Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Eyesburn
Kiadó: Ammonite Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 55:32
Értékelés: 4.5/5
Az Eyesburn belgrádi banda, amely három alapvető műfaj egészen egyedi keverékét műveli. Ezek (nagyjából) a metal, a reggae és a hardcore punk. Stílusuk rendkívül érdekes, szokatlan szerzői megoldásokat hoz a zeneszerzésbe, a zenekarról pedig emiatt egy biztosan elmondható: nem hasonlít rá senki. Hangzása félreismerhetetlen és egyedi. A cross-over virágkora a kilencvenes évek volt. Akkoriban a nagy kereskedelmi sikerek hullámait lovagolták olyan bandák, mint – a többi között – a Red Hot Chilli Peppers, a Rage Against The Machine, a Faith No More vagy a Living Colour. És 1994 az Eyesburn születési éve.
A zenekar hetedik stúdióalbuma, a „Reality Check” az első 5 éves szünet után. Az „Eyesburn” ugyanis 2006-ban feloszlott, 2011-ben pedig újra összeállt. Az új lemez „kerek” 15 dala amellett szól, hogy a pihenőre bizony nagy szükség volt. A friss ötletek szépen megértek, és legfőbb ideje volt, hogy a banda bezárkózzon a stúdióba, és nekilásson az új album munkálatainak.
A „Reality Check” az „How Much For Freedom?” (2005) logikus folytatása, a zenekar pedig rajta is tovább mélyíti, fejleszti és kutatja zenei hatókörét, amelyet nagyjából az ezen írás első bekezdésében leírt műfajok alakítanak. Az Eyesburn heted nagyon jól szervezett. Két gitár, két harsona, szaxofon, basszusgitár, dob, ének! Kötelező jelleggel meleg billentyűs szőnyegek, sőt fuvolabetétek is. Minden a helyén van, és a kompozíciók karaktere tükrözi, mennyire régóta és szorosan él együtt ez a muzsikustársaság ugyanazon „zenei tető” alatt. Pontosan tudják ugyanis, hová kell tenni az egyes hangszerek hangszerelését, így a hangzásvilág, vagyis építőelemeinek elrendezése kivételesen jól kihasznált és optimálisan sűrített!
Az ének alapdallamát gyakran, főleg a refrénekben, a fúvósok (harsona, szaxofon) vonalai támogatják, továbbá kiegészítő énekszólamok, a zenekarra azonban leginkább az a jellemző, hogy folyton ide-oda váltanak a metalosan kihegyezett (felpörgetettebb) részek és a kifinomultabb részek között, ahol a fúvósok és a billentyűk veszik át az elsőséget. Gyakran előfordul, hogy a masszív riff-falat a szaxofon „magvas” (mélyebbre hangolt) vonalai is megtámogatják. A két gitár közül az egyik szigorúan a riffet tartja, a másik pedig szívesen él a wah-wah effekt használatával, hogy zamatosan töltse ki a hangképet. Így lesz a hangzás zsírosabb!
Ez a váltogatás a „kemény és puha elv” között természetesen együtt jár a ritmusváltásokkal, amelyek a ritmikai alapokon a legmarkánsabban a metalt keverik a reggae-vel. A ritmusszekció kiváló! Aprólékosan kidolgozott. Tökéletes. A basszusgitár zseniálisan tölti ki a rendelkezésre álló teret a motívumokban, a funkys, megzabolázatlan módon vastagított hangkép alapja pedig a kivételes „groove”-mélység motorja az egész albumon (ezt rögtön megerősíti a nyitó Ways Of Creator). A dobok rendkívül kiérlelt ritmusképletei nélkül mindebből semmi nem lehetne. A zenekar gyakran bonyolultabb ütemmutatókba kanyarodik, miközben játszik a ritmusképletekkel, de leginkább többször hatásosan épít rendkívüli hidat a reggae-ritmusok és a szerb földrajzi gyökerű ritmusok (Balkán) fúziójából. Ezt rendkívül hatékonyan idézi meg a Dustbin, a Sudden Fall és a Happy And Free (hozzáadott „tehéncsengővel”). A kivételes ritmustörést – ahol jobb, ha nem botlasz meg, mert a két lábad is összetörheted – a felsoroltakon kívül a Burning Ball (metalosan bőségesen felvértezett) és közvetlenül utána a Boycot Call karaktere foglalja össze; utóbbi refrénjének dallamvonala akaratlanul is a Mastodon Curl Of the Burl című számának dallamára emlékeztet. A breakdown-betétek az alap reggae-ritmusba újra hatásosan mozgatják meg a számokat. Az ilyen megmozdulások közül nem szabad figyelmen kívül hagyni a Frontline-t és a Time-ot, a reggae, a SKA és a metal első osztályú fúziójának két rendkívül hatásos példáját az albumon. Az az érzésem, hogy a zenekar hardcore eleme ezúttal meghúzta magát, és az albumon többnyire csak nyomokban érezhető (Frontline).
