Szerző: Rok Klemše
Előadó: Pain
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2007
2007 az első negyedévben egészen hihetetlen volt a metal kiadványok terén. Már kaptunk néhány kiváló lemezt, és most csatlakozik hozzájuk a svéd egyszemélyes zenekar, a Pain ötödik stúdióalbuma. Ez az egyszemélyes banda nem más, mint Peter Tägtgren, a death metal éllovas Hypocrisy vezetője és agya, egyben az egyik legkeresettebb metal producer, tehát a metalvilág egyik legnagyobb munkamániása. Ha csak Peter „anyazenekarát”, a Hypocrisyt ismered, a Pain hangzása sokkolni fog. Felejtsd el Peter kiváló, brutális growlját, az éles death metal riffeket, a fűrészelő gitárokat és Horgh blastbeatjeit. A Pain remek industrial, elektronikus, sőt techno metal. Az előző Pain lemez, a Dancing With the Dead kellemes emlékként maradt meg bennem, ezért örömmel csaptam le az új Pain kiadvány, a Psalsm of Extinction promó CD-jére. A Pain hangzása valami igazán egyedi; ha mindenáron párhuzamot kellene vonnom, azt mondanám, olyan, mintha a Nine Inch Nails szteroidon lenne, vagy mintha a Depeche Mode-ot metalosították volna.
Peter nem ok nélkül öltözött ördögnek a lemez borítóján: a play gomb megnyomása után azonnal letámad a Save Your Prayers pokoli ritmusa. Az „igazi” death metalosoknak, akik kicsit ferde szemmel néznek a Painre, Peter már az első sorral megüzeni a magáét: „Hey you, I know you don’t like me, but the feeling is mutual!” A szám annyi elemet tartalmaz az industrial fűrészeléstől a grindcore részeken és a csendes zongoradallamokon át a templomi harangokkal tűzdelt, bombasztikus részekig, hogy egészen elképesztő, hogyan sikerült Peternek ennyi sokszínűséget egyetlen remek dalba önteni. Peterről nyugodtan kijelenthetem, hogy igazi „wunderkind”! Amikor azt hinnéd, hogy a hihetetlen nyitány után már nem lehet jobb, a dinamikus Nailed to the Ground az ellenkezőjéről győz meg, amelyben Peter a Hypocrisy-s growlt is elővezeti. A Psalms of Extinction valószínűleg a legnehezebb Pain lemez eddig! A lemez legjobb száma talán a Zombie Slam, az első kislemez, amely az amerikai piacnak hivatott bemutatni a Paint, hiszen nemrég szerződtek a Roadrunner kiadóhoz. A Pain mindig sok szót kelt a kislemezeivel, amit a Same Old Song (Dancing With the Dead) és a Shut Your Mouth (Nothing Remains the Same) is bizonyított. A Zombie Slam sem más: fertőző keveréke a popnak, a gothic rocknak és a metalnak, amit Peter még egy tőle szokatlan, mélyebb hangfekvésű énekkel is megfejel, a dobok mögött pedig nem más ül, mint Mikkey Dee (Motörhead). Ráadásul a dal témája mi más lehetne, mint a zombik. Lehet ennél jobb?!
Bár a lemezen bőven akad fertőző pillanat, Peter inkább a Pain keményebb oldalát mutatja meg, amelyet már a Rebirth idején is hallhattunk. A lemez egyetlen mínusza, hogy időnként már hallottnak tűnik az egész. A Computer God például meglehetősen elszalasztott lehetőség. Kiváló billentyűs riffel indul, amely a versszakokban is folytatódik, de a összképet elrontja az átlagos refrén, amely nyolc évvel ezelőtt, a Supersonic Bitch (Rebirth) című számban jobban szólt. Hasonló bajjal küzd a Walking on Glass, amely kétségkívül az egyik leggroove-osabb Pain szám, de már pofátlanul közel áll a Tear it Up (Dancing With the Dead) című dalhoz.
Peternek azonban mindig van valami a tarsolyában, és most is meglep egy epikus, hatperces balladával, a Just Think Again-nel, amely akár a legjobb Pain dalok egyike is lehet! Peter pontosan tudtunkra adja, mit gondol azokról, akiket nem érdekelnek a szegények és az éhezők. A tortára a habot Alexi Laiho (Children of Bodom) remek szólója teszi fel, így a Just Think Again a Save Your Prayers mellett a lemez legmerészebb, legújító dala. Peter ezúttal sem tagadta meg a feldolgozások hagyományát: most az izlandi Björk Play Deadje került sorra, amelyre Peter rányomta a maga letörölhetetlen bélyegét. Sajnos viszont se hírét, se hamvát nem látni a Depeche Mode-feldolgozásnak, a Behind the Wheelnek, amelyről pedig suttogtak.
Peter még mindig küzd azért, hogy a Pain-képlet friss és izgalmas maradjon. Ez ezúttal is sikerült neki. A produkcióról szót sem érdemes vesztegetni, hiszen a The Abyss stúdióban készült, és semmi másra nem lehetett számítani, mint kiváló hangzásra. A Psalms of Extinction-ben van néhány apróbb hiba, de ez is egy remek kiadvány a Pain sötét tájairól.
Felállás
Peter Tägtgren – ének, minden hangszer, samplerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Mikkey Dee – dob
Alexi Laiho – gitár
Peter Iwers – basszusgitár
Produkció
Peter Tägtgren
Dallista
1. Save Your Prayers 03:43
2. Nailed To The Ground 04:11
3. Zombie Slam 03:32
4. Psalms of Extinction 04:09
5. Clouds of Ecstasy 03:16
6. Play Dead 04:03
7. Does It Really Matter 04:06
8. Computer God 03:25
9. Just Think Again 06:15
10. Walking on Glass 03:51
11. Bottle’s Nest 03:36
12. Bitch 03:47
