Shadow World

Szerző: Primož Novak

Előadó: Wolfheart
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 46:30
Értékelés: 4/5

Tuomas Saukkonen számos zenekar és projekt embere volt. A legismertebbek közé tartozik a Before the Dawn és a Black Sun Aeon. 2013 elején Tuomas úgy döntött, hogy lezár minden zenekart és projektet, és megalapította a Wolfheartot, amelyről kezdetben azt állította, hogy mindent egyesít bennük. Ha visszatekintünk az említett két formációra, a Wolfheart a melodikus death metal, a doom, a black és a gothic metal keveréke lehetne.

Az első lemezen Saukkonen korábbi zenekarainak kombinációja bizonyos mértékben érezhető volt, de leginkább a melodikus death metal dominált. A második albummal sem változott lényegesen a helyzet, bár Saukkonen megpróbálta tágítani a Wolfheart kereteit: a zenekar már nem egyszemélyes projekt, és további zenészeket hívott meg az együttműködésre.

A Shadow World kellemes zongorabevezetővel indul, majd agresszív fordulat következik, death metalosabb stílusban, blast beatekkel megspékelve. Több mint egyértelmű, hogy Saukkonen meg akarta tartani a Before The Dawn agresszív oldalát, ami legjobban a legutóbbi lemezen, a Rise of the Phoenixen érződött.  Hasonló a helyzet a következő számmal, a Zero Gravityvel is, amely az nyitódalhoz hasonlóan némi black metalos fogást is bevet. Elsőre úgy tűnik, az album kompromisszumok nélkül agresszív lesz, bőséges dallamossággal, de egy-egy visszafogottabb, középtempós szám, például a Last Of All Winters – amelyben az akusztikus gitár is fontos szerepet kap – színesebbé teszi az egész lemezt. Az album a végéig kiszámíthatatlan marad: a lassú, doomos hangulatú Veri zárja, jelezve, hogy Saukkonen nem mondott le a lassú, atmoszférikus számokról. Itt persze óhatatlanul eszünkbe jut a Black Sun Aeon, sőt a finn doom óriás Swallow The Sun is, már pusztán a dallamosság miatt.

A jó 46 percben Saukkonen azt igyekszik bizonyítani, hogy a melodikus death metal akár igencsak epikus is lehet. Elkerülte azt a giccset, amelyről a Wintersun ismert. A Wolfheart az epikusságát olyan kellemes részekkel mutatja meg, ahol a zongora vagy az akusztikus gitár viszi a főszerepet. Egyébként a zene kellemesen dallamos, és nem csömörlik el tőle az ember. Egyes részek nagyon emlékeztetnek az Insomniumra és az Amorphisra is, már ami a nem gyors tempójú számokat illeti. Az album címéhez híven az egész sötét hangulatú, bár néhány dallam meglehetősen vidámnak hat.

Saukkonen jól döntött, amikor további tagokat is bevont a munkába. A dobok dinamikusabbak és gyorsabbak, a szólózásról pedig szintén bőven gondoskodtak. Másokat viszont alig lehet kihallani. Tuomas hangja erőteljes és jó formában maradt, de a korábbiakhoz hasonlóan elég egysíkú.

A Wolfheart a Shadow World lemezen olyan melodikus death metalt játszik, amelyet vagy elfelejtettek, vagy talán sosem létezett. Saukkonen mindenesetre a korábban létrehozott rengeteg zenekar és album után sem tűnik kifulladtnak, így a jövőre nézve még sok reményt keltő.

Felállás

Produkció

Tuomas Saukkonen, Jens Bogren (utómunka)

Számlista