Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Adams, Ryan
Kiadó: Virgin EMI Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 42:52
Értékelés: 4/5
Ryan Adams amerikai dalszerző-énekes, tágabb értelemben producer és festő is. Egyszóval mindenes művész. Tizenöt stúdióalbum van már a zsebében, idén pedig még egyet felfűzött a sorra: ez a „Prisoner”. Az illető egy ideje nem kis port kavart, és sok rajongót felbőszített, szembeállított magával azzal, hogy újra felvette Taylor Swift popénekesnő „1989” című albumát. Az utóbbi évek életét viszont a partnerével, Mandy Moore énekesnő-színésznővel való kapcsolat összeomlása határozta meg, ami ugyanakkor ihletet adott a „Prisoner” megszületéséhez.
Az új album minden egyes száma Adams életének azokra a pillanataira utal, amelyeket az utóbbi időben Mandy Moore-ral élt át. Hogy Adams a Taylor Swift zenéjével való kalandozás után teljesen elrontotta volna, az felesleges félelem: a „Prisoner” visszaviszi Adamst a legutóbbi albumaira jellemző vallomásos hangvételhez, oda, ahová például a „Ryan Adams” (2014) és az azt megelőző „Ashes And Fire” (2011) is eljutott. Ha egy kicsit rosszmájú akarok lenni: lehet, hogy Mandy éppen a Taylor Swift iránti rajongása miatt hagyta ott? Az ördög tudja, de a háttér már amúgy sem számít.
A „Prisoner”-rel Adams abba a zenei közegbe tér vissza, amelyben mindig is a legügyesebben mozgott, és a legkényelmesebben érezte magát. Ezen az albumon is általánosan jelen van a country íze, de megemelkedik a decibelszint, amit már a nyitó szám, a Do You Still Love Me? rockosan hangsúlyos gitárfrázisa jelez. A következő, vagyis a címadó dal pedig produkciójában és felépítésében olyasmihez közelít, ami akár Bruce Springsteen konyhájában is megszülethetett volna.
Az album érzelmileg változatos. Fájdalom, őrület, harag szövevénye, de a megbocsátás kísérletei is ott vannak benne. Az album úgy hat, mint egy lezárt történet, amely mégis egymáshoz kapcsolódó, önálló felvonásokon keresztül szólítja meg a hallgatót. Ryan újra nyeregben van, és teljesen magabiztosan lovagol, miközben a legkülönfélébb szenvedélyek és érzelmek forrásain halad át, megőrzi kifejezett érzékenységét, költészetéhez hozzáadja a valóság érintését, szívből jövő hangja ezúttal sem hagyja cserben.
Rendkívül szép, kompakt, összességében kompetens dalszerzői teljesítmény, alternatív rockos hangvétellel, ügyesen producerelve, a fülbemászóan élő, markáns „jangle” gitárhangzással megspékelve. Könnyedén, oldottan, nagyon zeneien szólítja meg a hallgatót, pedig Ryan megtört szívvel vágott neki. Az album nagy erénye a művészi következetesség, amivel a „Heartbreaker” utáni Adams-albumok közül nemigen dicsekedhet más. A szerzemények ötletgazdagok is, Adamsnek pedig mindeközben sikerül magas színvonalon tartania a végterméket. A dalok minősége tehát nem ingadozik. A sorrendjük is remekül működik, hiszen – ahogy mondtam – önálló felvonásokról van szó, amelyek egymással összefüggésben élnek, és életszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Adams a hangszereléseket ráadásul szájharmonikával, szaxofonnal és zongorával is ügyesen megdobta.
Hogy egy gyönyörű, mélyen átélt alkotásról van szó, azt jelzi a zenei elemek törékeny átmenetei is, amelyek olyan hangképet építenek, amelyben Adams vokális vallomása magabiztosan otthon van, hiszen a költészete minden igazmondásában és földhöz ragadtságában ezúttal különösen „brutális”. Éppen a líra iránti időnkénti szelídség és lágyság, valamint a hangszeres kíséret finom pasztellszínei viszont kontrasztosan még tovább fokozzák ezt a vallomásos erőt. Röviden: ezúttal szomorú és melankolikus Ryan, olykor teljesen „elveszett”, aztán újra megtalált. Az érzelmi megpróbáltatások és felismerések viharos forrásában úszik. Egy album, amely egyszerűen csak visz és visz magával. Ez pedig Ryan alapvető célja is: hogy végigvezesse a hallgatót az egyedi karakterű zenei világán. És a „Prisoner” ebből a szempontból újabb rendkívül merész kavics ennek a termékeny amerikai dalszerző-énekesnek a diszkográfiájában.
Ryan Adams – „Prisoner” (teljes album):
Felállás
Ryan Adams – ének, basszusgitár, gitár
Jason Boesel – dob
Daniel Clarke – Hammond-orgona
Charlie Stavish – basszusgitár
Joe Sublett – szaxofon
Mike Viola – gitár
Johnny T. Yerington – dob, ütőhangszerek
Produkció
Ryan Adams
Dallista
1. Do You Still Love Me?
2. Prisoner
3. Doomsday
4. Haunted House
5. Shiver And Shake
6. To Be With You
7. Anything I Say To You Now
8. Breakdown
9. Outbound Train
10. Broken Anyway
11. Tightrope
12. We Dissapear
