Kiadó: Peaceville Records
Megjelenés éve: 2015
Produceri munka: Travis Wyrick
Az album hossza: 41.58 perc
Stílus: Doom Metal
Itt van a doom metal úttörőinek, ősatyáinak nyolcadik stúdióalbuma, akiket ma a műfaj földalatti királyaiként tisztelnek, és akik mindazt megtestesítik, ami a rock’n’rollban egy zenekar számára a lehető legsötétebb póz lehet. A Pentagram négy éve ragyogott fel újra, amikor megjelent a „Last Rites”. Victor Griffin gitáros akkor tért vissza a zenekarba és a felvételekre, az eredmény pedig kiváló visszatérő album lett, amely megerősítette: a Liebling–Griffin tengely a Pentagramnál a jó zene elengedhetetlen feltétele. Ezzel a lemezzel ugyanis a Pentagram végre rácsatlakozott a kultikus hírű első három albumra, amelyeket szintén a két zenész egymást ihlető, termékeny kémiája jellemzett.
Az új, „Curious Volume” című album valójában kellemes meglepetés, és több okból is. Bobby Liebling „örökös lebegése” miatt – ami miatt a Pentagram pályafutását végigkíséri a megbízhatatlanság szerencsétlen átka (a folyamatos aktivitás értelmében) –, továbbá Bobby szerelmi viszonya a „fehérrel” (állítólag most „tiszta”, legalábbis a hivatalos közlések szerint, de a markáns énekessel való közelmúltbeli, személyes találkozásaink sajnos más érzéseket keltettek bennünk) dicséretes, hogy a Griffinnel kötött szövetség kitartott az új album felvételéig. A két lemez között eltelt négy évben ugyanis a Pentagram szorgalmasan koncertezett, 2013 júliusának közepén először jártak Szlovéniában is, ahol a Metaldays fesztiválon léptek fel, tavaly pedig tömve lévő klubok után a Psycho California fesztiválon is főszereplőként álltak több ezres tömeg elé, a zenekar pedig rengeteg pozitív visszajelzést gyűjtött be a koncertjeik meggyőző erejéről. Ez az egész színpadi energia szerencsére átkerült a stúdióba, és most ott van a „Curious Volume”-on.
Ez a lemez még harapósabbnak, elhivatottabbnak, fókuszáltabbnak hat, mint az elődje, a „Last RIte”, pedig az a zenekar „diadalmas visszatérését” jelentette a régi zenei ösvényekre, és ezért a Pentagramnak nagyobb próbatétel volt. A „Curious Volume” tehát az előd továbbfejlesztése, és mint ilyen, mindent megad, amit a Pentagram kultikus, nagyrészt a hetvenes években született anyagának rajongója csak kívánhat. Bobby Liebling énekben továbbra is vérszegényen tomboló démon, üvöltő vokális karizmával, az előadásmódot pont a megfelelő adag idegesítő orrhangzással keveri ki, miközben a pózja továbbra is szorosra húzottan szarvas. Átható, pecsétes hangja az új időkben is a zenekar védjegye, és Liebling egy szemernyit sem veszített a vokális karizmájából. Victor Griffin újabb marék kivételes gitártémát hoz, amelyek minden gond nélkül szerepelhetnének bármelyik olyan zenekar lemezén, amelyben játszik (vagy játszott): Place of Skulls, Death Row, In Graved. És még sorolhatnám. Az ördög tudja, mikor születtek ezek a dalok, hiszen köztudott, hogy a Pentagram a debütálás előtt hatalmas mennyiségű zenét írt, amely még évekkel később is napvilágot látott, és ez alól a „Last Rites” sem kivétel. A gitártémák – legyen szó az album pecsétes nyitányáról, a Lay Down and Die-ról, a még intenzívebb zárásról (Because I Made It), az album központi történetéről (a címadó dal), vagy a kiválóan (ősien hitelesen) ható doomos gyászindulókról: The Tempter Push, Dead Bury Dead, Close the Casket és The Devil’s Playground – egytől egyig vitathatatlanul Griffin szerzői kézjegyét viselik. A zsíros, recsegve dübörgő gitárok, romboló, kábító lecsengéssel, amelyek a riffelés retorikájában kötelezően mellőzik a féltónusos megoldásokat, a régi jó iskola kompromisszumok nélküli esztétikájával kovácsolják a riffek elemi erejét. Az album egésze pedig Liebling hihetetlen vokális elszántsága mellett gyakorlatilag hibátlan, így nincs benne egyetlen tényező sem, amit érdemes lenne szidni. Nem lehet elmenni szó nélkül Greg Turley élesen csengő, üregesen zörgő, vastag basszusmenetei és az újonc Pete Campbell dühödt dobjátéka mellett sem. A ritmusszekció kontrasztosan öntudatos, a Pentagram pedig egészében olyan dinamikus, szerves hangzással szól, amilyet egyébként a koncerteken kapunk. A produkció zsíros és átkozottul élő.
A „Curious Volume” egy olyan hosszú életű zenekartól, mint a Pentagram, kiváló stúdiódokumentum, amelyet a klasszikus Pentagram rajongói nyitott szívvel fogadnak majd. Reméljük, hogy a zenekar a jövőben is megtartja ezt az energiát, és a Griffin–Liebling páros kitart. Mert csakis ez a garancia az igazi Pentagram-zenére. Amikor megszólalnak a „Curious Voiume” hangjai, a legszebb felismerés az, hogy a zenekar még mindig képes olyan albumot letenni az asztalra, amelynek karizmája a harminc évvel ezelőttiekével vetekszik – vagyis, szerénytelenül szólva, a „Rellentless” című debütálás szintjén mozog.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.5 / 10
Dalok listája:
1. Lay Down and Die
2. The Tempter Push
3. Dead Bury Dead
4. Earth Flight
5. Walk Alone
6. Curious Volume
7. Misunderstood
8. Close the Casket
9. Sufferin’
10. Devil’s Playground
11. Because I Made It
Felállás:
Bobby Liebling – ének
Victor Griffin – gitár
Greg Turley – basszusgitár
Pete Campbell – dob
