Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: R'N'R pub / Zeleni gaj (Dornberk) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2010. július 31.
Látogatók száma: 550
Jegyár: 5,00€ (21.00 óra után)
Idén is bulizni lehetett a Zeleni gaj alatt, a bájos Dornberk falu mellett. Dornberk? Ha vakon rábökünk a térképre, nem is lesz különösebben messze, de átkozottul messze sem Nova Goricától. Pokoli hangulat, mondhatom! Már fényes nappal. Fekete lelkek menetelnek! Idén a szervező olyan zenekarokat hívott meg a fesztiválra, amelyek tagjai szép kilométereket gyűrtek le a zenei pályán. Ha elkezdem sorolni a neveket – Requiem, Lene kosti, Železobeton –, akkor már talán rájöttetek, merre vezet a nyomvonal. Az ilyen nevek garantálják a jó látogatottságot, hiszen a kiváló élő zene mellett kiváló bulit is kínálnak! Tehát be van biztosítva! Régi sztori. Mi, szlovének óvatos fajták vagyunk, akiket előre megvett minőségi garanciával lehet felpörgetni.
Az eredeti tervek utolsó pillanatban gyakran felborulnak. Így most is lemondták a fellépésüket a feltörekvő metalosok, a Dawn Patrol. Hogy miért nem használta ki ez a ljubljanai–ajdovščinai társulás a szép lehetőséget, hogy elsőként, a „forró” előadóként gyújtogassa a metalfejeket, azt nem tudom. Kár viszont, hogy a Dawn Patrol nem aknázza ki tehetségét és képességeit éppen akkor, amikor a legégetőbben szükségük volna rá.
Ezen a „fenséges úri napon, az idei július utolsó napján” ezúttal is több szerepben találtam magam, amelyek a mindennapjaimat átszövő rock- és metalzenéhez kötnek. Így ki kellett hagynom a muravidéki old school thrasherek, a Železobeton fellépését, akik valamivel tíz óra után álltak színpadra. Tadej Repošával, a zenekar vezetőjével csak a koncert után sikerült összefutnom, és a beszélgetést néhány forró hírrel zártuk a zenekar háza tájáról. Állítólag már olyan sok anyag született, hogy ideális körülmények között (értsd: ha a metalnak tejjel-mézzel folyna a világ) a Železobeton máris kihozhatna három stúdióalbumot. Az újabb lemez igazi lendülettel készül a Železobeton-inkubátorban, úgyhogy még idén várhatjuk. A zenekar mindig pozitívan gondolkodó főnöke nem titkolta nagy elégedettségét a sikeresen lehozott fellépés miatt, és a közönség reakciója is tetszett neki.
A helyszínre este fél tizenkettő körül értem vissza. A színpadon az olasz Black Sabbath-utánzók tomboltak. A hang nagyon jó volt. Ez igaz az „Iommi-féle gitárfelszerelés” rekapitulálására is, amit tisztességesen megközelítettek. Csak egy dolgot nem értek. Ez az egész csapat számlájára írandó. Hogyan tűrhetik el egy kultzenekar kultdalainak ilyen énekes előadását, a forradalmi hatású csapatét, amely a rock- és metalzene fejlődését is megváltoztatta, miközben az énekes egyetlen árva sort sem tud rendesen elénekelni? Ez még a Black Sabbath olyan agyonnyúzott, lejátszott számára is igaz, mint a Paranoid. „Ozzy” pedig ilyen! Pfuj! Néhányan eszelősen befogtuk a fülünket, a gondtalan metalbulizók viszont kikapcsoltak a színpad előtt, és jól érezték magukat. Ebből a szempontból a zenekar fellépése még menthető is. A finomabb hallású zenerajongókra viszont azonnal megesküdnék, hogy végigszenvedték ezt a 45 percet, ami arra a következtetésre vezet, hogy a blöffölés nem tarthat örökké. Olaszországban, ahol nem értenek angolul, vagy a maguk módján értelmezik (az angoljuk akkor szól a legszebben, amikor lenyelik a „H” betűt), ezeket a súlyos hibákat a Black Sabbath tribute koncertjein persze biztosan senki sem hiányolja.
