Pretty Maids másodszor a Bluesianában (2017)

0 13

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Velden am Wörthersee (Vrba na Koroškem) / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2017. 02. 28.
Látogatók száma: 80
Jegyár: 35,00€ (elővételben) / 40,00€ (a koncert napján)

A Pretty Maids, a dán és az egész európai hard rock megkérdőjelezhetetlen legendája, tavaly februárjának végén közös turnéra indult a valaha volt legsikeresebb svájci hard rock bandával, a Gotthard-dal. Akárcsak a Gotthardnak, a Pretty Maidsnek is friss stúdióalbuma jelent meg, valamivel korábban, mint a svájciaké. A „Kingmaker” címet kapott lemez továbbra is rendkívül sikeresen őrzi a tiszteletre méltó dán csapat keservesen megdolgozott hírnevét. A banda a legjobb éveit a nyolcvanas években élte, de minden albuma, különösen az új évezredben megjelentek, hihetetlen szerzői színvonalról tanúskodik.

Nos, a két zenekar turnéja eljutott az Ibériai-félszigetre, onnan pedig Közép-Európába kellett átruccanniuk. A Gotthard ezalatt néhány szabad koncertnapot élvezhetett, a Pretty Maids viszont ki akarta használni az Európa egyik végéből a másikba tartó utazást. Így február utolsó napján, az egyik önálló fellépésre a Pretty Maids megegyezett a híres Bluesiana Rock Cafe klubbal, amely az ausztriai Velden am Wörthersee városában van, és ahol egyszer már játszottak: 2014. május 15-én.

Kifejezetten erre a fellépésre érkezett Németországból Velden am Wörthersee-be a 21 Octayne, amely a saját népszerűsítésére és referenciagyűjtésre ügyesen kihasználta a Pretty Maids koncertjét. A kvartettet a tapasztalt, kiváló gitáros, Marco Wriedt vezeti, aki szép ideig a híres német hard rockereknél, az Axxisnál szolgált. A zenekar bemutatta a debütáló stúdióalbumát, és negyven perc alatt remek műsort adott. Hard rock bandáról van szó, amely a dalokban szívesen elvitorlázik egészen a hetvenes évek retró, iskolás hangzásának „darabosságáig”. Wriedt Telecastere remekül „harapott”, különös többletértéket adott a dinamikus basszusgitáros, Laura Fink, a fiatal, robbanékony énekes, Julijan pedig Die Ärzte-frizurájával igazi énekes felfedezés. Kiváló nyitány volt a Pretty Maids fellépéséhez.

A Pretty Maids ezúttal sokkal lazábban, közvetlenebbül lépett fel, mint az első bluesianás koncertjén, amikor végig nagyon hivatalosnak és visszafogottnak hatottak. Az új időkben a kvintettből ismét kvartett lett, amelynek az ötödik koncerttagként Kim Olesen billentyűs és kisegítő gitáros segít. Az énekes, Ronnie Atkins végig derűs hangulatot tartott fenn a koncerten, és úgy is felpörgette a közönséget, hogy megkérdezte a jelenlévőktől, honnan érkeztek a bulira. Külön üdvözletet küldött a szlovén látogatóknak, valamint a jóval vadabb olasz rajongók maroknyi csapatának, akik a színpad előtti sávot foglalták el. 

A Pretty Maids átkozottul rutinos banda. Atkins, Hammer és Tschicaja a lelke mélyéig ismeri egymást, Shades pedig ismét bebizonyította, hogy a 2011 óta tartó állandó basszusgitárosi szerződtetése főnyeremény volt. Hammer és Atkins a koncert alatt végig szemkontaktusban maradt, és olyan humorral szórakoztatta egymást, amelyet természetesen csak ők ketten értenek, és amelyet a közös zenélés évei alatt fejlesztettek ki. Nem újdonság, hogy Atkins már nem képes úgy elérni a legmagasabb hangokat, ahogy kellene, és olykor fél hanggal lejjebb is marad az énekével, de ezt a férfi egyébként megtörhetetlen karizmája mellett el kell fogadni. Az énekhang az egyetlen élő hangszer, amelynek lejárati ideje van, és az évek során változik. Ken Hammer ismét lenyűgözött a gitárjátékával. Elképesztő magabiztosság, kifinomultság – egy igazán hosszú pályát befutott emberé.  A gitáros a szélső jobb oldalon maradt, a koncert alatt egyszer sem állt középre, még szólózás közben sem, láthatóan elégedett volt a helyével, és ahogy mindig, most is szólt pár szót a jelenlévőkhöz azzal a lucid felhanggal, amely rá egyébként jellemző.

A zenekar a várakozásoknak megfelelően a legtöbb dalt az aktuális „Kingmaker” albumról szőtte a szetlistába, amelyet a bluesianás közönség ezen az estén már nagyon jól ismert. Továbbra is remekül működik az I.N.V.U. és az kiváló „Pandemonium” (2011) címadó dala, a kötelező sztenderdek, a Red, Hot And Heavy, a Yellow Rain, a Rodeo, a Sykes-eredeti Please Don’t Leave Me feldolgozása, valamint a záró Back to Back mellett. A banda ráadásra is visszatért, ami teljesen várható volt a vaskészlet két klasszikusával, a Future World-del és a Love Games-szel, a kettő közé pedig beékelték a kiválóan fogadott Little Drops Of Heaven kislemezdalt („Pandemonium”, 2011).

Szóval? Semmi újdonság. Gyönyörű újabb koncerttalálkozó, egy a sok közül, amelyeket együtt átéltünk, és aminek nyoma sincs, hogy vége lenne. A banda remekül összeszokott, rutinos, tapasztalt, a játékban és a színpadi jelenlétben is tüzes. Az energetikai rezgések hihetetlen egyvelege, amely egyetlen egységként szív be egy egészen különleges világba. Ezúttal az érzések annál intenzívebbek voltak, mert klubkoncert volt, és a színpadról áradó rezgések még több hamisítatlan szívélyességgel érintették meg nosztalgikus szívünket ettől az unalmasan sem felejthető, egyedülálló dán hard rock formációtól. 

Setlista

  1. Mother of All Lies
  2. Kingmaker
  3. Red Hot And Heavy
  4. Face the World
  5. Heavens Little Devil
  6. Yellow Rain
  7. Rodeo
  8. Bulls Eye
  9. Pandemonium
  10. I.N.V.U.
  11. Please Don’t Leave Me
  12. Back to Back
    —-ráadás—
  13. Future World
  14. Little Drops of Heaven
  15. Love Games

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik