Előadó: Mount Eerie
Kiadó: P.W. Elverum & Sun, Ltd.
Megjelenés: 2012
Játékidő: 41:42
Értékelés: 4.5/5
Phil Elverumnek a független zene ikonjának kellene lennie. És ki tudja, nem az-e már? A The Microphones néven végzett munkássága minden bizonnyal kitaposta az utat számára a független zenei színtér hűséges követőinek polcaihoz és szívéhez – ez a színtér manapság leggyakrabban egyszerűen indie szcénaként azonosítja magát, ami sajnos egy halom többnyire alaptalan sztereotípiát hoz magával. Elverum azonban azután, hogy a The Microphones-ról átállt a Mount Eerie álnévre, mindenképp kitűnik a sztereotípiákkal túlterhelt „indie” szcénából. Míg az elején amolyan vallomásos szólózenéről volt szó egyszerű és egyszerűen szép gitáralapokkal, addig minden albummal egyre több furcsa, olykor fenyegető, máskor álmodozó overdubbal gazdagodott a hangzásvilág, és a tipikus indie hangzás itt-ott teljesen elsüllyedt a hangfalak, ködök, füstfüggönyök és különös zajok egyre növekvő óceánjában. Amikor a legkakofónabb dallamok szakadatlan körhintája szinkronban egyesült Phil álmodozó hangjával és gyönyörű gitárjának szólásával, olyan elegy született, ami már-már nevetségesen lehetetlenül hangzik – a 2009-es Wind’s Poem stúdióalbum, a sorban a negyedik, szürreális, műfajokon átívelő indie folk és black metal keverékké vált.
Phil álmodozó hangját és korábbi, többnyire csak a gitárja kellemes hangjaira épülő zenei világát valószínűleg nehéz volt elfogadni az atmoszferikus black metal kontextusában. Egészen addig, amíg az ember tényleg meg nem hallgatta a Wind’s Poemet. A The Microphones projekt már megmutatta Elverum hajlamát a zajok használatára és a noise rockos hozzáállásra az indie folkos dolgaihoz, amit valószínűleg a zenei pályafutása kezdete óta tol. A hangfalak építése azonban más, mint az atmoszferikus black metal úttörői, a Burzum számainak részleteit samplelni. Mert pontosan ezt tette Phil Elverum a Wind’s Poemen. A Clear Moon, Elverum legújabb albuma a Mount Eerie név alatt, folytatja a Wind’s Poem egyedi hangzását. Talán nem annyira blackmetalos, inkább csak atmoszferikusan zúgó, de a Clear Moon tovább hipnotizál Phil hangjával a hangos, mégis kissé távolinak ható metamorfikus gongok, xilofonok vagy csengettyűk és a klasszikus dobalapok sűrű ködén át – sosem tudod pontosan, mi hajtja valójában ritmikusan a Mount Eerie-t. A Clear Moon így jóval nyugodtabb, mint a Wind’s Poem, mégis szilárd ambient frekvenciákra épül.
Szövegileg Elverum továbbra is egyszerűen csodálatos – világlátásának egyszerű és gyönyörű előadásmódján keresztül. Kifejezésmódját hihetetlen költői egyszerűség szövi át, ugyanakkor elképesztő pontosság jellemzi a megfelelő szavak, a kimondásuk pillanatának és a vokál finom lágyságának megválasztásában. A vallomásos lírai alany filozófiája valójában nagyon egyszerű – a legalapvetőbb, de örökre megválaszolatlan kérdéseket teszi fel életről és halálról, miközben Elverum otthonának gyönyörű természeti környezetében sétál, ami kétségkívül nagy ihletet adott a Clear Moon szövegeihez (végül is a Mount Eerie név is az Erie-hegy nevéből ered, amely a zenész szülőhelyének közelében áll). Az egész koncepciót Phil gyakorlatilag már az album valószínűleg legjobb nyitódalában, a „Through The Trees pt. 2”-ben elmondja a következő szavakkal: „Misunderstood and disillusioned | I go on describing this place | and the way it feels to live and die”. Melankóliája olyan álmodozó szívélyességű szavakon és hitelesen hátborzongató hangzáson keresztül szólal meg, hogy az olykori groteszk elemek, melyeket a legnyugodtabb dallamok kísérnek, egyszerűen – groteszkek. Phil ellentmondása az előbbi leírásokkal ellentétesen is megmutatkozik – amikor a hangszerek a leghangosabbak, legborzalmasabbak és legfélelmetesebbek, a zenész szövege a legfényesebb.
https://www.youtube.com/watch?v=K7ZWgFv0JDE
A Mount Eerie a Clear Moonnal folytatja egy korábbi, elfeledett kor szinte trubadúrhagyományát, ezúttal provanszál nyelv nélkül. Elverum elismeri a költő örök küldetését, miközben az angol szavak és az erdei túráinak élményei hihetetlenül finom szövésével megállapítja és bizonyítja a természet örökkévalóságát és a saját halandóságát. A saját halandóságát, a lírai alany halandóságát, minden ember halandóságát. A Clear Moon azonban – amely minden szempontból művészileg tökéletes alkotás: zeneileg a hihetetlenül belesűrített kísérletezés révén, amely álomszerűen hallgatható formába csomagolódik, költőileg a legegyszerűbben csodálatos és képszerű szavai által a halandó élet könnyedségéről való elmélkedésről, vizuálisan pedig Phil természeti jeleneteket megörökítő, megkapó fotóin keresztül – ok arra, hogy életünk minden egyes pillanatát az örök szépség társaságában töltsük. A Clear Moon társaságában. A Mount Eerie társaságában.
