Előadó: Radio Moscow
Kiadó: Alive Natural Sound Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 3.5/5
A Radio Moscow két amerikai (iowai) fiatalember provokatív projektje. Provokatív, mert manapság a srácok a zenében mindennel inkább próbálkoznak, mint a bluesszal. Mintha ahelyett, hogy traktorra ülnének, inkább az ekét vennék a kezükbe. A Radio Moscow ugyanis alapjaiban a blues törvénykönyvén nőtt fel. Mindazoknak az ötleteknek a fő megalkotója, amelyekből a Radio Moscow épül, a mindössze 21 éves Parker Griggs, ráadásul igencsak vonzó figura. Ő játszott fel minden gitárt, dobot és ütőhangszert, ráadásul az album összes énekszólamát is ő énekelte, míg Luke McDuff kizárólag a basszusgitárra koncentrált.
A „Radio Moscow” rendkívül szép bemutatkozó album, amelyet leginkább a spontaneitás hiteles érintése tesz különlegessé. Erre már a nyitódal, a Frustrating Sound felhívja a figyelmet, amelyet a wah-wah effekten való szemtelen lovaglás jellemez. Az album teljesen szelídítetlenül, közvetlenül és minden megjátszás nélkül indul. Megszületik ugyanis az az érzés, amely egy pillanat alatt magával ragad: a szabadlelkűség érzése, amely manapság szinte feledésbe merült, és csak akkor támad fel, amikor újra forogni kezdenek az MC5 vagy akár a Grand Funk Railroad régi, kopott, megfakult lemezei.
Dan Auerbach, a The Black Keys frontembere a produceri munkában mindent meg tudott őrizni a bluesos önérzetből és a féktelen rockenergiából, amely gyakran a punk engedetlenségét tükrözi. Az album teli tüdőből lélegzik, tele élettel és hiteles energiával.
A gitár sok mindenben Hendrix-szerű megoldásokat tükröz. A zenekar garázsosan nyers és koszos hangzást vitt szalagra, amely kompromisszumok nélkül bekúszik a hallgató bőre alá. A power blues a Luckydutch-ban egy árnyalattal még intenzívebb az erotikus hangulat megjelenítésében, mint a nyitó Frustrating Sound, a srácok pedig a Lickskillet és a Timebomb dalokban egészen közel kerülnek a Fleetwood Mac aranykorabeli Peter Greenjéhez. Maga a stílus, az album dinamikus intenzitású energiája, a kemény power riffek és a blues-elemek szerencsés összeötvözése, amelyet lovagló, tömör és kiszámíthatatlan ritmusvonal támaszt alá, végig a Cre amet idézi, és ezt a képet a záró Fuse teszi egyértelműen kerekké. Ki kell emelni, hogy Parker Griggs rendkívüli érzékű és kézügyességű zenész. Ezt a szólókban bizonyítja, amelyekkel mesterien fűszerezi a dalok alap riffstruktúráját, a dallam és az improvizatív elszabadulás rendkívül kiegyensúlyozott keverékét víve beléjük, és ez az egész album összképét még egy fokkal vonzóbbá teszi. Ami a gitárra igaz, az igaz a basszusgitárra is, amely határozott, vastag és dallamosan szaggató megközelítéssel végig kiválóan tölti ki a hangképet, földközelien egyensúlyozza, a spontán kutatás érintésével pedig tovább építi a dinamikáját.
A „Radio Moscow” olyan bemutatkozó album, amilyet manapság nem hallasz csak úgy. Hiteles, szellemes, és bár a Mississippi-delta elemeiből merít, meggyőző az intenzív energiatöltetével és a közös munka kémiájával. És egy dolog szentszög: az albumot nagyon gyorsan vették fel, a srácoknak pedig nem kellett feltalálniuk a „negyedik dimenziót”. A Radio Moscow pusztán spontaneitással rontott a stúdióra, kiéhezve arra, hogy kiadjon magából egy rendes, vaskos albumot. Hála az égnek, nem holmi technikailag csúcsra képzett, iskolázott zenészek, mert csak így sikerült teljes mértékben, tisztán, képszerűen és közvetlenül átadniuk az összes érzést, hiszen a „Radio Mocow” egy hihetetlenül valódi album. Amikor a külső megjelenés a belső tükrévé válik. Hitelesebb a „Radio Moscow”-nál nem is lehet.
Felállás
Parker Griggs – ének, gitár, ütőhangszerek, dobok
Luke McDuff – basszusgitár
Produkció
Dan Auerbach
Dallista
1. Introduction
2. Fustrating Sound
3. Luckydutch
4. Lickskillet
5. Mistreating Queen
6. Whatever Happened
7. Timebomb
8. Deep Blue Sea
9. Ordovician Fauna
10. Fuse
Az album hossza: 37.15