Elérkeztünk az este sztárjaihoz! Requiem! Ők idén nyáron rettentően aktívak, főleg Szlovénia nyugati végén, nem is nehéz összefutni velük a színpadon. A Requiem utáni Lene kosti-vel együtt igazi „titánok csatájára” lehetett számítani. Ez a páros azonban több mint szerencsésen és harmonikusan sült el. De erről később. A Requiem ezúttal kissé „lecsupaszítva” lépett színpadra. Ezúttal énekes, Primož Romšak nélkül. A klubszínpadra szabott, egy órába sűrített fellépés tartott. Jó egy óráig! Az énekes szerepét, ahogy várható volt, Segej Škofljanec vette át, öthúros basszusgitárjával a nyakában. Ez persze Sergejnek gyerekjáték. Sokat elmondtak, leírtak és főleg megtapasztaltak már erről a magasan tehetséges zenészről, multiinstrumentalistáról, hangszerelőről és a többiről… „Sergio” egyszerűen oldotta meg a helyzetet. Ennek a zenésznek, akit „Mr. Everywhere”-nek is hívhatunk, a figurája és a színpadi jelenléte rendkívül karizmatikus. Sergej sok mindent megold már azzal is, ahogy grimaszol éneklés közben, a legtöbbet persze kiváló hangjával. Ez a nagyon magabiztos, magas szintű hozzáállás, amely nem spórol a dallamosságon, és kihasználja a hang teljes feszültségét. Most is magabiztosan szólt a Requiem „kisegítő” énekese, és mindenben többet nyújtott, mint hogy pusztán igazolja kéznél lévő mellékszerepét, amit a zenekar láthatóan sokszor ügyesen kamatoztat. Requiem kvartettként! Mint mindig, most sem kerülhetjük meg a főnököt, Marko Slokart. A zenekar vezetője ezúttal levetette az „Yngwie-szerelést”. A zenekar egyébként megszokott „barokkos” cikornyáinak oroszlánrésze ezúttal Matjaž Marin gitárosra hárult. Slokar sziklaszilárd alakja a színpadon továbbra is a Requiem lényege. Nélküle nincs Requiem, és a Marko jelenléte által sugallt „atyai” érzés most sem maradt el. A számokat magabiztosan játszották, a helyszín hangzását pedig teljesen kihasználták.
A színpad előtt a Requiemre jó 300 fej pörgött a pokolban, akik addigra már teljes bulihangulatban voltak. Rendesen bepezsgőzve, és bármilyen hülyeségre készen! A Requiem egy gördülékenyen levezetett koncerttel igazolta kiváló összeszokottságát. A szlovén észjáráshoz és ízléshez ügyesen igazított hard rock hagyomány egyszer s mindenkorra teljes életre kelt, és a koncert után nem akadt hős, aki azt merte volna állítani, hogy nem kapta meg a magáét a klasszikus Requiem-össztűzből.
A Lene kosti és a Requiem az utóbbiak kérésére felcserélte a fellépési sorrendet. A Lene kosti fellépése előtt elég sokáig húzódtak a dolgok. Ez részben a dobokkal kapcsolatos helyzet megoldásának számlájára írható. A Requiemnek ugyanis saját dobja volt. A Lene kostinak gyorsan fel kellett állítania a sajátját a Requiem dobjai elé. Így rögtön jóval kevesebb hely maradt a színpadon. A hangszerelrendezés ilyen „összezsugorodása” a hangzásra is kihatott. A dobok elvesztettek valamit az alacsonyabb, meleg hangszínekből, és kicsit „dobozosan” szóltak. Minden más viszont rendben volt. A zenekar kihagyta a felvételről bejátszott intrót, különben az időkorlát miatt még egy-egy színpadi állandóját kellett volna „feláldoznia”. „Dr. Evil” még egyszer bizonyította a kiváló énekesi formát, amely egész idei nyarán elkíséri. Magas fokú karizmáját megint teljes egészében kamatoztatta, az első sorok az ő tenyeréből ettek. A Dr. Evil showjának fertőző hatásáról már nem is kell sokat beszélni. A közönség mindenesetre már kissé megritkult a Lene kosti fellépése alatt. Közülük néhány vitéz addigra már elesett és elpuhult az alkoholszármazékok súlya alatt, sokan pedig a elfogyasztott italok csodás hatása alatt kontrollálatlanul gurultak ide-oda a színpad előtt. A Kavaš fivérek riffelésben acélosan összeszokottak, Marc megint remek a szólókban! A zenekar kihagyta a Diamonds And Rust és a The Sting című számokat, a többi anyagot pedig a Lene kosti megszokott módján levitték. A legtöbb szikra ismét a Russian Girl alatt pattogott! „Dr. Evil” ezúttal nem öltözött át, így a „lecsupaszított” fellépés kifejezés a Lene kosti esetében is indokolt.
