Helyszín: Ljubljana / Celica / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 12. 14.
Látogatók száma: 20
Jegyár: ingyenes belépés
A péntek estéket a ljubljanai alternatív szcéna autonóm zónájának, azaz Metelkovának a hűvös ölelésében tölteni már rég nem tartozik a hétvégi lecsorgásom megszokott rutinjába, tegnap este mégis úgy döntöttem, benézek erre a mára már jócskán túlnépesedett helyre, ahol az „felejthetetlen” alkoholgőzös kalandokra vágyó, többé-kevésbé reményvesztett kamaszok gyűlnek össze. A Celicában, a fővárosunkba látogató külföldiek körében nagy kedvenc hostelben ugyanis egy érdekes trió lépett fel, a nevük Blues On. A látásra is baromi mókás két bácsiból és egy kicsit riadtabb nénikéből álló triónak volt mondanivalója bőven, sőt, annyira érdekes, hogy fél kilencre már vagy húszan összegyűltünk, véletlenül idesodródott potyautasok, és tanúi lehettünk egy nagyon színes zenei estének.
A Blues On triós formában ugyan még csak egy jó éve zenél, de a névtelen… pontosabban a csapat vitathatatlan vezére, Peter Pock biztosított róla, hogy rendkívül fegyelmezett, tapasztalt társaságról van szó, amely tagjai hosszú éveken át edződtek különféle hazai és külföldi formációkban! A helyzet persze egyenesen kiáltott a bizonygatás alapos ellenőrzéséért, és hamar kiderült, hogy a merész állítások bizony megálltak a lábukon. Kétségtelenül egyedi hozzáállásról van szó: a zenei kifejezés, a régi motívumok szinte ősi felfedezése ez, amely a gyökerek után szimatolva, igazi unplugged stílusban dupla adag kontrollt, szívet és végül önbizalmat kíván az előadótól. A Blues On valójában nem a zenei múlt forradalmi újraértelmezésére indul, ami persze így is van rendjén. A trió viszont tökéletesen tisztában van vele, mennyivel tartozik az olyan óriások hagyatékának, mint Jimmie Cox vagy Sandy Denny, és ez végül is az előadásmódjukon is érződik.
Peterék a pénteki celicás estét két, tartalmában nagyon eltérő részre osztották: az első főleg feldolgozásokból állt, a második nagyobb hangsúlyt kapott a saját számok előadása. Az este nyugodt hangulatban telt, country- és bluesvizeken barangoltunk, miközben végig Pock gitárjának kristálytiszta slide-hangja uralkodott. Peter Pock bátor ember. Kényelmesen elhelyezkedett az audiofil kütyük rengetegében, egy pohár sörtől is felbátorodva határozottan nekiment a többé-kevésbé ismert dalokoknak, amelyek a „nagy Pet” éber vezényletével mindig bőven adtak okot az elégedettségre. Ebben az otthonos környezetben szívesen hallgattuk Cox „Nobody Knows You When Your Down And Out” című számának szívből jövő előadását, a „Going Down This Road Feeling Bad” című hagyományos dalt, főleg pedig a mókásan tolmácsolt „Action Man”-t, amely csak úgy bugyogott a különféle zenei fogások humoros megközelítésétől. A tökéletesen összehangolt gitárpengetés mellett, amely az amerikai Dél aromájával átitatott, és különösen kiemeli a slide táncát, a zenekar egyik fő erénye a többszólamú éneklés is, ami főleg a kontrasztos színárnyalatoknak köszönhetően egy csipetnyi nagyon is szükséges frissességet visz az elporosodott zenei motívumokba.
Az este így túl gyorsan elszaladt. A Blues On egyedi fellépésével mindenkit meggyőzött, aki ott volt a tegnapi zenei kirándulásán a zenei múltba. Nagyon kellemes élmény volt, egy pohár vörösbor mellett, az akusztikus zene csábító hívogatására több mint ízléses utazás, amelyet minden igazi minőségi akusztikus zenét szerető embernek ajánlok!
Szöveg: Daniel Pavlica
Setlista
1.Nobody Knows You When Your Down And Out 2.My Walkin’ Shues Dont Fit Me Anymore 3.Nine Pound Hammer 4.Action Man 5.Im Going Down This Road Feeling Bad 6.Make Me A Pallet On Your Floor 7.Big River Blues 8.House Of The Rising Sun 9.Mama Mi Ne Pusti
Képgaléria