Mind a tizenöt szám átkozottul finoman kidolgozott hangszerelést visz, ahol a hang minden építőelemének kivételes egyensúlya érezhető. Az agresszívebb és az organikusabb (lágyabban játszott) elemek közötti átúszás fenomenális! Az Eyesburn persze az album minden megmozdulását elsősorban a ragadós dallamok kibontakozásának rendeli alá, amelyeknek az alapvető megalkotói az énekdallamok! A zenekar kivételes érzékkel kontrasztozza a hangszereléseket. Ez főleg a látszólag összeegyeztethetetlen zenei motívumok ügyes szimbiózisában szikrázik, amelyekkel ügyesen áthidalják a műfaji szakadékokat, valamint a finomabban játszott pontokon, mint az Illegal és a záró My People, ahol a fuvola hangszerelésbe építése is fontos szerepet kap. Az ének a szlenghez tartja magát, vagyis a szándékosan „elferdített” angolhoz, ami a reggae védjegye. A szövegvilág természetesen lázadó, az igazmondó és szabadságszerető gondolkodás, valamint az olyan életstílus elleni elnyomás ellen irányul, amely elutasítja azoknak az elveknek a választását, amelyeket ránk erőltet a „nagy testvér”. A szövegek társadalomkritikusak, háborúellenesek, rasszizmusellenesek. Az Eyesburn a szövegekben nagy humanistának mutatkozik, felvilágosultan haladó szellemű, az előadásmódon át pedig képszerűen szikrázik valami a jól ismert balkáni cinizmusból és józan éleslátásból. Annak ellenére, hogy a zenekar zenéjében a pozitivizmus vektora dominál, és végig reményt ad a számokban, a sötét oldalt sem szabad elhanyagolni, amely főleg a masszív gitárriffelés dühödt passzusaiban kap helyet!
Az Eyesburn az új albummal is mélyíti egyedi hangzásvilágát. A „Reality Check” újabb lenyomata ennek a rendkívül érdekes „cross-over” zenekarnak önálló arcéléről, és az elejétől a végéig magával ragad. A tizenöt szám a heted rendkívüli szimbiózisának bizonyítéka, amely az ötéves szünet után friss kreatív lendületet talált, és kivételes albumot tett le az asztalra, tele váratlan zenei megoldásokkal, amelyek végig pozitívan lepik meg a hallgatót, és épp ezért végig lekötik. Egyszerűen a kivételes fúzió konglomerátuma ez, amely kivételes érzékkel és hangszerelői intelligenciával egyesíti a látszólag összeegyeztethetetlent az önálló szerzői zenei anyag ragyogó gyémántjává. Album félrenyúlások és slendriánság nélkül. Nagy érzékkel megalkotott album, érthető zenei rugalmassággal, és olyan album, amely a zenekar nagy művészi érettségének (és értékének) hírnöke!
Felállás
Nemanja „Coyote” Kojić – ének, harsona, gitár
Zoran „Đura” Đurovski – gitár
Aleksandar „Lale” Nikić – gitár
Dušan „Dule Sax” Petrović – baritonszaxofon, fuvola, vokál, zongora
Vukašin „StarLajner” Marković – harsona, vokál
Vladimir „Laza” Lazić – basszusgitár
Dejan „Boske” Miljković – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Đurđica „Đu” Gajić – vokál a 3. számban
Produkció
Miloš „Pileći” Mihajlović & Eyesburn
Számlista
1. Ways of Creator
2. Peacefull War
3. Time
4. Illegal (Nation of Millions)
5. Burning Ball
6. Boycot Call
7. Frontline
8. Dustbin
9. True Child
10. Sudden Fall
11. Hold This Way
12. Happy And Free
13. My Friend
14. Dance
15. My People
