Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Ange
Kiadó: Philips Records
Megjelenés: 1976
Játékidő: 41:19
Értékelés: 4/5
Az Ange volt (és ma is az) a legfontosabb és legismertebb francia progresszívrock-zenekar, amelyet 1969-ben alapított két testvér, Christian és Francis Decamps. Mindketten a brit progrock-szcénából merítettek ihletet a zenéléshez, elsősorban a Genesis és a King Crimson hatott rájuk, és az Ange ma is leginkább ezekre emlékeztet, bár a francia folk, a színház, a kabaré, a sanzon és a burleszk teljesen sajátos elemeit is felvonultatja, az okos szövegek és a sajátos francia humor pedig sosem hiányoznak. A főénekes, alkalmanként zongorán és harmonikán is játszó Christiant és a billentyűkön játszó testvérét, Francist az Ange klasszikus, hetvenes évek első felében készült albumain Jean Michel Brezovar gitáros és Daniel Haas basszusgitáros segítette, Jean Pierre Guichard dobos pedig 1976-ban csatlakozott hozzájuk. Ez volt az a felállás, amely a „Par les fils de Mandrin” című albumot rögzítette.
Az Ange-ban az volt a nagyon érdekes, hogy a mellotron hangját gyakran egy különleges típusú orgonán, hangeffektekkel utánozták, az igazi mellotront pedig inkább csak ritkán használták, leginkább a „Guet-Apens” (1978) albumon. A „Par les fils de Mandrin” volt az ötödik stúdióalbumuk, amely az „Émile Jacotey” (1975) című koncepcióalbum-remekmű után jelent meg. A „Par les fils de Mandrin” lemezen az Ange folytatta a megszokott, szimfonikus irányvonalát, és nem feledkezett meg az elbeszélő betétekről sem, amelyek segítségével a szövegekből egy-egy történetet formál. A már említett francia humor kabarébetétekkel sokak számára, főleg annak, aki nem érti a franciát, viszonylag nehezen követhető, de az egészet kisimítja a remek zenei alap, amelyből nem hiányzik a szimfonikus fenség, a bravúros gitárpasszázs, a pásztori folk-díszítés és a teátrális énekes bravúr.
A karizmatikus Christian Decamps, aki mára az egyetlen eredeti tag, mindig is rendkívül szenvedélyes énekes volt, aki sajátos, kifejezetten teátrális énekstílusával sokszor beleélte magát a szövegek egy-egy szereplőjébe, és ehhez bizonyosan Peter Gabrieltől (Genesis) is merített ihletet. A harmonika alkalmankénti használata biztosította a francia folk elemek jelenlétét, egyébként pedig az Ange zenéjére gyakran jellemző volt a latin hangulati báj, amilyet az olasz progrock-szcénában is észre lehet venni, és amely jócskán különbözik a progrock angolszász, kelta, germán vagy skandináv felfogásától.
A címadó dal kakukkszóval és újságpapír zizegésével indul, majd madárcsicsergés közepette lép be a rétegzett szimfonikus hangszerelés. Egy borzas gitárriff segítségével a zenekar lassan előkészíti a terepet Christian teátrálisan fűszerezett énekmegnyilvánulásaihoz. Francis billentyűs textúrái számos szellemes effektet tartalmaznak, de nem hiányzik egy rövidebb burleszk szakasz és Brezovar harcias gitárimprovizációja sem. Az „Au café de Colibri” a helyi részegek kocsmazajával indul, majd egy csintalan, rendkívül szellemes motívum következik pajkos ütőhangszer-használattal és kisiklós gitárriffel. A rendkívül élénk hangulat fő tényezője Christian hihetetlenül átélt éneke, mellette könnyű elképzelni egy álmos délutánt a Szajna partján, ahol a közeli kávéház mögött füstös öregek vidáman bocsiznak.
Az „Ainsi s’en ira la pluie” lassú ritmusú, kissé komor hangulatú, amelyet Christian félig elbeszélő éneke épít, elegáns mellotronfüggönyök és szétszórt gitárimprovizációk kíséretében. Az Ange a dal folytatásában harmonika segítségével némi francia folk-bájt is csempész a szerzeménybe, miközben a gitárszóló az ütősebb szakaszba való átmenetet vezeti be, ahol Christian éneke az ARP szintetizátor hangjai közt szinte „szétveti a düh”. A folkrockos ízű „Autour du feu” sült sült halak sercegésével nyit, majd az akusztikus gitáron teljesen mediterrán, romantikus dallam uralkodik el. A szájharmonika, a dinamikus ütősök és Christian nyugodt éneke szépen fokozzák a kifejezetten finom hangulatot, amely vad akusztikusgitár-passzázzsal ér véget.
