Előadó: Agathodaimon
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3/5
Az öt év szünet utáni első lemez, vagyis a német black metal csapat, az Agathodaimon ötödik stúdióalbuma teljesen új felállásban mutatja be a zenekart. Az eredeti tagok közül ma már csak Sathonys gitáros maradt a bandában. Úgy látszik, a csapatnak hosszabb időre volt szüksége, hogy összeálljon, beinduljon, és alkalmazkodjon a zeneipar megváltozott helyzetéhez. Az új lemez ezért néhány olyan újdonságot hoz, amely nem mindenkinek fog tetszeni. Főleg azoknak nem, akik még emlékeztek a zenekar első két albumára, és akiknek mindenben klasszikus black metalos, meggyőzően végzetes hangulatú, a feketeség minden árnyalatát az emberi faj utolsó napjára hatásosan felfestő muzsika ízlett.
A mai Agathodaimon „kommercializálja” a hangzást. A „szélesebb elérhetőség” kifejezés persze kissé durva, de mégis jelzi, hogy az újjáalakult csapat egyre jobban vonzódik a dallamos elemekhez, olykor különösen leegyszerűsített (minimalista) formában, vagyis a motívumokat minél kevesebb bonyolítással fűzi egymás után. Az Agathodaimon-féle zenekarnál ez a taktika logikus. A hangulatteremtésre „ráhúzzák a vizet”, azaz a atmoszférát próbálják abszolút főszerephez juttatni a zenekar hangzásának többi összetevője fölött. A könnyebb hallgathatóság, amely a hangzás további „puhítását” szolgálja, abban is megmutatkozik, hogy időnként programozott mintákat ragasztanak a ritmikai alap mellé (Heliopolis).
Az új Agathodaimon „blackmetalosságából” a legtöbbet az ének őrzi meg. Ez többnyire egyetlen frekvencián visít, a morgás alaphelyzetétől alig vagy szinte semennyit nem mozdulva el. Mindez határozottan növeli a monotonitást, főleg ott, ahol az alapmotívumok ismétlődnek (például a számok refrénekbe torkolló kiindulópontjain). Az Agathodaimon láthatóan jól tisztában van ezzel a veszéllyel, ezért tiszta énekhez is nyúl: Sathonys gitáros tompa, mélyre hangolt hangszíne szólal meg, főleg az előrefrénekben. Amikor belép, a lemez zenéjét elönti a dark és a gothic metal szelleme. Ez a két elem egyébként is erősen jelen van végig, hiszen a motívumok többnyire közepes tempóban peregnek, és ha a számokat vezető témák váltanak is, a ritmus gyakorlatilag nem változik. Az Agathodaimon ezt többnyire a refrénekben beindított masszív dupla lábgéppel igyekszik orvosolni. Egyetlen szám sem lóg ki a lemezről minőségben vagy stílusban. Az Agathodaimon végig egyetlen recepthez tartja magát.
A produkció tipikusan német. Ez a „black metalban” legtöbbször azt jelenti, hogy nem sikerül igazi kohéziót teremteni a billentyűk (és/vagy a hozzáadott zenekari hangszerelések) és a gitárriffelés között, ami a műfaj skandináv nagyágyúinak gyerekjáték. Ezért a „Phoenix” kevésbé érdekes, kevésbé feszes album. Kevesebb vámpírharapással, és hiányzik belőle az igazi nyomás! Mondhatjuk, hogy a zenekar újjászületése ide, a cím egyértelmű utalása oda, az album nem hat eredetinek, felfedezőnek, hiányzik belőle az a kihívó frissesség és ihlet, amelyet az Agathodaimon még az első két albumán kínált. Ez nagy vonalakban nem azt jelenti, hogy az Agathodaimon ne verné be sikeresen a szögeket kalapáccsal, de ezt a bevágást fenntartások nélkül, egy kis humorral akár pörölyütésnek is szánhatták volna. Szóval az album színvonalas, de hiányzik belőle a meglepetés eleme, amelyet a zenekar alapvető szabad művészi attitűdje diktálna. Ha ez teljesülne, a „Phoenix” gond nélkül bekerülne azon kiváló albumok közé, amelyek különleges helyet foglalnak el a hallgató szívében. Olyan helyet, amely a lemez állandó pörgetéséhez a CD-lejátszóban is folyton nyitva és készen áll. Ahelyett, hogy oroszlán ordítana az albumon, egy csivava fingott. Phe,… Hát ez is egy sátántisztelet.
Felállás
Chris „Ashtrael” Bonner – ének
Martin „Sathonys” Wickler – gitár, ének
Felix Ãœ. Walzer – billentyűk
Jan Jansohn – gitár
Till Ottinger – basszusgitár
Manuel Steitz – dobok
Produkció
Agathodaimon & Kristian “Kohle†Kohlmannslehner
Számlista
1. Heliopolis (4:36)
2. Devil’s Deal (4:33)
3. Decline (5:33)
4. Ground Zero (4:47)
5. Ghost of a Soul (4:30)
6. Winterchild (5:34)
7. Time Is the Fire (4:59)
8. To Our Ashes (6:40)
9. Amongst the Vultures (3:22)
10. Oncoming Storm (6:26)
11. Throughout the Fields of Unshaded Grace (5:10)
12. Grey Whisper (6:50)
