar szerezni, hogy megteremthesse Valhallát. Az istenek királya tisztában van a csúf törpe megszerzett hatalmával, ezért csak cselvetéssel tudja elcsenni tőle a gyűrűt, amelyet aztán két óriásra (testvérpárra) bíz, hogy vigyázzanak rá (Giants). A gyűrűt azonban a törpe átka övezi, amely mindkét óriást elvakítja. Testvérvér folyik, mert nem tudnak megegyezni a kincs felosztásában. A gyilkos sárkánnyá változik (a borító alkotója, M. Mayer erre a részletre is gondolt, és emberi arckifejezést festett a sárkánynak). Most lép színre a rettenthetetlen hős, Siegfried (Sword), hogy teljesítse az istenek kívánságát, és végre rendbe tegye a dolgokat. A sárkány így Siegfried kardjának félelmet nem ismerő csapásától pusztul el (Dragon). Siegfried elveszi a szerencsétlentől a gyűrűt, és mellékesen önvédelemből a törpével is leszámol, aki csak ki akarta használni Siegfriedet, hogy hozzájusson a gyűrűhöz (úgy látszik, ezúttal is csupa gond és baj van ezekkel a törpékkel). Jön a hős agóniája (Liar és a Murderer című szám): a hátulról legyilkolt Siegfried megátkozza Valhallát és az isteneket, szavai pedig az egészet lángoló máglyává változtatják (Twilight Of The Gods), amelyből új Valhalla sarjad (a germán törzsek egyike volt a keveseknek, akik hittek istenei halandóságában). Valhallával együtt új istenek születnek, akik új világot teremtenek.
Ha a „The Grave Digger” a legtisztább germán metal nyersen izzó megnyilvánulása volt, akkor a „Rheingold”-dal a sírásók újra több eposzit és szimfonikusat vittek a hangzásukba. Az új lemez ezért bizonyos értelemben visszatérés az 1999-es „Excalibur”-höz.
A Grave Digger az ambiciózus zenekari hangszerelések megírásakor eddigi legszimfonikusabb művét hozta össze, ami azonban semmit sem von le a zenekar jellegzetes, közvetlen agresszivitásából és ütőerejéből. Amit személy szerint a legjobban becsülök a Grave Diggerben, az a kiváló forgatókönyvek és rendezések kiválasztásának kivételes tehetsége, amikor a választott koncepciókat zenére írják. Most is, a „Rheingold”-dal, többet mint mesteri munkát végeztek. Kevés olyan zenekar van, amelyik ennyire meggyőzően kelti életre a történeteit. A dühös, megvadult ének az előrefrénekben remek, többrétegű vokálharmóniákkal övezett refrénekbe torkollik. A Grave Digger különös figyelmet szentelt a középső részeknek, amelyek szédítően megfordítják a megteremtett hangulatot. A zenekari hangszerelések itt kerülnek a középpontba, ezekben Chris „tiszta” éneke is kifejezőbb (amikor belevág), Manni pedig ezekben a részekben a legnagyobb gondossággal illeszti beléjük a hozzájuk simuló szólókat. Ha a „The Grave Digger” lemezén, és abban az időszakban, amikor még a Rage-ben játszott, főleg megállíthatatlanul száguldott a gitárnyakon, ezúttal kifinomultan építette fel az epikusan formált szólókat. Az elmélyülten epikus Manni így jelentősen hozzájárult a dalok magasztos hangulatához! Az egyik legszebb példa a Maidens Of War, ahol Manni a szólóját a számhoz igazított átvezetéssel zárja, amely Wagner romantikus operájából, vagyis A Nibelung gyűrűje tetralógiából származik, annak is a harmadik részéből, A walkürből (walkür: az istenek kísérője, akár háborús hadjáratokon, akár haláluk után Valhallába). Számtalan különféle csúcspont fut majd végig a hátadon a hideg, a Grave Digger-biblia klasszikus riffválasztásának feszültsége pedig a legkeményebb metálfejet is szétcsapja. Lövés lövés után követik egymást a számok. Balladák nincsenek! A dalok a fáradhatatlan, felpörgetett zúzdáktól (Rheingold, Giants, Liar) a középtempósakig (Sword, Murderer, Twilight Of Gods, Maidens Of War) terjednek, utóbbiak jelentik a hangulati csúcsokat. Ahol a dráma elmérgesedik, és gonoszul vagy szomorúan kell szólni, a Grave Digger tényleg úgy is szól.
Megszületett egy új Grave Digger-klasszikus! Grave Digger-rajongók, mindenképp szerezzétek meg a limitált kiadást, mert a Hero és a Goodbye bónuszszámok valójában elveszett történetek, és közvetlenül kapcsolódnak A Nibelung gyűrűje meséjéhez. Főleg a Hero fantasztikus középtempós dal, szépen megbolondítva akusztikus részekkel és fenomenális hangszerelésekkel.
Felállás
Chris Boltendahl – ének
Manni Schmidt – gitár
Jens Becker – basszusgitár
H.P. Katzenburg – billentyűs hangszerek
Stefan Arnold – dob
Számlista
1.The Ring
2.Rheingold
3.Valhalla
4.Giants
5.Maidens Of War
6.Sword
7.Dragon
8.Liar
9.Murderer
10.Twilight Of The Gods
A SPECIÁLIS KIADÁS BÓNUSZ SZÁMAI:
11.Hero
12.Goodbye
Az album hossza:55:11
