Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Šmartno (Goriška Brda) / Hiša Kulture / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 11. 03.
Látogatók száma: 170
Jegyár: 12,00€
A Dan D a legkedveltebb szlovén rockzenekarok közé tartozik. Mondhatni, az alternatív hangzás és a popos fülbemászóság tökéletes egyensúlya jellemzi őket, amit remek dalok egész sora igazol. Ezek mind a mai napig négy kiváló minőségű stúdióalbumon kaptak helyet, és mindegyik azt bizonyítja, hogy művészileg lépést tesz előre az elődjéhez képest.
Régóta nem újdonság, hogy az emberek szívesen járnak a Dan D koncertjeire. Az viszont tény, hogy egy olyan kis piacon, mint a szlovén, a közönség gyorsan megunja a koncerteket. Főleg, ha túl sok van belőlük, és mindig ugyanaz a bevált színpadi recept ismétlődik. Mint a szlovén mainstream színtér minden sikeresebb zenekarának, a Siddhartától a Big Foot Mamáig, a Dan D-nek is újra meg újra „vészkijáratokat” kell keresnie. Az egyik ilyen taktika az átváltás az elektromosról az akusztikusra. Mivel azonban pár éve a Dan D-től már kaptunk egy hasonló húzást, most minőségi többletet is tettek mellé. Az áthangszerelt dalokhoz egy csomó „egzotikus” hangszert vonultattak fel, a legkülönfélébb régimódi pengetős holmiktól kezdve egészen azokig a hétköznapi tárgyakig, amelyek az ember mindennapjait könnyítik meg. Kanalak, üvegek, flakonnyitók, reszelők, fakanál, és így tovább…
A Dan D külön turnét szervezett szlovén földre, és a „Tiho” névre keresztelt turné koncertjeinek szép sora idén októbertől november végéig húzódik. Miután megbabonázták az Orto Bart, ahol nyitányként négy egymást követő estét adtak el telt házra, és kitörő lelkesedéssel fogadták őket, a RockLine csapata gondosan választott egy kényelmes, mondjuk úgy, egzotikusabb helyszínt, hogy a turnén is elcsíphesse a zenekart. Néha jólesik környezetet váltani, még ha a koncert a saját küszöböd előtt zajlik is. Különben is jó móka olyan koncertre menni, ahol a közönségből senkit sem ismersz, és téged sem ismer senki. Az alapcél viszont ugyanaz marad: letesztelni a kvintett koncertformáját.
Középkori Šmartno a Goriška Brdában, a „Hiša kulture” és a „Pri Kaminu” vendéglő! Bevált „szépségideál” az intim koncerttermek kedvelőinek. Este kilenckor a kis terem az utolsó sarkáig megtelt. 150 ülőhely volt benne, néhányan ülőhely nélkül, állva nézték a koncertet egyenesen a bejáratból, mások az erkélyre zsúfolódtak. A zenekar nem titkolta jó kedvét! Erre az alkalomra Tokac és Tučo ősi, igazi dolenjskai parasztházakból való kalapot húzott a fejére, ami a hetvenes évek aranykorát és a legendás Jethro Tull agrárexcesszusait idézte. Ha más nem, a barátságos tengermelléki lelkek mellett egy pohár elsőrangú Cabernet Sauvignon is megnyitja a szívedet az emeleten. Mulatságos volt egyébként a közönség nemzetközi elrendeződése ezen az estén. Az emeletet, vagyis a Pri Kaminu vendéglőt teljes egészében olasz vendégek foglalták el, akik megszokásaikhoz híven gondtalanul falatozták a házi specialitásokat, miközben a földszinten úgy 170 szlovén zenerajongó élvezte a Dan D muzsikáját.
A Dan D-ről nem érdemes fölösleges szavakat vesztegetni. A zenekar kipróbált, edzett zenei rókákból áll! Szó szerint érzik azt a zenét, amit játszanak, ezért a lehető legőszintébben adják át a hallgatónak. Egy organikus akusztikus közegben, ahol a fül csigáját csak természetes hangok cirógatják, nincs helye a félrecsúszott hangoknak. A srácok képletesen szólva, mondhatom, a nagy mesterek stílusában a feje tetejére állították legismertebb dalaik hangszerelését, ráadásul négy új számot is bemutattak (Kurbin sin, Pozitivne misli, Kozlam, Kamn), amelyek az utóbbi lazító „jam sessionök” idején, valamint a turné előkészületei közben születtek.
