Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Moveknowledgement
Kiadó: Beton Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 48:44
Értékelés: 4/5
A zenei evolúció teljes pompájában és módosított változataiban – amelyeket hol viharos tömegtaps, hol a kritikusok mészárszéke jutalmaz, attól függően, mennyire sikerültek – akár kiindulópontja is lehetne a Moveknowledgement nevű, egész Szlovéniát átfogó társulás negyedik lemezének, a frissen kinyomott, illatozó Pump Down albumnak. Nehéz elhinni, hogy a hihetetlen Listen To Nebukadnezar óta hihetetlen 4 év telt el; az a lemez a sötétség, a varázslás iránti romboló vágy és a táncra hívó ritmikus ráolvasás szaftos keverékét vetette el. Utóbbi – a mozgás és a légzés ritmusa – a legújabb anyagon is közös kapocs, de ez nem a klasszikus Moveknowledgement-lemez, bármi is legyen az, úgyhogy vigyázat! A hiphop, az alternatív módon felturbózott funky dub és az elektronika meghatározatlan keverékének, fúziójának szürke zónája egyre szélesebb, a világot pedig hamarosan az algoritmusok teljesen homályos kontúrjai borítják be, ahol már semmi sem jó vagy rossz, és nem csupán a fény és árnyék fekete-fehér játéka létezik!
Az igazat megvallva, igencsak türelmetlenül vártam az új lemezt, hiszen a Sun Sun című debüt, az arra rárakódó Ant People és a már említett Nebukadnezar-felhívás is az agyam mindkét féltekéjét megragadta, szétfeszítette az idegi szinapszisokat, és a kíváncsiság, a lelkesedés meg a következő felvonás hisztérikus várása tökéletes szinergiájába ringatott. Ez a felvonás nem megszokott, de a maga atipikusságában is teljesen méltó a Moveknowledgement pecsétjéhez. A nyitány már jóval optimistább pillanatokat ígér, főleg pedig több organikus gitárhangot és az effektek mögül kevésbé elbújtatott vokált. A La Droga E Il Buio egy fürge közjáték egy meglehetősen repetitív, valóban szikrázó ötletekkel teli vágtában. A szó szerinti fordítás „a drog és a sötét” lenne; a kissé friss, ismétlődő, könnyed, tehénkolompra épülő versszakok és a hatékonyan szikár három (vagy talán kicsit több?) riff teljesen természetesen torkollik a lemez első kislemezébe, az Average Bear című dalba, az Electric Manland alatt pedig rögtön azt ellenőrzöm, nincs-e a lejátszóban valami még sosem hallott Moby-lemez. N’Toko jellegzetes rímelős szövegáradata után az ember persze nem tévedhet: a mostani hangulati fordulat valóban radikális ugrás az ismeretlenbe, a tíz dal többsége pedig egyértelmű bizonyíték arra, hogy a srácok úgy döntöttek, kiszöknek a normák alól, amelyeket a rajongók szeretnek felállítani, tele saját skatulyákkal és elképzelésekkel arról, hogyan is kellene szólnia a kedvenc zenekarnak. Ebből a szempontból a Moveknowledgement kitűnőre vizsgázott, sokakat zavarba ejtenek és sötétben hagynak majd, a poposabb zenei kifejezéssel való kacérkodás pedig szélesíti a rádiós játszhatóság horizontját. A nyolcvanas évek majdnem naiv hangulata szintek között szövődik át, ám ezeket az új évezred újabb, gyorsabb ritmusához igazították át. A posztpunk városi zaj repetitív és katartikusan tiszta. Egészen addig, amíg a Switch It Up a régi idők emlékét nem idézi. Mintha Nebukadnezar látomása lopózott volna be a lemezre, a lemez felét pedig az elektronikus zaj sokkoló pillanata és a Sátántól megszállt elektronika jelzi a U.F.Oh című számmal, amely a Kidz R Fresh kísérletező, sípoló tripjén át a teljes kikapcsolás szinte sejthetetlen szférájába lép. Én inkább a teljes mozgáselmélet sötét árnyalatainak híve vagyok, ezért a lemez időbeli csúcspontja, a 36 Lakes afféle lelki tapasz a szivárványos, popos optimizmustól megrendült lélekre. A Stop / Continue nyersebb punkos intervalluma újra tisztább, a zavaros komorságból megtisztított vizekbe visz, a lemez nagy fináléja, a címadó Pump Down!!! pedig egyfajta medleyvel zárja a lemez teljes és produkciós szempontból tökéletes ciklusát. Eredeti és élvezetes, de nehezen mondanám, hogy a Nebukadnezar zenei színvonalát túlszárnyalták volna. Persze nem önmagukkal versenyeznek – csak a különböző minták zenei robbanása annyira sokszínű, hogy az új lemez teljes megértéséhez és megszeretéséhez egy kicsit jobban meg kell erőltetni magunkat. Ami még jobban megfog, az a lemez fiktív háttértörténete. Öt újonc a The Fresh Kids bandából hat hete eltűnik, a sajtó pedig arról ír, hogy földönkívüliek rabolták el őket. Mások szerint közéjük férkőzött a hírhedt bűnöző, Average Bear, akit a rendőrség többszörös gyilkosság gyanújával keres; közös erőfeszítésük a rejtély tagadására az, hogy ha kell, a megye mind a 36 tavát kiszárítják. A tökéletes díszlet, a Twin Peaks-saga folytatása az igényesen elkészített borító esztétikájával is alá van támasztva, amelyről azonban sajnos megint hiányoznak a szövegek. A rejtély így teljes, a tömegek figyelme pedig a Moveknowledgement csoportra szegeződik, amely ismét új formába öltözött.
Az új lemez dalai ITT hallgathatók meg.
Valójában nehéz, szinte igazságtalan olyan pontszámot adni, amely az objektivitás jelzőjét viselhetné, és elhamarkodott következtetésekre kényszeríteni azokat, akik még nem szántak időt a felkínált gourmet csemege meghallgatására, átgondolására és megemésztésére. A Moveknowledgement névnél inkább a zenei alteregónak – az ötös Moveknowledgement Free Pop Orchestra nevű csapatának – lehetne betudni az ilyen ritmika és hangzás algebráját, az azonban kétségtelenül igaz, hogy a zenekar tagjai perfekcionisták maradtak zenei víziók közvetítésében. A Moveknowledgement pedig a némileg atipikus hangzásbeli elbeszélés ellenére is továbbra is a hazai zenei égbolt egyik legfényesebb (és legszentebb) csillaga!
Felállás
Miha Blažič-N’Toko – ének
Uroš Weinberger-Wein – gitár
Dejan Slak-Sleyk – basszusgitár
David Cvelbar – dob
Miha Šajina-Shekuza – billentyűs hangszerek
Produkció
Igor Vuk & Miha Šajina
Dallista
1. La Droga E Il Buio
2. Average Bear
3. Electric Manland
4. Hands
5. Switch It Up
6. U.F.Oh
7. Kidz R Fresh
8. 36 Lakes
9. Stop / Continue
10. Pump Down!!!
