Előadó: Tide
Kiadó: CPZ Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 44: 22
Értékelés: 4/5
A Tide harmadik stúdióalbuma, a „Regeration” már a címével elárulja, hogy a zenekar az új lemez készítése közben az átalakulás időszakába lépett. Az „életben maradt” szereplők gazdagabban, új tapasztalatokkal és felismerésekkel léptek ki ebből a történetből, azt mondhatnánk, érettebben. A Tide által gyúrt alternatív rock mindig is egyik lábával abba az irányba lépett, amely megnyithatja a zenekar előtt a szélesebb kereskedelmi áttörés kapuját. Szlovéniában a banda végig kiváló promóciót kapott, és alig akad valaki, aki ne ismerné. Persze a célközönségről van szó, vagyis a 14 és 25 év közötti korosztályról.
Az első dolog, amit a „Regeneration” kínál, nem újdonság. A zenekar továbbra is egyszerűen felépített alter rock dalocskákat gyárt. Egy jó csipetnyi könnyen befogadhatóság jár hozzájuk a banális főmelódiák formájában, meg egy adag szókimondó rockeres arrogancia, amely a szükséges lázadó konokságot hozza. Vagyis végig ugyanabba az irányba harapnak. A „Regeneration” viszont tartalmaz egy fontos elemet, ami mindezt magas minőségi szintre emeli: ez a fenomenális produkció. A Tide által művelt egyszerű alternatív rocknak erős támasz kell, és ezt a meggyőző produkció adja meg.
Ez a mélyebbre hangolt basszusvonalak rendkívül terjedelmes vázát hangsúlyozza, amely fölött kontrasztosan lebegnek a triviális gitártrükkökből épített színes kollázsok, a billentyűk változatos fűszerének minimális érintései és a programozott hurkok. Telitalálat! A produkció kiválóan kiegyensúlyozottan osztja el a zene építőköveit, kontrasztosan kiemeli őket, és megteremti a dalokhoz szükséges mélységet, így sikerült háromdimenziós hangképet alkotnia.
És a zene? A „Regeneration” harmadik albumként rendkívül érett alkotás, amely kontrolláltan, világos vízióval és szigorú fókusszal született. Ez most jobban érződik, mint bármikor. A banda feje továbbra is az énekes-gitáros Kevin Koradin, aki az album születése körüli háttérügyek ellenére talán eddig a legkönnyebben valósította meg az ötleteit. Miért gondolom ezt? Az összes dal energiája ugyanis nagyon hasonló. Nincsenek különösebb kompozíciós kitérők, sem atmoszferikusak. Az album kompakt, és nincs rajta olyan pillanat, amely az igénytelenebb hallgatót (értsd: a Tide célközönségét) „kisiklatná”, és esetleg „sérüléseket” okozna az agykérgében.
A Tide ezúttal nemcsak egyes dalokban, hanem az egész lemezen át hoz egyfajta nosztalgikus, retró szemléletű pillanatot. A „Regeneration” zenéjébe a dark, illetve a nyolcvanas évek második felének post-punkjának felismeréseit szövik bele. Ha azt mondanám, hogy a nyolcvanas évek eleji new wave érintései hallhatók, túlzás lenne, de a Sisters Of Mercy és a régi U2 egyes zenei tartalmai, amelyekre a „Regeneration” támaszkodik, egyáltalán nem helytelenek.
Az album nyitó, címadó dala táncos ritmusmintát visel. Divatos! Mindenképp. És ez a popelem végigkíséri az új lemez teljes játékidejét. Ha ezt megteheti a Mando Diao, miért ne tehetné a Tide? A dal hamarosan felölti a recenzió harmadik bekezdésének ismérveit. Egyszerű és ütős. Nagyon fontos elem Kevin éneke, amely sötét hangulatot visz a dalokba. A Waste No Time egy fokozattal feljebb kapcsol, és ugyanezekkel az impulzusokkal viszi tovább az albumot. A popritmus-alap homályosan alternatív megközelítéssel, valamint a versszak és a dallamosan ütős refrén kellemes kontrasztjával a Best Friendben sem enged. Az Adieu, az album negyedik száma ebben a felállásban a legjobban összerakott, ami a tiszta vonalak és a „versszak–refrén” kontraszt szabad áramlása illeti. Azt mondanám, hogy ez a legrádióbarátabb dal. Ebből a számból a zenekarnak komolyan érdemes volna kislemezt csinálnia, és konkrét marketingtámogatást adni mögé, ami segítene abban, hogy a „Regeneration” ismertté váljon a bolygón.
