Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: München / Zenith Halle / Németország
A koncert dátuma: 2015. november 20.
Látogatók száma: 6.000
Jegyár: 57,50€
Motörhead, Saxon és Girlschool egy közös turnén. Három zenekar, amelyek kötelékei szorosak, és még a múlt század nyolcvanas éveinek elejétől összefonódnak. Érett korukra újra megegyeztek, hogy közösen végigtolnak egy új turnét. Már 2013-ban eldőlt, hogy a Motörhead és a Saxon új közös európai turnéra indul. A vaskancellár, Lemmy Kilmister egészségügyi gondjai miatt azonban az ötlet kissé elfúlt. Csúszott. Először 2014 tavaszára halasztották, aztán később teljesen lefújták. Amikor a vaskancellár végre úgy-ahogy összeszedte magát, a Motörhead belekezdett az új album felvételébe. A zenekar összességében 22. stúdióalbuma, a „Bad Magic” idén augusztus végén jelent meg, a Motörhead mögött pedig ott van az észak-amerikai turnészakasz is, amelyen három koncertet meg kellett szakítaniuk vagy le kellett mondaniuk. De Lemmy nem ismer visszavonulót. Így vágtak neki a Motörhead az új európai turné német–skandináv szakaszának, mintha semmi sem akadályozná őket, teljesen gondtalanul, az élet megszokott ritmusában. Szakmai szempontból ez tulajdonképpen az egyetlen értelmes hozzáállás. De egyben ennek a zenekarnak az életformája is. Pontosabban: Lemmy életformája.
Münchenben a Motörhead két egymást követő koncertet hirdetett meg ugyanazon a helyszínen, a Zenith Halle-ban. Mindkét időpont teljesen elkelt. Előre. Az ember legszívesebben mindkettőre elment volna, de zsúfolt koncertnaptára, amelyben kötelező program volt a Whitesnake zágrábi koncertje 2015. november 21-én, ezt csak részben tette lehetővé.
A napközbeni nehézségek miatt (rossz idő, eső, hó), továbbá a szigorúbb ellenőrzés miatt a német–osztrák határon, ahol bő két óra késéssel kellett számolni, és a hagyományos müncheni eltévedés miatt a csarnok keresése közben (amire a hall sok év látogatása után már nincs mentség), a RockLine kormányos nélküli kettőse akkor érkezett meg a helyszínre, amikor a Saxon már lejátszotta koncertje első harmadát. A brit veteránok egyébként nem készültek különösebb meglepetéssel. Fellépésüket nagyon rutinosan abszolválták. Kiszámítható setlist, benne három vadonatúj dal a friss „Battering Ram” (2015) stúdióalbumról, plusz a nyolcvanas évek vasrepertoárjának kultikus klasszikusai: ez arra utal, hogy a zenekar az évek során lazává és végtelenül rutinossá vált. Az a rengeteg anyag, amelyet a Saxon a kilencvenes években írt, és amely kiválónak számít, sajnos nem kap lehetőséget, hogy élőben hallhassuk. Kár. A német közönség, amely a Saxont már réges-rég „német zenekarrá” fogadta, a hagyományoknak és az igazi német koncertmodornak megfelelően szigorúan tisztelettel viseltetett a zenekar iránt, és több mint kiváló fogadtatásban részesítette őket, amely Biffet és csapatát magasra emelt kezeken vitte végig a fellépésen. A német hűség a sírig tehát érett korukban is szeplőtelenül tartja a Saxon képét, most, hogy a zenekar mindent elért, amit el lehet érni, és különösebb alkotói bravúrokat vagy kihívásokat nem is akar a vállára venni.
Egészen más volt a helyzet, amikor a Motörhead lépett színpadra. Ezúttal Lemmy bevezető köszöntése nélkül. A sűrű ködbe burkolt színpadra a bombatámadásra figyelmeztető, jól ismert szirénák hangjára rontottak be. Bomber. Itt vannak! A trió fölött egy második világháborús kétmotoros bombázó makettje lebegett, a Heinkel He-111 mintájára, fémvázát reflektorok borították, a fiúk pedig, ahogy az várható volt, teljes lendülettel estek neki az anyagnak! A legutóbbi kalandok fényében a legtöbb szempár elsősorban az első, és talán egyetlen igazi rockikon, Ian Lemmy Kilmister vitathatatlan és egyedi alakján függött. A zömök figura megőrzi énekhangja erejét, a basszusgitározást is. A koncertet úgy alakították ki, hogy az ember menet közben tudjon erőt gyűjteni. A repertoár váltakozva épül fel: gyors dalt lassabb követ, és így tovább. A koncert pontjai közé dobszólót és gitárszólót is beillesztettek, a kötelező ráadást pedig lerövidítették, legalábbis egy dal erejéig.
