Pretty Maids másodszor a Bluesianában (2017)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Velden am Wörthersee (Vrba na Koroškem) / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2017. 02. 28.
Látogatók száma: 80
Jegyár: 35,00€ (elővételben) / 40,00€ (a koncert napján)
A Pretty Maids, a dán és az egész európai hard rock megkérdőjelezhetetlen legendája, tavaly februárjának végén közös turnéra indult a valaha volt legsikeresebb svájci hard rock bandával, a Gotthard-dal. Akárcsak a Gotthardnak, a Pretty Maidsnek is friss stúdióalbuma jelent meg, valamivel korábban, mint a svájciaké. A „Kingmaker” címet kapott lemez továbbra is rendkívül sikeresen őrzi a tiszteletre méltó dán csapat keservesen megdolgozott hírnevét. A banda a legjobb éveit a nyolcvanas években élte, de minden albuma, különösen az új évezredben megjelentek, hihetetlen szerzői színvonalról tanúskodik.
Nos, a két zenekar turnéja eljutott az Ibériai-félszigetre, onnan pedig Közép-Európába kellett átruccanniuk. A Gotthard ezalatt néhány szabad koncertnapot élvezhetett, a Pretty Maids viszont ki akarta használni az Európa egyik végéből a másikba tartó utazást. Így február utolsó napján, az egyik önálló fellépésre a Pretty Maids megegyezett a híres Bluesiana Rock Cafe klubbal, amely az ausztriai Velden am Wörthersee városában van, és ahol egyszer már játszottak: 2014. május 15-én.
Kifejezetten erre a fellépésre érkezett Németországból Velden am Wörthersee-be a 21 Octayne, amely a saját népszerűsítésére és referenciagyűjtésre ügyesen kihasználta a Pretty Maids koncertjét. A kvartettet a tapasztalt, kiváló gitáros, Marco Wriedt vezeti, aki szép ideig a híres német hard rockereknél, az Axxisnál szolgált. A zenekar bemutatta a debütáló stúdióalbumát, és negyven perc alatt remek műsort adott. Hard rock bandáról van szó, amely a dalokban szívesen elvitorlázik egészen a hetvenes évek retró, iskolás hangzásának „darabosságáig”. Wriedt Telecastere remekül „harapott”, különös többletértéket adott a dinamikus basszusgitáros, Laura Fink, a fiatal, robbanékony énekes, Julijan pedig Die Ärzte-frizurájával igazi énekes felfedezés. Kiváló nyitány volt a Pretty Maids fellépéséhez.
A Pretty Maids ezúttal sokkal lazábban, közvetlenebbül lépett fel, mint az első bluesianás koncertjén, amikor végig nagyon hivatalosnak és visszafogottnak hatottak. Az új időkben a kvintettből ismét kvartett lett, amelynek az ötödik koncerttagként Kim Olesen billentyűs és kisegítő gitáros segít. Az énekes, Ronnie Atkins végig derűs hangulatot tartott fenn a koncerten, és úgy is felpörgette a közönséget, hogy megkérdezte a jelenlévőktől, honnan érkeztek a bulira. Külön üdvözletet küldött a szlovén látogatóknak, valamint a jóval vadabb olasz rajongók maroknyi csapatának, akik a színpad előtti sávot foglalták el.
A Pretty Maids átkozottul rutinos banda. Atkins, Hammer és Tschicaja a lelke mélyéig ismeri egymást, Shades pedig ismét bebizonyította, hogy a 2011 óta tartó állandó basszusgitárosi szerződtetése főnyeremény volt. Hammer és Atkins a koncert alatt végig szemkontaktusban maradt, és olyan humorral szórakoztatta egymást, amelyet természetesen csak ők ketten értenek, és amelyet a közös zenélés évei alatt fejlesztettek ki. Nem újdonság, hogy Atkins már nem képes úgy elérni a legmagasabb hangokat, ahogy kellene, és olykor fél hanggal lejjebb is marad az énekével, de ezt a férfi egyébként megtörhetetlen karizmája mellett el kell fogadni. Az énekhang az egyetlen élő hangszer, amelynek lejárati ideje van, és az évek során változik. Ken Hammer ismét lenyűgözött a gitárjátékával. Elképesztő magabiztosság, kifinomultság – egy igazán hosszú pályát befutott emberé. A gitáros a szélső jobb oldalon maradt, a koncert alatt egyszer sem állt középre, még szólózás közben sem, láthatóan elégedett volt a helyével, és ahogy mindig, most is szólt pár szót a jelenlévőkhöz azzal a lucid felhanggal, amely rá egyébként jellemző.
A zenekar a várakozásoknak megfelelően a legtöbb dalt az aktuális „Kingmaker” albumról szőtte a szetlistába, amelyet a bluesianás közönség ezen az estén már nagyon jól ismert. Továbbra is remekül működik az I.N.V.U. és az kiváló „Pandemonium” (2011) címadó dala, a kötelező sztenderdek, a Red, Hot And Heavy, a Yellow Rain, a Rodeo, a Sykes-eredeti Please Don’t Leave Me feldolgozása, valamint a záró Back to Back mellett. A banda ráadásra is visszatért, ami teljesen várható volt a vaskészlet két klasszikusával, a Future World-del és a Love Games-szel, a kettő közé pedig beékelték a kiválóan fogadott Little Drops Of Heaven kislemezdalt („Pandemonium”, 2011).
Szóval? Semmi újdonság. Gyönyörű újabb koncerttalálkozó, egy a sok közül, amelyeket együtt átéltünk, és aminek nyoma sincs, hogy vége lenne. A banda remekül összeszokott, rutinos, tapasztalt, a játékban és a színpadi jelenlétben is tüzes. Az energetikai rezgések hihetetlen egyvelege, amely egyetlen egységként szív be egy egészen különleges világba. Ezúttal az érzések annál intenzívebbek voltak, mert klubkoncert volt, és a színpadról áradó rezgések még több hamisítatlan szívélyességgel érintették meg nosztalgikus szívünket ettől az unalmasan sem felejthető, egyedülálló dán hard rock formációtól.
Setlista
- Mother of All Lies
- Kingmaker
- Red Hot And Heavy
- Face the World
- Heavens Little Devil
- Yellow Rain
- Rodeo
- Bulls Eye
- Pandemonium
- I.N.V.U.
- Please Don’t Leave Me
- Back to Back
—-ráadás— - Future World
- Little Drops of Heaven
- Love Games
Képgaléria


















































