Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Starchild
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 60:30
Pontszám: 4.5/5
A Starchild új német heavy metal zenekar, amelynek magját rendkívül tapasztalt zenei tehetségek alkotják, az élen a kiváló gitáros, énekes és „dalszerző” Sandro Giampietróval. Talán kevésbé ismert név azok körében, akik követitek a német heavy és power metal színteret, de korántsem jelentéktelen. Sandro társszerzője volt a Helloween egykori énekese, Michael Kiske szólóalbumai anyagának, ahol gitározott is, benne volt mindkét Unisonic-album alkotói folyamatában, és részt vett a Place Vendome projektben is. A Starchild felállásához két kiváló német zenész bevált ritmusszekcióját választotta. A basszusgitárt a színtér igazi veteránja, Jens Becker (Grave Digger, ex-Running Wild) pengeti, akivel Sandro a Zillion projektben dolgozott együtt, a dobok mögött pedig Michael Ehre ül, aki egyébként a hamburgi power metal veterán Gamma Ray új dobosa. A hab a tortán: a srácok bevették az Esmeralda művésznéven működő orosz zenésznőt is, aki elektromos hegedűvel gazdagította a hangzást.
És az eredmény? A zenekar azonos című bemutatkozó lemezének 13 dala arról árulkodik, hogy hosszabb idő alatt születtek. A számok briliánsan vannak megválogatva, finom részletekkel kidolgozva. Az első másodperctől az utolsóig. A csúcspontok a megragadó refrénekbe vannak sűrítve, a hangulatok íve a versszaktól a refrénig fokozatosan épül, és rendkívül hatásosan működik. A dalokat zamatos gitárszólók és átvezető részek ízesítik, ahol az egyébként kompakt szerkezetű számokban a zenekar többször is hatásosan fordít a hangulaton. Sandro hangja afféle operettes Bruce Dickinson-származék. Ez az elem a lemezen néhányszor olyan intenzitással szikrázik fel (főleg a refrénekben), hogy a „Starchild” egyes pillanatai még Bruce Dickinson szólókarrierjéhez is közel kerülnek az „Accident of Birth” (1997) idejéből. Példát kérsz? Hallgasd meg a Thief of a Crown, az Eyes of a History vagy a Morningstar csúcsrefrénjeit. Az Iron Maiden és Bruce Dickinson (szóló) hatásai mellett a lemezen Judas Priest-behatások is akadnak, amelyekkel szemben a német metaliskola mindig is nagylelkű volt (Reaching the Land). Ilyenkor a Starchild az Unisonic, a Gamma Ray, sőt az Iron Savior típusú német bandák felé húz. A régi német metaliskola különösen intenzíven köszön vissza a Visions című dalban, amelynek refrénzáró része a Gamma Ray Dethrone Tyranny című számának refrénzáróját idézi. A tipikus német metaliskola csomagjába egyértelműen beletartozik az záró, dupla lábdobot ultratorpedózó menetelés, az Underwaterworld is.
A Starchild összességében sötét hangzású produkciót tett le az asztalra. Sötétek, ami a hangszerek szikrázóan felhúzott játéka mellett kiváló, klasszikusan faragott heavy metal albumot eredményez, amelyet a Judas Priest és az Iron Maiden úttörő munkássága ihletett. Sandro parancsoló éneke teátrális, és végig domináns, lesben álló jelenlét. A „Starchild” olyan lemez, amely egy pillanatra sem esik az Edguy-féle óvodás dallamok csapdájába, inkább moll hangnemben bontja ki a dalokat, ami időnként különösen teátrálisan sötét hangulatot szül (Atalya).
A „Starchild” mérgesen jó érzékről tanúskodik a middle eight részek felépítésében. A középrészekben a zenekar megmutatja nagy tehetségek kis mestermunkáit: a zene építőkövei rendkívüli összhangban működnek, miközben a banda végig megtartja a dalok szerkezetének tömörségét és kompaktságát. A zenei érzék ezen a lemezen optimálisan érvényesül!
Bár a Starchild nem hoz zenei forradalmat, olyan zenekart állít a színtér elé, amelyet semmiképp sem lehet a revival fiókjába gyömöszölni: simán odaállhat a nyolcvanas évek német heavy metal iskolájának legnevesebb képviselői mellé. Szóval. Ha rajongsz a Gamma Ray-ért, főleg a Kiske-korszakos Helloweenért, az Unisonicért és az Iron Saviorért, ráadásul különösen szereted azt a fantáziavilágot, amelyből mind a négy felsorolt zenekar egyetlen közös tagja, Kai Hansen merít ihletet, akkor a Starchildban olyan új bandára találsz, amelyet kötelező felvenned a heavy metal kedvenceid listájára. A debütalbum tehát 13 dalt és egy intrót adott. Egyik sem vesz el a játékidőből. Mindegyik kivételesen kidolgozott formát és megragadó karizmájú vezérmotívumokat hordoz, amelyek a szűk műfaji kereteken belül, amelyekhez a Starchild tartozik, rendkívül változatos albumot fűznek fel, tele fülbemászó, magas oktánszámú gitárfrázisokkal, pompázatos himnikusságggal és erősen vibráló hangulatokkal. A lemezt telivér dallamos termés öltözteti, Sandro Giampietro briliáns „karmesteri” pálcája alatt, aki a készítés során gyakorlatilag mindenre gondolt.
Felállás
Sandro Giampietro – ének, gitár
Jens Becker – basszusgitár
Michael Ehré – dobok
Esmeralda – elektromos hegedű
VENDÉGZENÉSZEK:
Michael Kiske – vokálduettek
Helge Schneider – orgona
Producer
Sandro Giampietro
Dallista
01. Starchild Theme
02. Starchild
03. It’s My Race
04. Still My Planet
05. Eyes of History
06. Thief of the Crown
07. Reaching the Land
08. Black and White Forever
09. Morningstar
10. Forever
11. Visions
12. Runner
13. Atalya
14. Underwaterworld