Új Tide egy új időre! Kiválóan optimalizált album, ami a tartalom világos és közvetlen átadását illeti. Kidolgozott. Kereskedelmi irányultságú, jobban, mint bármelyik korábbi Tide-lemez, ugyanakkor jelzi, hogy minőségi zenészek és ötletgazdák állnak mögötte, akik valódi zenét is kínálnak, és a hallgatót korántsem vezetik be a ködbe. Az ötletek és dallamok egyszerűek, okosan adagolt produkciós koncepcióval és magas motivikus kompatibilitással, érettnek, felszabadítónak és tömörnek hatnak. A szükséges rockdinamit-érintés és az albumon használt programozott kozmetika üzenetében összhangban működik, mint egy tökéletes pár.
Bár ez gyorsan befogadható, a hallgatótól teljesen igénytelen album, talán a 12 dalból nem is mindegyikre lett volna szükség. Ahogy mondtam, mind egy világos sablont követnek, és nem sokat térnek el tőle. Ennek ellenére a zenekarnak sikerül kamatoztatnia a tipikus Tide-erősségeket egy mindig érdekes (a zenekarra jellemző) figurává, amely nem hagy kellemetlen ismétlődésérzetet. Ebben az értelemben a nyugodt Let Me Sleep nagyon üdvözlendő színfolt az album közepén, amellyel a Tide sikeresen megtartja a lemez első felében megszerzett pókerasz-előnyét, a csipkelődő hangulat pedig a folytatásban újra megerősödik, főleg a modern elvek és a rock n’ roll közvetlenség szerencsés ötvözésével az olyan dalokban, mint a Love Train. Az All The Things is megüti egy potenciális sláger mércéjét. A lusta So Lonely olyan példa, amelyből a szlovén „biztosra menő” Dan D is tanulhatna, ha külföld felé fordulna. Ez a dal kicsit eltér a többi anyagtól, mert Kevin énekdallamaiban van valami bluesos, sőt soulos érintés, kísérője pedig a jól bevált „clapping beat” trükk receptje, amely megőrzi az album popos ízét. Magával ragadó az album zárása is a személyes vallomásos Don’t Lose Your Minddal.
A „Regeneration” a zenekar érési folyamatának továbbfejlesztése, amely áttörést és szélesebb ismertséget hozhat a szlovén határokon túl. Érett indie rock album, és a Tide a „Regeneration”-nel kijelentheti magáról, hogy ő az első igazi indie rock zenekar Szlovéniából. A Tide a „Regeneration”-nel kiemelkedőt nyújt szlovén viszonylatban. Ez egyben olyan album is, amely egészséges mércét ad arra, milyen legyen a szlovén pop rock mainstream, és közben a zenekarnak minden szilárd eszközt megad a kívánt cél eléréséhez. Ez pedig a világszintű ismertség. Azt mondhatom, hogy kiváló indie rock albumról van szó, a pop édessége és a rockos nyersesség helyes, kiegyensúlyozott arányával, amit a Tide eddig pályafutása során a leghatékonyabban hangsúlyozott.
Még két megjegyzés. Az albumon becsúszott a nyomdai hiba, és a CD hátoldalán a megjelenés évéhez „2005” került „2009” helyett. Azt is megemlítem, hogy a booklet sehol sem tünteti fel a Tide felállását, pedig a képekből látszik, hogy kvartettről van szó. Hogy miért döntöttek így, azt kérdezzétek a Tide-ot, én viszont azt gondolom, egyszerűen arról van szó, hogy a formáció fő hajtómotorja Kevin Koradin, és ő egymaga fektetett bele valószínűleg a teljes 100%-nyi energiát az új dalok és az új album megszületésébe is.
Felállás
Kevin Koradin – ének, gitár, billentyűk, programozott minták
VENDÉGZENÉSZEK
Clifford Goilo – dobprogramozás
Renee Kuhlmann – dobok
Matthijs Lievaart – hegedű a 12. dalon
Produkció
Kevin Koradin & Clifford Goilo
Számlista
1. Regeneration
2. Waste No Time
3. Best Friend
4. Adieu
5. Reptiles
6. You
7. Let Me Sleep
8. To Be Your Lover
9. All The Things
10. Love Train
11. So Lonely
12. Don’t Lose Your Mind
