Előadó: Depeche Mode
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 78:57
Értékelés: 4/5
A világhírű Depeche Mode zenéjének második remixlemeze rendkívül sikeres és örvendetes folytatása a minden idők egyik legnagyobb hatású zenekarának dalaival való kísérletezésnek. Valójában átgondolt, megtervezett lépés is: a zenekar koncert- és stúdiószünetében így marad a név a zenei aktualitások felszínén.
A Depeche Mode az 1980-as évek aranykorában a 12 colos bakelitkiadványok gyáraként volt híres. Ezeken a stúdióalbumokra szánt dalok hosszabb változatai kaptak helyet, sőt olykor az igazi eredeti felvételek, amelyeket később lerövidítettek és igazítottak a hivatalos stúdióalbumhoz. Az ilyen elnyújtott verziókat jellemzően a világ éjszakai diszkóiban pörgették. A Depeche Mode nem volt ezzel egyedül: minden együttes ezt csinálta, amelyik a nyolcvanas évek slágerlistáinak csúcsát uralta, a Duran Durantól a New Orderig.
A digitalizáció korában a 12 colos bakelit természetesen elvesztette eredeti értelmét, hiszen bárki annyi különböző változatot készíthet ugyanabból a dalból, ahányat csak akar. Egyszerűen. Ha valami nem tetszik, kitörlöd, vagy egyszerűen odailleszted mellé, amit akarsz. Az eredetik átépítésének főszereplői a DJ-k lettek. A Depeche Mode-remixek első kiadása óta hét év telt el. Ez a idő- és pénztakarékossági szakadék az elmúlt időszakban még tovább mélyült, és az új kiadványon már nem találni sem a Depeche Mode saját remixváltozatait, sem újrajátszott verziókat. A 2004-es első rész folytatása is megjelent egy rövidített és egy bővített kiadásban: az előbbi egyetlen CD, az utóbbi háromlemezes. Hozzám a „megkopasztott” változat, vagyis az egy CD-s került, ezért erre koncentrálok.
Az egy CD-s kiadványon található tizenhárom új remix többségében az utolsó két stúdióalbum dalaiból készült: a „Playing The Angel” (2005) és a „Sounds Of The Universe” (2009) anyagából. Remek és nagyon üdvözlendő színfolt a „Speak And Spell” (1981) című debütalbum átdolgozott anyaga, amelyet a Tora!Tora!Tora! és a Puppets képvisel. Ott van még a nyitó Dream On („Exciter”, 2001), valamint a slágerek: a Personal Jesus, a Never Let Me Down Again és az Everything Counts.
Míg a Depeche Mode legtöbb rajongója számára ez a kiadvány valószínűleg szentségtörés, a tánczenei elektronikus kísérletezés szabadságának barátai tárt karokkal fogadják majd. Az összes dalt lecsupaszították és újraépítették, az új változatok megalkotói pedig természetesen mind rányomták a saját „DJ-s” művészi bélyegüket a lemez tételeire.
Nagy vonalakban két pólusra oszthatjuk a számokat. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeknek kifejezetten hangsúlyos a táncritmusuk, felturbózott basszusokkal (Dream On, Everything Counts, Never Let Me Down Again, John The Revelator), a másikba azok, amelyek ugyan szintén erős „trippy” ritmust kaptak, de az hangszerelésükben a vezető dallamfordulatok hangsúlyosabbak. A Personal Jesus ebben az esetben a két szempont kiváló egyensúlyát hozza. Az eredeti, amely fenyegetően agresszív, a remixben rendkívül kellemes, fülbemászó, könnyed minták elegyét kapta, amelyek körbeölelik Gahan hangját. Nem csoda, hogy ez a változat, amely az eredetihez képest dallamosabb és légiesebb, már két hónappal az album hivatalos megjelenése előtt kijött bemutatkozó kislemezként.
