Előadó: Hladno pivo
Megjelenés: 2007
Manapság minden megtörténhet, így aztán ugyanannak a kiadónak a tető alatt találjuk a Siddharta, a Hladno Pivo, az Edo Maajka, a TBF, az Atomik Harmonik és a Turbo Angels nevét, egy másik kiadónál a Natalija Verbotent, a Trkajt és a Melodromot, egy harmadiknál pedig Tinkara Kovačot, a Čukit, Gibonnit és a Šank Rockot. De ne legyünk kicsinyesek, amíg ezek a kiadók meghallgatásra és élvezetre érdemes lemezeket tesznek elénk – hiszen a zene végső soron erre való.
A legendás horvát Hladno pivo legújabb lemeze mindenképp megér egy (több) meghallgatást, és némi gondolkodást is. A kritikus, cinikus szövegeknél mi, szlovének talán megint somolyogni fogunk, és azt mondogatjuk, milyen nyomorult, patetikus és üres az élet Horvátországban, pedig nálunk sincs ez másképp. Csak épp nálunk gyakorlatilag senki nem meri ilyen hangosan és ütősen kimondani (vagyis elénekelni) a dolgokat (mondjuk egy N’Toko kivételével), és az amerikaiakhoz hasonlóan inkább egy mesterséges paradicsomban élünk. Nálunk azért jobb, mint Horvátországban – végül is az Európai Unióban vagyunk, és nekünk euróunk van!!!
A Carstvo Pasea tipikus punkrockos nyitány – manapság a tartalom semmit sem számít. Csak a kimódolt, olcsó homlokzat a fontos. Irigyled a szomszédtól a modern autót és a hatalmas lakást? Gondolkodtál már azon, mi maradna neki mindebből, ha nem lenne az irigységed?! A Sreća hangszeres részében tele van mulatós-melankolikus változatossággal, egyébként pedig hasonlóan a kimódoltság és a hamis eszmények témájával foglalkozik. A kicsit humorosabbak közé sorolhatjuk a Biološki satot (a tartalmát gondolom, nem kell magyarázni?!), amely hangszeresen a punkhoz képest szokatlan countryval kacérkodik. Hogy pedig a Hladno Pivót ne gyömöszöljük abba a kosárba azokkal a punkokkal, akik csak három akkordra képesek, és részegként a kerítésbe kapaszkodva csimpaszkodnak a gitárjaikba, ott a Konobar, amely rögtön a mulatós The Pogues-t juttatja eszünkbe – mandolin, harmonika, hegedű és persze az irónia a lehető legjobb értelemben.
Ezek mindenképp a kiemelkedő dalok, bár bármelyiket nehéz lenne csupán középszerűnek vagy akár gyengének nevezni. A számok többsége valóban szilárd punkrockos vázra épül, de elsősorban a szövegek tartják évek óta jócskán az átlag fölött a Hladno Pivót, ezért azt javaslom, figyeljetek oda a lírai leszámolásokra a Pitala si me, a Džepni Bog, a Kaže stari šta nam fali, a Nije sve tako sivo, a Supermen, a Planeta és a Ranjeni i ludi című dalokban. Kiváló szerzemények, amelyeknél néha a sorok között kell olvasni, máskor viszont a lényeg úgy vág arcon, mint egy acélököl!
Egy ilyen kifogástalan és sokszínű albummal a Hladno Pivo bárhol máshol igazán úri módon megélhetne jó néhány évig, így viszont… talán vigasz lehet nekik, hogy az utóbbi évek egyik legjobb rock (és általában véve is) albumát készítették el Horvátországban. Egy (túlzottan is) merész, üzenetekkel teli lemez, amilyenre mi Szlovéniában még mindig hiába várunk a rocknak (vagy bárminek) hívott, magukat hithűnek tartó zenekaroktól.
Felállás
Mile – ének
Zoki – gitár
Stipe – trombita
Deda – billentyűk
Šoki – basszusgitár
Suba – dob
Számok listája
1. Couvert (instrumental)
2. Carstvo pasea
3. Nije sve tako sivo
4. Superman
5. Planeta
6. Ranjeni i ludi
7. Biolški sat
8. Kaže stari
9. Konobar
10. Sreća
11. Pitala si me…
12. Džepni bog