Akárcsak a Requiemnél, ahol nem kerülhetjük meg a tagok személyi számai közötti kontrasztot, a Lene kosti fellépése alatt is érdekes megfigyelésekkel szolgált a színpad látványa. Az a energia, amit a 15–20 évvel idősebb tagok sugároznak, teljesen más. Ez az igazi jele a rendkívüli érettségnek, tapasztalatnak, rutinnak, önbizalomnak és gondtalanságnak. És az ilyen csapatokban a nagy tehetségű, zeneileg kiválóan képzett fiatalok, mint Miha Nedoh (dob, Requiem), Matjaž Marin (gitár, Requiem), Rok Večerin „W.U.K.O” (dob, Lene kosti) és Grega Brenko (basszusgitár, Lene kosti) még rengeteget tanulhatnak. A felsorolt srácoknak se tudásból, se tehetségből nincs hiány, a művészi érés és a zenei profilalkotás értékes tapasztalatgyűjtő szakaszát pedig így megspórolhatják!
A Requiem és a Lene kosti fellépése még valamire felhívta a figyelmet. Nemcsak hogy a két zenekar egymás utáni szereplése több mint szerencsés zenei párosítás, hanem remekül is értik egymást. Az volt az érzésem, mintha két régi barát találkozott volna újra, akik között egy tengernyi víz hömpölygött azóta, hogy utoljára látták egymást! Így csak remélni tudjuk, hogy a koncertcsomagnak ez a Lene kosti – Requeim összeállítása a jövőben minél többször megismétlődik a színpadokon!
Valamivel hajnali két óra után lépett színpadra utolsóként a Wild Ones. Ezek a srácok aztán igazi fából faragtak. A központi figura Martin Favento gitáros, aki példaképének olyan gitárosokat tart, mint többek között Paul Gilbert (Mr. Big), Eddie Van Halen (Van Halen) és/vagy Y.J.Malmsteen. Ha a zenekar megtartja saját zenei művészetének kijelölt fejlődési irányát, a szlovéniai hard rock hagyományáért tényleg nem kell aggódnunk. Ennek a fiatal és rettenthetetlen csapatnak a kompaktságához feltétlenül hozzá kell számítani a kiváló énekest is, aki tisztán dallamos alapjain rendkívüli színpadi erőt fejleszt az énekes kifejezésmódban. A zenekart sajnos nem sikerült elkapnom a színpadon. Egyszerűen, a zenei újságíró szerepe időnként az emberi teljesítőképesség felső határát súrolja. Ezért remélem, hogy a Wild Ones a szlovéniai koncerthelyszínek állandó szereplője lesz, és minél előbb újra találkozhatunk velük.
A Peklenska noč 2010 ismét sikeresen túlélte éves metalos forgatagát! Újra összegyűltek a jó öreg barátok, akiknek metalszív dobog a mellükben, kitomboltak, és megvallották legmélyebb bűneiket! Remek felhozatal, remek látogatottság és remek energia, ami fékezhetetlenül áradt. És hiszem, hogy „durrogott” és „villámlott” a Zeleni gaj alatt még jó sokáig a következő nap reggelébe is!
fotók (Železobeton, Black Sabbath tribute, Requeim): Martin Prezelj
fotók (Requiem, Lene kosti): Aleš Podbrežnik
Setlist
ŽELEZOBETON BLACK SABBATH tribute REQUIEM LENE KOSTI WILD ONES REQUIEM setlist: 1. Čarovnice 2. Pekel in raj 3. Amsterdam 4. Križarji 5. Pozabi na vse 6. Heroji 7. Zvezdno nebo 8. Dvanajst let 9. All Night Long 10. TV 11. Kaja 12. Rock ‘N’ Roll naj živi 13. Kraljica noči 14. Stare device LENE KOSTI setlist: 1. I Got The… 2. Stones Of Death 3. Nightmare 4. Tube Snake Boogie 5. Time For Love 6. Iron Dragon 7. Uninvited Guest 8. Play With Fire 9. Russian Girl 10. Sunrise 11. Warrior 12. Rock Power 13. Do Or Die
Képgaléria
