Előadó: Phenomena
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
Sokáig keringtek a hírek erről. Szinte túl sokáig. Nos, az „III. – Inner Vision” (1992) megjelenése után 14 évvel végre megkaptuk Tom Galley fantáziaprojektjének negyedik felvonását a jó és a rossz örök együttélésének fenoménjéről, valamint kettejük végzetes vonzódásáról. A zenészgárda ugyan nem dicsekedhet olyan névsorral, mint az „all-star” felállás a tökéletes debütálólemezen, az „I – Phenomena” (1985) albumon, amely az igazi szakértők szemében a mai napig a melodikus hard rock egyik klasszikusa. Más idők járnak viszont mostanában a rockra. Ettől függetlenül az elkészült album ismét bőven méltó a névhez. A lemez már két éve megszületett ebben a formában, csak a felvételek elhúzódtak, ahogy az lenni szokott.
Az első sokkoló dolog rögtön a produkció. Sokkal élesebb, élőbb hangzású, a gitárriffek pedig minden hangszer fölött abszolút előnyt élveznek, ezt rögtön a nyitó Sunrise is bejelenti (ez nem az Uriah Heep-feldolgozás!). Az „IV. – Psycho Fantasy” ezért eddig a legkeményebb Phenomena-lemez, miközben az egyik alapvető irányelvként szigorúan megőrzi azt a melodikus dimenziót, amely az összes korábbi Phenomena-albumot is jellemzi. Az összes dalon át újra élvezhetjük az énekesek szédítő vokális akrobatikáját! Természetesen kiemelkedik Glenn Hughes (ex-Black Sabbath, ex-Trapeze, ex-Deep Purple, HTP) hangja, aki a „Psychofantasy” énekesei közül ismét uralja a terepet. A Touch My Life In Higher két kiváló „hard rocking killer”, kiélezett „main riff power driveval”, Hughes hangja pedig mindkét szerzeményt valóban arra a végső szintre emeli a műfaj tökéletes kombinációjának keresésében, amikor már az első „beatnél” kimondod: „Ez az!”
Az új lemezen talán a legszebben a Chemical High (Tony Martin énekli, ex – Black Sabbath) és a 60 Seconds kapcsolódik a Phenomena-doktrínához, ahol Tom Galleynek romantikus-klasszicista stílusban sikerül megidéznie az ismert Phenomena-varázst. Itt a vokális dallamok, a remek háttérvokálok és a hangulat egyenesen a Phenomena világába vezetnek. A 60 Seconds-t rendkívüli zenekari vonósaranzsok jellemzik, amelyek a „riffelés” mellett varázslatosan grandiózus hangulatú, nagy hangzást teremtenek. Az album kissé veszít a következetességéből a Crazy Grooves jelentéktelen és ismétlődő refrénje, valamint a Killing For The Thrill előrefrénjének erőltetett vokális ugatása miatt, egyébként viszont végig markáns, nagy hangú énekrészekkel, remek, kidolgozott gitár„riffekkel”, szilárd ritmusszekcióval, ízes szólózással, és ahogy említettem, szép zenekari hangszerelésekkel és ízléses „szintetizátor”-futamokkal van díszítve, amelyek megadják a Phenomenának a szükséges szárnyalást és a varázslatos hangulatot. A dalokban szép hangulatváltások, motívumvariációk, és helyenként még egy csipetnyi kiszámíthatatlanság is akad. Például különösen lenyűgöző a How Do You Feel (ének: Glenn Hughes), amely rendkívül acélosan indul, aztán a refrénben a hangulat teljesen a feje tetejére fordul, mert a vokálok többszólamú harmóniái felpuhítják és elárasztják, és főszerepben Hughes egyedi soul-érzése ragyog fel. Az albumot a rövid és velős God Forgives zárja, amelynek refrénjében kicsit „sötétebb” (homályosabb) irányba kanyarodó dallamok vannak, és Tony egyedi hangja még tovább erősíti ezt a komor „feelt”! A dal mintha Tony Martinnak íródott volna!
A „Psycho Fantasy” albummal Tom Galleynek sikerült Phenomena maradnia, ugyanakkor érezni, hogy a lemez dalai hosszú átalakulási és fejlődési úton mentek keresztül, mert minden csiszoltságuk mellett szép adag sokszínű frissességet is hordoznak. Az album remek új saga a racionális és az irracionális évődéséről, ami Galleynek mindig is kihívás volt a Phenomena-koncepció megalkotásakor. Ez tulajdonképpen e két világ fenoménje. A hangulatok helyenként romantikusan álmodozók, máshol pedig kiválóan földhözragadtak, eruptív, klasszikus „hard rockos” gitárfogásokkal. Remélhetőleg az ötödik részre nem kell megint 14 évet várni!
Felállás
Glenn Hughes – ének
Tony Martin – ének
Keith Murrell – ének
Lee Small – ének
Matt Morton – ének
Joy Strachan – ének
Pete Howerth – háttérének
Keith Murrell – háttérének
Mel Galley – gitár
Andy Shortland – gitár
J.J. Marsh – gitár
Ian Rowlands – billentyűs hangszerek
Tom Brown – billentyűs hangszerek
Rumen Boyadgiev – vonósaranzsok
Richard Lymn – basszusgitár
Orlin Radinsky – dob
Produkció
Tom Galley
Dallista
1. Sunrise
2. Touch My Life
3. Killing For The Thrill
4. So Near So Far
5. Chemical High
6. Higher
7. 60 Seconds
8. Crazy Grooves
9. How Do You Feel
10. All That I Need
11. God Forgives
Az album játékideje: 47:06
