Pride of Lions: Lion Heart
Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 10. 9.
Producer: Jim Peterik
Az album hossza: 57.07 perc
Műfaj: AOR
Értékelés: 9.5/10
A Pride Of Lions a zseniális multiinstrumentalista, zeneszerző és hangszerelő, Jim Peterik, valamint a kiváló énekes, Toby Hitchcock közös projektje. A tizenöt év alatt bebizonyosodott, hogy nem egynyári szenzációról van szó, sőt: miután a Survivor 2006 óta nem adott ki albumot, és hivatalosan befejezte a pályafutását, a Pride Of Lions egy hajszállal, lassan-lassan a Survivor törvényes jogutódjává nőtte ki magát. Merész megfogalmazás, de rögtön súlyt kap, és elhallgattatja a hitetlenkedő Tamásokat, ha hozzátesszük: Peterik a Survivor tagja volt a zenekar kereskedelmi fénykorában. Az „Eye Of A Tiger” és/vagy a „Burning Heart” szerzőjeként – mindkettő a Rocky-filmeket fémjelzi – Jim Peterik ma az amerikai AOR/west-coast rock örökség egyik hatalmas darabja. Őszintén szólva szobrot kellene neki állítani, annyira fontos a hozzájárulása, hiszen még a kezdeti időkben is az ötleteivel és a bölcsőbe kapott, hihetetlen érzékével a karakteres dalszerkezetekhez segített formálni a műfajt. Jim Peterik az ötleteivel és a tehetségével hozzájárult a 38 Special kereskedelmi áttöréséhez, a neve örökre a felejthetetlen Survivor aranykorát idézi, és közben megállás nélkül remek új zenét ír a Pride Of Lions számára. Szerzői megoldásaival és ötleteivel a rockvilág nagy neveit is segítette, például a Lynyrd Skynyrdet, a REO Speedwagont, a Cheap Trickt, a The Beach Boyst és Sammy Hagart. Már ’70-ben megírta első zenekara, a The Ides Of March nagy slágerét (Vehicle). Ennél többet nem is kell mondani.
Peterik elfoglalt. Folyamatosan elfoglalt. Majdnem túlfoglalt. Idén a „Lion Heart” előtt egyetlen kiadványon szerepelt, ami nála még kevésnek is számít. Ez a korábbi Styx-billentyűs és énekes, Denis De Young új stúdióalbuma, a „26 East: Volume 1” (RockLine kritika), amelynek dalszerzésében és hangszerelésében segített, és ő volt a fő mozgatórugó is abban, hogy De Young egyáltalán belevágott az új lemezbe. A két fickó akkor került szorosabb kapcsolatba, amikor De Young vendégszerepelt Peterik tavalyi projektjének, a Worlds Stage „Wind of Change” albumának egyik számában (RockLine kritika). Ez a „Proof Of Heaven”.
Röviden: a „Lion Heart” pontosan az, amit a Pride Of Lionstól várni lehet. Sőt több annál. Nagy valószínűséggel ez a zenekar pályafutásának legérettebb és legcsiszoltabb albuma. Toby Hitchcock hangja kicsiszolt amerikai orgánum a west-coast AOR-hoz (hangsúly az „amerikain”). Ezzel a hanggal és ilyen adottságokkal minden este simán szórakoztatná a Las Vegas-i dúsgazdagokat, ahogy egykor Frank Sinatra, Dean Martin, Elvis Presley és társaik tették. Kiművelve a sanzonos dallamokra. Jim Peterik az írással és a hangszereléssel ezúttal egy karnyújtásnyira került a nyolcvanas évek Survivorjához. A Pride of Lions eddig még sosem idézte meg ilyen szégyentelenül és közvetlenül a Survivor világát, mint ezzel az albummal. Peterik és Hitchcock minden eddiginél jobban kipróbálja magát az énekduettekben, és ez a párosítás zseniálisan működik. Kiegészítik egymást, nagyon hatásosan kiemelik a kontrasztokat, és elmélyítik az album drámai színházát a maga teljes pompájával. A közös vokális harmóniákkal együtt.
