Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Big Foot Mama
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 43:19
Értékelés: 4/5
A ljubljanai Big Foot Mama, ez a hosszú életű kvintett hat év után tér vissza a színtérre. Az »Izhod« megjelenése óta eltelt hat év eszeveszett gyorsasággal suhant el, a banda pedig most az új, összesen nyolcadik stúdióalbumával, a „Plameni v raju”-val jelentkezik.
Hat év szép idő, és a fiúk ezalatt tizenhárom új dalhoz gyűjtöttek egy csomó konkrét zenei ötletet, amelyeket a mára már alaposan megszokott zenei névjegyükhöz híven raktak össze, és így tálaltak egy újabb tipikus BFM-stúdióalbumot. Érettebben és újabb tapasztalatokkal, felismerésekkel gazdagodva a Big Foot Mama tehát megőrzi jól ismert zenei arcát és karakterét. Ezzel összhangban (és ez az új albumra is igaz) folyton „figyelmezteti” a hallgatót, hogy zenészként egyre érnek és csiszolódnak, ami könnyen kiérezhető a velős, gyorsan lángra kapó rockszámok ügyes felépítéséből, amelyek nem ismernek bonyolítást, a zenekar pedig ügyesen használja ki szinte már belsővé vált érzékét a rövid, tömör és egyszerű hangszerelési húzásokhoz. A rock’n’roll egyszerű dolog, az egyszerűséghez eljutni viszont néha nehezebb, mint gondolnád. A Big Foot Mamának ezzel nincs gondja. Az új dalai gyorsan a lényegre térnek, megvan bennük az a banális dallami kiszámíthatóság, a ragadósság és az energia, meg a „groove”, ami „azonnal megfog”.
Hogy a Big Foot Mama valaha kihívás elé állítaná saját magát, és némi (akár tetszőleges) zenei kísérletezéssel felrázná az életművét, az persze mindig is opció marad, de a zenekar nagy valószínűséggel soha nem fog erre a lépésre szánni magát. Tehát: a BFM-től nem várható olyan album, amellyel forradalmian letérnének a kijelölt zenei vízióról, ami egyébként nagyon szórakoztató és érdekes lenne, de Szlovénia egyik legnagyobb és legismertebb rockbandájának, a kiadott és népszerűvé vált slágerek egész tárházával a háta mögött, már rég nem kell bizonygatnia. Zenei kalandorkodás tehát nem lesz, viszont a Big Foot Mama bármikor szervezhet egy-egy koncertturnét a Balkán-félsziget hozzá hasonló, kompatibilis zenekaraival, mint például a zágrábi Psihomodo Pop, vagy (ha tovább romantizálunk) megnyithatna egy koncertet mondjuk a The Rolling Stones, a The Kinks vagy a The Who előtt, ami persze nálunk soha nem fog megtörténni.
A „Plameni v raju” kiváló produkciót kapott, ami természetesen „pakos”. A „hokis vezetéknevű” férfi, vagyis Žarko Pak, továbbra is bizonyítottan megbízható választás a zenekarnak, és a banda egyáltalán nem utasítja el ezt az igen gyümölcsöző együttműködést. A hangzás eleven, dinamikus, rendkívül merészen kontrasztos. Steržaj basszusa ás, és hihetetlenül dinamikus melegséggel ellenpontozza a két gitár drive-ját, amelyek ügyesen díszítik a dalrészeket minimalista, de nagyon ügyesen elhelyezett átvezető cikornyákkal, miközben az egyszerű, de karakteres szólók a mid-eight részekben megőrzik a zenekar klasszikus rock’n’roll pózát. Az album váltakozik a gyors, adrenalinos rocktámadások, mint a nyitó Plameni, az album felénél a Vrag v njej, majd a második részben a Nekaj je v njej, és a közepes tempójú dalok között, így az egész lemezen hullámzanak a hangulatok. A lemez zárása különösen érdekes. Főleg miután az album „begurul” a Sijaj című számhoz, amelyet a Motörhead öröksége ihletett (érdekes, hogy a Motörheadnek is van azonos című száma, a híres „Another Perfect Day” albumukon). A BFM az akusztikus pillanatról sem feledkezett meg, ezt a Pot do sonca hozza. Kiemelkedik a záró Zlati stolpi Indeina is, amelyre még George Harrison is felkapná a fejét (főleg 1966 utáni korszakából). A BFM azonban az ilyen pillanatokban is megőrzi jól felismerhető, sajátos rock’n’roll karakterét, amihez Skočir utánozhatatlan énekhangja és pózolása hozzáteszi a kötelező, bunkó punkos szúrást.
A kompozíciók megőrzik a ravasz zenei ragadósságot, és mivel egyúttal a zenekar művészi víziójót is átviszik az új időkbe, nem nehéz arra jutni, hogy az új dalok remekül kiegészítik majd a koncertek vaskos repertoárját. A „Plameni v raju” tehát egy újabb nagyon szép és minőségi lemez a zenekartól, amellyel a banda még egyszer ügyesen élt a bevált zenei receptjével. Ezzel kényelmesen (és lazán) tanyázik a művészi „status quóban”, ami biztosítja számára, hogy szilárdan megkapaszkodjon a szlovén „mainstream” zene homlokzatán.
Felállás
Grega Skočir – ének
Daniel Gregorič – gitár
Zoran Čalić – gitár
Alen Steržaj – basszusgitár, vokál
Jože Habula – dob, ütőhangszerek
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Davor klarič – billentyűk
Andraž Mazi – chaturangui, erhu, tres
Mitja Vrhovnik Smrekar – vonósok
Žarko Pak – „különös hangok”
Zlati stolpi templja Indein (Burma) – csengettyűk
Produkció
Žarko Pak
Számlista
- Plameni
- Jezna na ves svet
- Temna sila
- Normalen
- November
- Vrag v njej
- Raj na zemlji
- Vabilo v maj
- Nekaj je na njej
- Sijaj
- Sanja se ti ne
- Pot do sonca
- Zlati stolpi Indeina
