Helyszín: Majano (Udine) / Area Festeggiamenti / Olaszország
Dátum: kedd, 2012. július 31.
Minden évben július végén és augusztus elején helyi fesztivált tartanak az Udinétől nem messze fekvő olasz kisvárosban, Majanóban: napi zenei programmal, a település központjában lévő sportpályán. A fesztiválon megvan minden, ami egy tipikus olasz társasági eseményhez kell, úgyhogy nem hiányzik a mindenfelől szóló hangos zene, a gyorskajás bódék és persze az alkoholos és alkoholmentes italok sem. Majano főterén a hangulat kis híján vidámparkot idézett, ami elég szokatlan helyszín volt a legendás amerikai Toto koncertjéhez, akik 2012 utolsó júliusi napján látogattak el a városi fesztiválra.
A Toto mindössze két nappal korábban, az olaszországi Luccában nyitotta meg a egy hónapig tartó új európai turnéját. Úgy tűnik, azután sem tudtak betelni a koncertezéssel és az együtt töltött idővel, hogy Steve Lukather kijelentette: a történetüknek vége, így aztán nem hagyták abba. A Toto-rajongók persze nem panaszkodnak Lukather megszegett „fogadalma” miatt, minden alkalommal tárt karokkal fogadják őket. Majanóban sem volt ez másként, ahol több ezres tömeg várta a zenekart.
A Toto a megszokott trió, Steve Lukather (gitár), David Paich (billentyűk) és Steve Porcaro (billentyűk) felállásában vágott neki a turnénak, a dúsan felszerelt dobok mögött a régi motoros Simon Phillips ült, az énekes feladatokat pedig Joseph Williams látta el. Éppen ezért, a tavalyi európai turnéhoz hasonlóan, a setlistben ezúttal is számítani lehetett a „Fahrenheit” (1986) és a „The Seventh One” (1988) nagyobb szerepére, hiszen Williams pont ezeken a nyolcvanas évek második felében készült lemezeken működött közre a Totóval. A beteg Mike Porcaro helyett a basszusgitárnál még mindig a tiszteletre méltó hírű Nathan East áll, aki pályafutása során olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Eric Clapton, Stevie Wonder és Phil Collins; a vokális harmóniákról pedig a bűbájos Jenny McRae és a hosszú hajú, „dreadlockos” Mabvuto Carpenter gondoskodott. A nyolc, technikailag kivételesen kicsiszolt zenész már az est nyitószámával, az Only the Childrennel – pontosan fél tízkor – tudtatta, hogy nem szándékoznak engedni a hangzásbeli tökéletességből, a Toto-varázslat védjegyéből.
A Hydrát, az azonos című, 1979-es album címadó dalát a megszokott módon Paich énekelte el, a színpad bal szélén, a billentyűi mögött kissé összehúzódva. Ahogy a Totónál már megszokott, az énekes feladatok megoszlottak: a frontember Williams mellett a torta jókora szelete Lukatherre és Paichra is jutott, akik a megbízható vokalisták segítségével segítették át Williamst a koncerten, hogy az azért tisztességes keretek között maradjon. A főének ugyanis az utóbbi évek Toto-koncertjeinek egyetlen gyenge pontja, és egyben az oka annak, hogy két éve a Bobby Kimball elfáradt torkát másfél évtizeddel fiatalabb Williams váltotta. Az ő hangja sem éri már el a legmagasabb regisztereket, így a 51 éves zenész rendkívül óvatosan állt neki az estének, nehogy hallható hibát vétsen, és ezzel fölöslegesen magára haragítsa Lukathert.
A Toto a tavalyi turnéhoz képest láthatóan átszabta a setlistet, és beemelt néhány számot, amelyeket évek óta nem játszottak, a vaskos slágerrepertoár mellett pedig felejthetetlen válogatást nyújtottak a nyolcvanas évek gazdag Toto-örökségéből. A St. George and the Dragon alatt vokálisan kivételesen összeszokott csapatként mutatkoztak be, a Rosannával pedig megérkezett az est első kereskedelmi csúcspontja, még ha Steve Lukather, a gitárguru szólója nélkül is. A hibátlan ritmusszekció, a gitár és a két billentyű játékából összeálló tökéletes hangzást a romantikus Lea („Fahrenheit”) alatt hangos zúgás zavarta meg, amit szerencsére a keverőpultnál ülők hamar megfékeztek.
A jelenlévők többségét lenyűgözte, hogy a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek anyagára koncentráltak, kivétel csak az 1992-es How Many Times volt. Ezúttal elmaradt minden „medley” és hosszúra nyújtott szóló, a stúdióváltozatokhoz hű számok pedig egymás után gyújtották lángra a jókedvű olasz közönséget. A vokális harmóniák pontos előadása libabőrt okozott, hibát találni bennük pedig olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban.
A koncert középső részében a Could This Be Love, a We Can Make It Tonight és a Pamela lágyabb dallamai erősítették a zenekar érzelmes oldalát, és kapóra jöttek a közönség szerelmespárjainak, a romantikát időnként a Manuela Run és a színpadról való távozás előtt a Hold The Line pörgősebb ritmusai ébresztették fel. Az utóbbinál Williamshez hátulról csatlakozott a bájos Jenny McRae, aki ezzel kilépett a háttérének árnyékából, és mély, karizmatikus hangjával új dimenziót nyitott az egyik legnagyobb Toto-slágernek; az újraélt előadás senkit sem hagyott hidegen.
A színpadra való visszatéréskor meglepetés várt ránk, főleg a Szlovéniából érkezőkre! A tágas állványzaton elhelyezkedtek a szlovén énekegyüttes, a Perpetuum Jazzile tagjai, ami azt jelezte, hogy elérkezett az idő a sokak által legjobban várt számra, az Africára. De lám-lám, a felkonferálásnál David Paich sztereotip módon mellétrafált, és a Perpetuum Jazzile-t horvát együttesnek nevezte, ezzel azonnal magára haragítva a szlovén közönségrészt. Nem baj, a földrajz az amerikaiaknak sosem ment, úgyhogy egy ilyen bakit a zongora mesterének is el lehet nézni. Paich ezután az ismerős kalapja alól elénekelte az Africát, a Perpetuum Jazzile viszont sajnos szinte alig hallatszott a teljes hangzásban, és csupán statiszta szerep jutott nekik. Kétségtelenül hihetetlen érzés lehet együtt állni a színpadon a saját zenei példaképeinkkel, de e két formáció első közös fellépéséből azért még többet ki lehetett volna hozni. Ezután tömeges kézfogás következett Lukatherrel, búcsúzóul pedig a Toto még egy „The Seventh One”-dallal, a Home Of The Brave-vel eresztette el a gőzt.
A kivételes technikai tudás, az előadás öröme és a laza hangulat ezúttal is felejthetetlen koncertestét eredményezett a Totóval. Ezek a zenészek egyszerűen színpadra születtek! Ha nézed az előadásukat, a komplex szerzemények, amelyekben a zenei műfajok egész palettája uralkodik, gyerekjátéknak tűnnek. Ilyen egyszerűen megy ez, ha a rockzene óriásairól, a Totóról van szó!
szerző: Urban Bolta
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Only the Children
2. Hydra
3. St. George and the Dragon
4. Rosanna
5. Lea
6. Could This Be Love
7. I Won’t Hold You Back
8. We Can Make It Tonight
9. Pamela
10. Human Nature (Michael Jackson-feldolgozás)
11. Manuela Run
12. How Many Times
13. Carmen
14. Stop Loving You
15. Hold the Line
—ráadás—
16. Africa
17. Home Of The Brave