_______________________________________________________________________________________
Phil Elverum should be the icon of independent music. And who knows if he is not already one? Creating music under the moniker The Microphones has undoubtedly got him onto the independent music scene’s junkies’ shelves and into their hearts. And although nowadays’ independent music scene most often comes with many unjustified stereotypes, Elverum transcends the so-called indie scene under his most recent pseudonym, Mount Eerie. Initially the project was about Elverum’s confessional poetic self wrapped around pretty simple and simply pretty guitar melodies, but the sound later expanded further with each consecutive album with more and more either weirdly terrific or weirdly dreamy overdubs. The initial typical “indie” sounds more or less drowned in the increasingly large ocean of walls, mists and smokescreens of sound. So, when this never-ending merry-go-round of the most cacophonic melodies synched with Phil’s dreamy voice and his ever-so-beautiful guitar sound, the result was so unseeming – Mt. Eerie’s studio album Wind’s Poem from 2009, fourth in a row, became this surrealistic genre-transcending fusion of indie folk and black metal.
Phil’s dreamy voice and his former sound, which was heavily based only on his guitar, were pretty hard to imagine in the context of atmospheric black metal. Up until the point of actually listening to Wind’s Poem. The Microphones project has already indicated Elverum’s tendency to use different kinds of noise and his almost noise rock approach to his own indie music concept. But building walls of sound is something completely different to sampling atmospheric black metal pioneers, Burzum. Which is what Phil Elverum did on Wind’s Poem. Clear Moon, Phil Elverum’s latest album under the aforementioned moniker Mount Eerie, continues Wind’s Poem unique sound evolution. Clear Moon is maybe not as much black metal as it is atmospherically booming, but it definitely continues with Phil’s voice hypnosis through thick mists of loud, but at the same time far-away sounds. Clear Moon is in that regard much calmer than Wind’s Poem, yet it is also built on firm blocks of ambiental sound frequencies.
Lyrically Elverum remains simply wonderful – through his simple and wonderful delivery of his own vision of the world. This unique inner voice of his is woven through amazing poetic simplicity, which is at the same time very careful at choosing the right words, the right moments to say them and the right Phil’s voice’s softness to say them with. The lyrical subject’s philosophy is actually very simple – his questions are always very basic, yet they are always the sort that will probably stay unanswered forever. Those of life and death. Those which are mostly thought about during a walk into the nature. The natural surroundings of Phil’s home place were definitely very influential. His name (Mount Eerie) is derived from a mountain’s name – Mount Erie. In fact, Clear Moon’s whole concept is given to the listener on the first track, “Through The Trees pt. 2”, which is, in my opinion, the album’s best: “Misunderstood and disillusioned | I go on describing this place | and the way it feels to live and die“. Phil’s melancholy is presented through this really dreamingly charming choice of words, often powered by scary background sounds. The few grotesque elements are, on the other hand, accompanied by the calmest melodies possible. This contradicting contrast of Phil’s goes the same for when the lyrics are beautiful in the most common sense – in that case the sounds of the instruments are the loudest, the creepiest and the eeriest.
https://www.youtube.com/watch?v=K7ZWgFv0JDE
Mount Eerie’s Clear Moon continues the long-forgotten troubadour tradition of some era from long ago, this time without the need to use Provençal dialect. Elverum gives in to the poet’s eternal mission. His unbelievably delicate weaving of the English word and pictures of his own experiences while walking through the woods with questions of life and death is surpassed only when he describes the nature’s eternity in regard to his mortality, the mortality of his lyrical subject and the mortality of each single human being. But Clear Moon is, in its perfection in every artistic sense, the reason to live out each and every moment of our lives in the company of eternal beauty. In the company of Clear Moon. In the company of Mount Eerie.
Felállás
Phil Elverum – ének, összes hangszer
Produkció
Phil Elverum
Számlista
1. Through The Trees pt. 2 – 5:50
2. the Place Lives – 2:42
3. the Place I Live – 5:58
4. (something) – 1:31
5. Lone Bell – 4:15
6. House Shape – 4:03
7. Over Dark Water – 3:06
8. (something) – 0:30
9. Clear Moon – 7:20
10. Yawning Sky – 3:28
11. (synthesizer) – 2:59