A pásztori „Saltimbanques” is tartalmaz francia folk elemeket, és ünnepélyes hangulatot áraszt, mintha a zenekar valami vidéki álarcos karnevál kellős közepén lenne. A „Des yeux couleur d’enfants” ütős instrumentális szakasszal indul, éles gitárfrázisra és tágas, mellotronszínezetű hullámzásra építve, ami együtt epikus-rusztikus hangulatot teremt. Christian ismét rendkívül átélt és sokszínű énekteljesítménnyel mutatkozik be, tüzes érzelmi fordulatokkal. A klasszikus King Crimson hatása, főként a sűrű mellotronhullámzás és a komor hangulati szakaszok miatt, a „Par les fils de Mandrin” dalai közül itt a legnyilvánvalóbb, bár Brezovar teljesen más gitáros megközelítést képvisel, mint Robert Fripp.
Az „Atlantis” az album egyetlen olyan száma, amelynél azok is nnagyjából sejteni fogják a szöveg tartalmát a cím alapján, akik egy szót sem értenek franciául. Az atlantiszi civilizáció felemelkedését és bukását, amelyről Christian teátrális, változatos éneke „mesél”, közbeiktatott vízcsepegés-hangok és kifejezetten finom, szimfonikus hangszerelés kíséri. A dal utolsó leheleteiben érkező hatalmas gitárszólótól ma is megnyalhatja a száját mindenki, aki szereti a diadalmas lezárásokat.
A közel 10 perces „Hymne à la Vie” – ahogy a címe is mondja – szó szerint epikus himnusz. Egyben az album legösszetettebb szerzeménye, amely nyugodtan indul, kifejezetten pozitív szakasszal, ahol Christian éneke kissé magasabb regiszterben szól, miközben pásztori akusztikusgitár-akkordok és rétegzett szintetizátor-textúrák kísérik. A folytatásban, ahol rövid időre a harmonika is megszólal, az ének a szokásosnál is szenvedélyesebb dimenziókat ölt, a teljes zenekar pedig előkészíti a terepet a diadalmas fináléhoz, amelynek közepén epikus hangszerelés uralkodik el. Ez tipikus francia ünnepi hangulatot teremt, kötelező sétával Napóleon diadalívén át.
A „Par les fils de Mandrin” az Ange klasszikus albumainak aranyközepébe tartozik, ami azt jelenti, hogy a zenekar megőrizte a korábbi lemezek hangzásbeli stabilitását, és megalkotott néhányat a legjobb szerzeményei közül. Az Ange Franciaországban, főleg a hetvenes években, meglehetősen népszerű volt, a brit piacot viszont soha nem sikerült meghódítania, pedig minden erejével be akart törni oda. A kudarc fő oka a francia szövegekben rejlett, és az sem segített, hogy a „Par les fils de Mandrin” albumot kivételesen angol változatban is felvették. Ki tudja, talán sikeresebb lett volna az eredmény, ha már a pályafutásuk elején úgy döntenek, hogy megteszik ezt a lépést. A „Par les fils de Mandrin” angol verziója „By the Sons of Mandrin” címmel, amelyet kizárólag a brit piacra vettek fel, ma nagy ritkaság. Az Ange csak 2003-ban adta ki CD-n.
Felállás
Christian Decamps – ének, zongora, ütőhangszerek, harmonika
Francis Decamps – orgona, A.R.P. szintetizátor, mellotron, vokál
Jean Michel Brezovar – elektromos gitár, akusztikus gitár, vokál
Daniel Haas – basszusgitár, akusztikus gitár
Jean Pierre Guichard – dobok, ütőhangszerek, szájharmonika, vokál
Produkció
Philips Records és Claude Bibonne
Számlista
1.Par les fils de Mandrin (4:48)
2. Au café du Colibri (4:02)
3. Ainsi s’en ira la pluie (6:08)
4. Autour du feu (3:06)
5. Saltimbanques (3:36)
6. Des yeux couleur d’enfants (4:20)
7. Atlantis – Les Géants de la 3ème lune (5:05)
8. Hymne à la Vie (9:44)
a. Cantique (4:16)
b. Procession (3:52)
c. Hymne (1:37)