A kiadvány csúcspontjai a kitérői. Elsőként a Peace remixe tűnik ki, amely összehasonlíthatatlan a többivel. Élő vonósaranzsmánok vezetik, amelyekre Gahan hangja van ráfektetve. Ritmikus, mintavételezett alap nélkül, így feldolgozás-érzete lesz. A kiadvány kitérői, mégpedig rendkívül pozitív értelemben, a „Speak And Spell” debütalbum két dalának remixei is, amelyek az eredetihez képest alig ismerhetők fel. A mesteri átöltöztetés bizonyítja, hogy mindkét szám kiállta az idő próbáját. A remixek modernek, frissek, izgalmasak, a szerzők művészi önállósága jól érezhető bennük, ezért végtelenül vonzóak. Mindkét dal kiválóan megfér a jóval fiatalabb testvéreik remixei mellett, amelyek a lemez többi részét kitöltik. A Puppets szintén feldolgozás-érzetet kelt. Mintha a Röyksopp készítette volna el a maga verzióját, és Dave Gahant kérte volna fel énekesnek. Azt a Gahant, aki a nyolcvanas évek elején énekelt. Mesteri!
A nyitó Dream On ebben a remixben elveszti azt a funkcióját, hogy magához vonzza a hallgatót, mert nem hagy különösebb nyomot. Gahan hangja alatt többnyire csak egy csupasz ritmushurok van, ami egy kicsit kevés. A folytatásban az In Chains hasonló alapritmust használ, mint a Dream On, de kiegészíti egy további ritmushurokkal (ez tompítja a számot vezető alap „beat” élét, ugyanakkor kitölti a hangspektrumot), és „első hallásra” sokkal megragadóbb, fülbemászóbb hatást kelt, ezért a lemez nyitányaként is hatékonyabb lett volna. Az album így valójában csak a második tétellel kezd el emelkedni: a Personal Jesus kiváló remixével.
A kiadvány kevésbé sikerült pillanata a Never Let Me Down Again. Benne abszolút a súlyos ritmus az úr, amely ugyan hipnotikus hatású, de a számtalan ismétlés alatt a „kimosottság” és a szűrés miatt már kifejezetten idegesítő. Ez az érzés az Everything Counts remixén is jelen van. Ennek a végső hatásnak a fő oka az, hogy mindkét változat gyakorlatilag teljesen ének nélküli. Az ellenkező hatást érik el. Az Everything Counts, amely az eredetiben rendkívül dallamos és fülbemászó, örökzöld sláger, a remixben egészen más tésztából van.
Az ilyen megrázó, de nagy többségükben nagyon szellemes és ötletes átöltöztetésekben Gahan hangja másképp viselkedik, mint az eredetiken, és a remixek tartalmának egészen más dimenziót ad, a megragadott hangulatokét.
A háromlemezes változat kötelező mindenkinek, aki megrögzött rajongója az elektronikus rave-hipnózisnak, mert a teljes diszkográfia legszebb virágait tartalmazza. Emellett a háromlemezes kiadványon helyet kapott Vince Clarke Behind The Wheel című számának átöltöztetett változata, valamint az In Chains egy másik verziója (az egy CD-s kiadványon szereplőhöz képest). Ezt Alan Wilder közreműködésével kapjuk. Vagyis a háromlemezes változat megvásárlásával, ami pár euróval többe kerül, a Depeche Mode két volt tagjának verzióját is megkapjátok. Ha a végére akartok járni a dolognak, szerezzétek be a bővített, háromlemezes kiadást, összesen 33 számmal. Nem. Ezek nem csupán felismerhetetlen klubinstrumentálisok! Az igazi Depeche Mode rajongóinak ezért nem kell tartaniuk semmitől, mert a „Remixes 2: 81-11” tartalma a sok szellemes átépítés ellenére is még mindig elég „depeche-modos”.
Felállás
Depeche Mode
különböző előadók
Produkció
különböző
Számlista
1. Dream On (Bushwacka Tough Guy Mix Edit)
2. Personal Jesus (The Stargate Mix)
3. Suffer Well (M83 Remix)
4. John The Revelator (UNKLE Reconstruction)
5. In Chains (Tigerskin’s No Sleep Remix Edit)
6. Peace (SixToes Remix)
7. Tora! Tora! Tora! (Karlsson and Winnberg Remix)
8. Never Let Me Down Again (Eric Prydz Remix)
9. I Want It All (Roland M. Dill Remix)
10. Wrong (Trentemøller Remix)
11. Puppets (Röyksopp Remix)
12. Everything Counts (Oliver Huntemann & Stephan Bodzin Mix)
13. A Pain That I’m Used To (Jacques Lu Cont Remix)