A produkció zseniális. A kontrasztok optimalizáltak. Velük együtt a hangulatok is intenzívek, és a refrénekben érik el a csúcsot. A gitárok ezúttal egy kicsit előrébb kerültek, mint azt várni lehetett. Hogy Peterik addig nem ereszti ki a kezéből az albumot, amíg szentül nem meggyőződött róla, hogy mindent tökélyre csiszolt, már rég nem meglepetés. A dalok kivételes zenei kidolgozottsággal, ragadozó hangulatépítéssel és azonnali fülbemászósággal büszkélkedhetnek… Pontosan azzal, ami minden igazi AOR-albumhoz kell. Hogy mit mondok? Itt ugyanis csúcsterméket kapunk. A tabletták tényleg nem veszítenek az erejükből. Ez Peterikre szól. Nem csak a lila frizura számít. A fickó a mesterségének nagymestere. Ha a Foreigner nem írta volna meg a Waiting for a Girl Like You-t, a Sleeping with a Memory-ről azt mondhatnánk, hogy az AOR műfaj egyik legjobb balladája, amit valaha írtak. Az album intenzíven indul. A nyitó „Lion Heart” refrénje futólag a Burning Heart slágerének illatát kapja el. A balladás pillanatokban is, mint a zseniális Unfinished Heart, az album atmoszférájának és dinamikájának intenzitása töretlen. Utána jön a „Flagship” – az egyik legkarakteresebb és leglángolóbb refrénnel. A „Rock And Roll Boom Town” a gitárfrazeálás szempontjából egyenesen a legfelfokozottabbnak hat. Középtempós, így a gitárfrazeálás még inkább felnagyítva szól. Az album vége felé ott van a „You Are Not A Prisoner”, egy valóban metálos frázissal. Egyúttal ez az egyik legerősebb pont, ami az albumot feszes dinamikai „erekcióban” tartja a záró szakaszban is.
A legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanánk, nehéz kiválasztani az album csúcspontjait. Valójában ezúttal lehetetlen. A választás mindenkire van bízva (az AOR-szacharóza elengedhetetlen oltása előfeltétel). Az album igazából mindaz, ami a Pride of Lions név mögött áll. A Survivor-rajongóknak szabták, valamint Toby Hitchcock szólóalbumainak és a néhai Survivor-énekesnek, Jimi Jamisonnak a híveinek is. Röviden: a west-coast AOR a lehető legjobb fényében. Mintha a nyolcvanas évek soha nem értek volna véget, ahogy például a Carry Me Back kislemez szövege is összefoglalja. Az egész kicicomázott pompától és bombasztikus üdvözüléstől dagad, és forrongó szenvedélye nem fukarkodik a nagy optimizmussal és az ébresztéssel, ami az effajta albumok védjegye volt a felhőtlen, várakozással teli években (a nyolcvanasokban). Ez egy tényleg térben és időben elveszett album, és fantasztikus színfoltja e műfaj tüzes hívei lemezgyűjteményének. Tizenkét kivételes pont és egy óra alatti zene, mert egy fikarcnyi játékidő sem hat meggyőzetlenül. A tökély a „Lion Heart” másik neve. Jim Peterik – a „rózsaszín férfi” – teljes zseniális fényében.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Lion Heart
2. We Play For Free
3. Heart Of The Warrior
4. Carry Me Back
5. Sleeping With A Memory
6. Good Thing Gone
7. Unfinished Heart
8. Give It Away
9. Flagship
10. Rock & Roll Boomtown
11. You’re Not A Prisoner
12. Now
Felállás:
Toby Hitchcock – ének
Jim Peterik – ének, vokál, billentyűs hangszerek, akusztikus és elektromos gitár, ütőhangszerek
Ed Breckenfeld – dob, ütőhangszerek
Klem Hayes – basszusgitár
Mike Aquino – szóló- és ritmusgitár
Colin Peterik – dob az 1. számon
Kevin Campbell – basszusgitár az 1. számon
Christian Mathew Cullen – szintetizátorok, programozás