A felvezetés egy pillanat alatt fordult át: a Metropolis előtt Phil és Lemmy teátrálisan összekulcsolta a kisujját, és a magasba emelték a kezüket. Amikor Phil átlépett a színpad jobb oldalára, Lemmy még egy ideig magasan tartotta a levegőben ökölbe szorított jobb kezét. Az egyetlen új dal a „Bad Magic” albumról, amelyet a Motörhead ezen az estén eljátszott, a When The Sky Comes Looking For You volt, amit egy újabb örökzöld, az Over the Top követett. Lemmy a dal előtt Phil segítségével arra bujtogatta a közönséget, hogy csapjon egy kis zajt. Ezt tényleg nem volt nehéz elérni. Lemmy ezután azt mondta, hogy a dalt mindenkinek ajánlja, aki zajt csapott: „This song is dedicated to all, who made fuckin’ noise then!” A setlist meglepetése ezúttal az „Another Perfect Day” (1983) albumról elővett Rock It volt. Ez az album az utóbbi években a rajongók részéről is kapott némi megbecsülést. Megjelenésekor a kritikusok szétszedték, mert az akkori Motörhead-mércével egyszerűen túl jó volt, de kiállta az idő próbáját, végül elnyerte a becsületét és az értékét, ezért a zenekar az utóbbi években szívesen játszik dalokat erről a lemezről. A pusztító Orgasmatron sötétzöld színbe borította a ködös színpadot, a Dr. Rock közben Lemmynek adott időt a lélegzetvételre, a dalba ékelt szólónál pedig Mikkey Dee kíméletlenül döngette a dobokat.
Egy óra tíz perc a rendes műsorból. A zenekar a zárásban rácsapott az örökbecsű Ace Of Spades-re, és az első sorokban, a színpad előtt állóknak megint teljesen elszállt az agyuk a már amúgy is rendesen besavanyodott fejekben – a helyszín ugyanis ismét úgy festett, mint az első világháborús Vaduz-i csata. Olyan energia, amilyenre csak egy Motörhead-koncerten vágyhat az ember. A kötelező ráadás még egy kontrasztot hozott, lassú és gyors dalét. Az akusztikus Whorehouse Blues Lemmyvel a szájharmonikán (Mikkey Dee az akusztikus gitárral segített), ezt pedig a záró tornádó követte az Overkill-lel és a dalból háromszor elnyújtott kifutással. Az Overkill alatt a színpad fölötti rögtönzött bombázó is újra életre kelt, és vadul himbálózni kezdett jobbra-balra.
A koncert egy óra húsz percig tartott. Tény, hogy Lemmy nem néz ki a legjobban. Félek, és tényleg nem szeretném kimondani, de az az érzésem, hogy lassan búcsúzik. A koncert alatt teljesen magabiztosan hozta a fellépést. Erővel. Azzal az erővel, amit elvárnak és megkövetelnek tőle. Mint mindig. Bölcsen osztotta be az energiáját, és spórolt az erejével. De Lemmy puszta megjelenése, a tartása, a kinézete, az energia, amit a színpadon sugároz, mind arra enged következtetni, hogy a rock’n’roll egyedi ikonja, aki idén december végén tölti be a 70. életévét, a vége felé közeledik. Addig is a turné német–skandináv szakasza folytatódik. Megszakítás nélkül. És reméljük, hogy ez így is marad. Lemmy és társasága jövő évre is megerősített koncerteket. Februárban többek között Bécsben lépnek fel, majd Bolzanóban (Dél-Tirolban). Érdemes megnézni a Motörhead koncertjét. Mindig is így volt, és 2015-ben sincs ez másképp. Élvezzük, amíg lehet, vagy ahogy az új album, a „Bad Magic” nyitó jelmondata mondja: „Győzelem vagy halál!”
Setlist
MOTÖRHEAD:
1. Intro
2. Bomber
3. Stay Clean
4. Metropolis
5. When the Sky Comes Looking for You
6. Over the Top
7. Guitar Solo
8. The Chase Is Better Than the Catch
9. Lost Woman Blues
10. Rock It
11. Orgasmatron
12. Doctor Rock (plusz dobszóló)
13. Just ‘Cos You Got the Power
14. No Class
15. Ace of Spades
—ráadás—
16. Whorehouse Blues
17. Overkill
SAXON:
1. Battering Ram
2. Motorcycle Man
3. Sacrifice
4. Power and the Glory
5. Queen of Hearts
6. The Devil’s Footprint
7. Heavy Metal Thunder
8. 20,000 Ft
9. Princess of the Night
10. Wheels of Steel
11. Crusader
12. Denim and Leather
GIRLSCHOOL:
1. C’mon Let’s Go
2. Kick It Down
3. Come, the Revolution
4. Take It Like A Band
5. Future Flash
6. Watch Your Step
7. Race with the Devil
8. Emergency
Képgaléria
