Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 1. 28.
Produkció: Praying Mantis
Az album hossza: 58.06 perc
Műfaj: Heayv Metal / AOR
Értékelés: 8.5/10
A Praying Mantis, a brit melodikus hard rock és heavy metal nagy öregjei, akik az N.W.O.B.H.M. mozgalom idején bukkantak fel, új stúdióalbummal, a „Katharsis”-szal térnek vissza, ami összesen a tizenegyedik lemezük. A banda, amely tövises útján megjárta a mennyet és a poklot, fenomenális stúdióalbumai ellenére is végig a „Time Tells No Lies” című debütálás árnyékában maradt. Ez az elsőlemez sorolta be őket az N.W.O.B.H.M.-mozgalomba, pedig már akkor is egyértelmű, öntörvényű hozzáállást mutatott, amelyet a zenekar később még hűebben követett: a saját nyelvezetébe még több ultramuzikális fülbemászóságot vitt, és brillíáns AOR hard rock lemezeket adott ki. Sajnos a bandának nem sikerült áttörnie a színtéren, és a mai napig igazságtalanul figyelmen kívül hagyott név maradt.
A „Katharsis” újabb kiváló album. A zenekarban továbbra is a Troy fivérek, Tino Troy és Chris Troy a lényegi, nélkülözhetetlen láncszemek. A megkomponált anyag zöme tehát mindig az ő kezük között megy át. Tudni lehet, honnan jön az áldás arra, ami később az albumra kerül, a „Katharsis” pedig újabb, szinte hibátlan munka, amellyel ez a hosszú életű, és teljesen homályban maradt brit társaság ismét büszkén kiállhat.
A banda különlegessége, hogy öntörvényű, felismerhető zenei receptet alakított ki, amelyről azonnal ráismerni, és amely már jó ideje közelebb áll ahhoz a dalszerzéshez, amit az Uriah Heepnél ismerünk a kilencvenes évekből (az új Sacrifice sokat elárul erről) vagy a The Sweetnél a nyolcvanas évek végéről, mint a klasszikus heavy metalhoz, ahonnan a Praying Mantis egyébként elindult. Ha maradunk a brit szigeti összehasonlításoknál, és inkább a generációs társak között keresgélünk, a Lionheart, az Air Raid és a Grand Prix jut eszünkbe. Rendkívül fülbemászó melodikus metal, ahol nem hiányzik a sok kettős gitárharmónia tercekben az éneklés fölött, a kidolgozott, hiteles, domináns, ultramelodikus ének pompás refrénekkel, a klasszikusan megcsiszolt gitárszólók, mindezek fölött pedig a brillíáns dalszerzés, amely rendkívüli ravaszságot, rutint és kiérleltséget sugároz. Az ötletgazdagság és a rugalmasság a zenekar érett éveiben sem hagyja el őket.
A „Katharsis” új, nagyon atmoszférikus és megragadó Praying Mantis album, amellyel a banda megtartja korábbi lemezei magas kreatív szintjét, beleértve az előző kettőt, a „Legacy”-t (2015) és a „Gravity”-t (2018). A Praying Mantis tehát nem lazít. Dráma és bombasztikusság az új albumról sem hiányzik. E vibráló hangulatok nagy részét a Praying Mantis ismét a kitűnően, ravaszul megszerkesztett kísérő vokálharmóniákkal éri el, amelyek John Cuijpers énekes vezetőhangjához csatlakoznak. Az utóbbi néha Robin McAuleyra hajaz. A zenekar kifejezetten sötét, végzetes hangulatot is tud teremteni egy csipetnyi okkultizmussal, ahogy az például a Masquerade című dalban hallható. A „Katharsis” meglehetősen szomorkás lemez. Sok dal moll hangnemben bontakozik ki, és nemcsak az album, hanem néhány dal címéből is arra következtethetünk, hogy az elmúlt két év hangulata, amelynek a kék bolygó tanúja volt, mély sebeket és hegeket hagyott a tagok szívében.
A „Katharsis”-szal a Praying Mantis továbbra is az a zenekar marad, amely nem tud és nem képes csalódást okozni. Megfelelő mértékű teátralitást és pompát visz mindabba, ami a banda alapvető heavy metal attitűdjét átszövi. Megmarad benne a magas fokú muzikalitás, amiről a zenekar egyébként is közismert, és amellyel ezúttal többször a vártnál sötétebben és melankolikusabban szólít meg minket. Vannak ébresztő, szinte prédikáló pillanatok is, mint a Find Our Way Back Home, ahol a banda megőrzi a jobb holnap reménysugarát. Egy szebb és igazságosabb holnaphoz pedig valóban „katarzisra” van szükség. A záró The Devil Never Changes igazi mini epikus szvit, amely még a progresszív zenei elemekkel való kacérkodás jeleit is mutatja. Röviden: nagyon szép, kerek új stúdiómunka ettől a legendás, kultikus brit zenekartól, amely egy kis további hangzásbeli csiszolással, főleg a produkciós megoldások modernizálásával még erősebben ütne. A produkció kissé maradinak hat. Brit módra konzervatív.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Cry For The Nations
2. Closer To Heaven
3. Ain’t No Rock ‘N’ Roll In Heaven
4. Non Omnis Moriar
5. Long Time Coming
6. Sacrifice
7. Wheels In Motion
8. Masquerade
9. Find Our Way Back Home
10. Don’t Call Us Now
11. The Devil Never Changes
Felállás:
Tino Troy – gitár & vokál
Chris Troy – basszusgitár & vokál
Andy Burgess – gitár & vokál
John ‘Jaycee’ Cuijpers – ének
Hans in ‘t Zandt – dobok
