Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Wilson, Ray
Kiadó: Sandport Ltd.
Megjelenés: 2009
Játékidő: 44:30
Értékelés: 4.5/5
A világszerte elismert skót énekest, Ray Wilsont nem kell hosszasan bemutatni, hiszen olyan névről van szó, amelyet évek óta nagy tisztelet övez a válogatósabb zenegurmanok körében éppúgy, mint a minőségi pop rock kevésbé igényes kedvelői között. Ray először 1994-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor a Stiltskin együttessel megalkotta az „Inside” című slágert, amely a brit listák csúcsára repítette őket. Még nagyobb figyelmet kapott azonban a progresszív rock óriásai, a Genesis tagjaként, ahová Phil Collins utódjaként érkezett. A hálátlan szerepet, Collins helyettesítését kiválóan megoldotta, és velük vette fel a remek, ám a kritikusok által nagyrészt mellőzött „Calling All Stations” című albumot (1997).
Bár az európai országokban jó fogadtatásra talált a lemez, az Egyesült Államokban teljes kereskedelmi kudarcot vallott, ezért Ray az európai turné végeztével elbúcsúzott az ideiglenesen feloszlatott Genesistől, amit néhány rajongó a mai napig sajnál. A Genesis után szólókarrierbe kezdett, és két nagyon jó albumot készített, a „Change” (2003) és a „The Next Best Thing” (2004) címűt, amelyek szép kritikai visszhangot kaptak. Időnként dolgozik a régi zenekarával, a Stiltskinnel is, de a szíve a szólóelőadói pálya felé húz.
A „Propaganda Man” Ray harmadik szólólemeze. Ezen is érzelmileg és ambientesen gazdagon fűszerezett melodikus rockot játszik, sok akusztikus motívummal, közben pedig olyan zenei területekre is belép, ahová eddig nem merészkedett. Ez utóbbiak közé tartozik elsősorban a világzene egyes elemeinek használata. A számos akusztikus hangszerelés mellett az album tele van töltve sokféle hangmintával, amelyek ambient szempontból nagyon szépen kiágazó hangkulisszát alkotnak. Az egyes darabok fő erőssége pedig mint mindig, Ray remek hangjában rejlik, amely egy pillanat alatt elbűvöli a hallgatót hihetetlen melegségével, karizmájával és a mély érzelmek kifejezésével.
Az akusztikus gitárhangszerelések többségét maga írta és játszotta fel, az elektromos gitáron pedig Ali Ferguson támogatta, aki melankolikus stílusával, álmodozó bluesos futamaival az egész albumon ragyog. Fergusonon kívül a kísérőzenekar nagy része is a Stiltskin jelenlegi tagjaiból áll. Ray producerként is kiváló; az akusztikus dallamok között szinte harmonikus hangtisztaság uralkodik. Ami pedig Wilson úr rajongóit a legjobban megörvendezteti, hogy a „Propaganda Man” kivételesen változatos az ambient hangzás terén.
Már a nyitó „Bless Me” is megerősíti a teljes lemezt uraló rendkívüli stílusbeli és ambient sokszínűséget: gazdag ritmikus etno motívumokat, az ambient hangminták szaftos alapját és a vendégénekesnő, Tesiree Priti Kaitesi keleties hangulatú kísérővokálját ötvözi. Amikor beszáll Ray hangja, amely érzelmi mélységével hihetetlen könnyedséggel talál bele a lélek legmélyébe, minden szám újabb ambient szélességet kap. Ahogy Ray énekben és zeneileg átússza az egyes motívumokat, miközben többnyire mélyen személyes költészetet közvetít, az őszinteségében manapság igen ritka dolog, amit sok zenei ínyenc nagyra fog értékelni. A „Calling All Stations” rajongói pedig örömmel hallják majd, hogy a „Bless Me”-n vendégszerepel a kultikus izraeli dobos, Nir Z, aki az említett albumon a dobok nagy részét játszotta, az 1998-as Genesis-turnén pedig a koncertdobos szerepét töltötte be.