Ezekből a „jam sessionökből” ered a legújabb kiadvány, a „Tiho” is. Szigorúan limitált példányszámban jelent meg, hordozónak pedig a zenekar a jó öreg kazettát választotta. 100 darab kivájt farönk formájában készült, újabb 100 pedig különleges „bőrzsebekbe”, illetve „bőringekbe” került (valódi bőrből). Minden kézzel készült. És mellesleg: a rönkök már mind elfogytak!
Míg Tokac, Nikola és Tučo főleg a sokféle pengetős hangszerrel nyűgözte le a jelenlévőket, a hangszeregzotika terén ezúttal Boštjan és Obra vitte el a pálmát. Utóbbi ütősként a sorba kötött, különböző hangolású üres üvegeket is bevetette, a Daj mi daj alatt pedig sok év után újra ölbe vette a baritonkürtöt, hogy kifújja a rézből a port. Boštjan, a Dan D „csendes” billentyűse, aki az elektromos koncerteken általában a háttérből dolgozik, most szinte a legtöbb dolgot kapta a színpadon, mert a produkció alatt úgy cserélgette a kellékeket, mint Berlusconi a szeretőit. Volt köztük szájharmonika, reszelő, különféle „shakerek”, tamburin, sőt vokóder és még egy csomó minden.
Az új dalok remekül illeszkednek a többi, újrahangszerelt klasszikus anyaghoz, és főleg Tokac szövegeinek mélységét és kifejezőerejét lehetett egészen új módon érezni, ami az előadásának érzékeny oldalát még közelebb hozta a hallgatókhoz. Érdekes volt, hogy Tokac ezúttal sokkal nagyobb szónoki lendülettel szólt a közönséghez, és poénokkal hatékonyan szórakoztatta őket. Ilyen bőséges adagot ugyanis nem szoktunk meg a zenekar elektromos koncertjein. Neki is biztosan tetszett a koncerthelyszín mellett maga a közönség, amely érettebbnek tűnt, mint a megszokott diákrituálék (gólyabálok és társaik…) koncertjein. Talán az évek során eleget látott már ide-oda gurulgató, alkoholszármazékoktól túlterhelt fejet. Šmartnóban tehát igényesebb közönség gyűlt össze, amely elsősorban azért jár koncertre, hogy meghallgassa a zenét. Ez a zenekarra kétségtelenül jótékonyan hatott, hiszen a teremben semmi zavaró tényező nem volt, így teljesen átadhatta magát a zene varázsának.
Az első ráadás után az ováció vége nem látszott. A zenekar összenézett, Tokac megkérdezte a jelenlévőktől, melyik már lejátszott számot játsszák el újra, mert kifogytak a „variánsmegoldásokból” a második ráadáshoz. Jó páran a Tiho című dalt kérték még egyszer, amely valóban az egyik legsikerültebb újraaranzsálást kapta ebben az új, akusztikus, „kanalazós” és „kaparászós” köntösben.
Hogy lezárjam: győzelmi menet. Se több, se kevesebb. Részleteiben megtervezve, kiváló kivitelezésben. A zenekar olyan adag remek szórakozást és játékosságot tálalt, amit a Dan D elektromos stúdióalbumain vagy villamosított színpadán nem érzünk ilyen gyakran, ha egyáltalán. Mindenekelőtt ez a koncertturné remek új élmény a zenekarnak. Lazításról szól, de újratanulásról és felismerésről is: meddig érsz el, meddig jutottál, és még meddig juthatsz. Reméljük, hogy a feje tetejére állított Dan D újabb ilyen „sokkterápiájához” már születnek az új ötletek.
Setlist
1. San San
2. Počasi
3. Kurbin sin / Rekli so
4. Plešeš
5. Pozitivne misli
6. Polna luna
7. Kozlam
8. Moj problem
9. Kamn
10. Voda
11. Tiho
12. Čas
13. Love Song
14. Tvoje je vse
15. Daj mi daj
—ráadás I.—
16. Jutranja
17. Za naju punca
—ráadás II.—
18. Tiho
Képgaléria