Az albumról nem hiányoznak a nyugodt akusztikus balladák sem, mint például a „Lately” és a „Razorlite”, ahol Ray éneke a finom gitárakkordok és a hullámzó billentyűs kíséret mellett mindig győztes párosítás. A többdimenziós, hogy ne mondjam, progresszív rockos alkotások közé tartozik a remek „The Brakes Are Gone”, ahol a billentyűk kiváló ambient motívumai láttán eszünkbe juthat a mai Marillion vagy a Porcupine Tree. Az album csúcspontjai közé tartozik a címadó szám is, amelyben az énekes kiválóság a világzenei ritmusmintákat, a zenekari függönyöket és a női kísérővokált szinte tiszta ambient tökéletességgé olvasztotta össze. Ki kell emelni a remek „Things Don’t Stop” című dalt is, amely költői természetével és drámai akusztikus dallamával nynyűgöz le. Ray éneke itt fatalizmusában már majdnem David Bowie szintjén áll, a számban pedig Ferguson fenomenális záró gitárszólója is megtalálható. Ray szövegeinek többsége személyes tapasztalatokra és a modern társadalom kritikus szemléletére épül, kisebb részben csalódott szerelmekről szólnak, de mindezt a legkisebb émelygős csöpögés nélkül fejezik ki.
Ray a „Propaganda Man” című albummal újabb kiváló és ambient szempontból kivételesen változatos lemezt hozott létre, amelynek az elsődleges erénye a legőszintébb érzelmeinek közvetítése, amelyeket ez a fantasztikus énekes tökéletesen illeszkedő hangkulisszákkal párosít. Az örök zenei romantikusok és az énekbeli őszinteség szerelmesei, akik megvetik a popban és a melodikus rockban manapság túl gyakran uralkodó vokális émelygést, semmiképp ne hagyják ki ezt a lemezt. A néhai Genesis-csalogány legújabb lemezén is a sajátos, ambientes romantika legőszintébb propagandistája marad, és hihetetlen könnyedséggel talál el a hallgató legmélyebb érzéseihez. Az egyetlen kár az egészben, hogy a korábbi két albummal ellentétben, amelyek az elismert német progresszív rock kiadónál, az Inside Outnál jelentek meg, a „Propaganda Man” Ray saját független kiadójánál látott napvilágot, ami azt jelenti, hogy a gyenge reklám és a korlátozott terjesztés miatt sokan egyszerűen elkerülik majd a figyelmüket.
Felállás
Ray Wilson – ének, gitár és szájharmonika
Ali Ferguson – szólógitár és kísérővokál
Lawrie MacMillan – basszusgitár és kísérővokál
Ashley MacMillan – dobok és ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Graeme Hughes – gitár a „Things Don’t Stop” című számban
Scot Spence – kiegészítő gitár a „Bless Me”, a „Progaganda Man” és a „Cosmic Baby” című számokban
Kim McLelland – zongora a „Razorlite” című számban, orgona a „Modern Day Miracle”, a „The Brakes Are Gone”, a „Propaganda Man” és a „Frequency” című számokban
David Archibald – zongora a „The Brakes Are Gone” és a „Frequency” című számokban
Gregor Lowrey – harmonika a „Modern Day Miracle” és a „The Brakes Are Gone” című számokban
Tesiree Priti Kaitesi – kísérővokál a „Bless Me” és a „Propaganda Man” című számokban
Alvin Mills – basszusgitár a „Bless Me” című számban
Uwe Metzler – gitár a „Bless Me” című számban
Nir Z – dobok a „Bless Me” című számban
Produkció
Ray Wilson
Számlista
1. Bless Me
2. Lately
3. The Brakes Are Gone
4. Razorlite
5. Propaganda Man
6. Frequency
7. Modern Day Miracle
8. Cosmic Baby
9. Things Don’t Stop
10. More Propaganda
11. On the Other Side
