Kiadó: Kscope Records
Megjelenés dátuma: 2020. 10. 9.
Produkció: Ed Wynne
Az album hossza: 47.17 perc
Stílus: Psychadelic Rock / Space Rock
Értékelés: 9.5/10
Az Ozric Tentacles idén megint visszatért: megjelent a zenekar tizenötödik „kazetta utáni” stúdióalbuma, egy hosszú életű és főleg színes pályafutás újabb állomása, amely a nyolcvanas évek első felében indult. A zseniális Ed Wynne – aki az Ozric Tentacles-szel végigcsinált mindent, jót és rosszat, felfelé ívelő és mélyrepülő korszakokat egyaránt, és aki a zenekar állandó pontja volt mindvégig – a legújabb, „Space for the Earth” című lemezen is ott van. Vele együtt pedig újra megjelenik a banda ismert és rendkívül különleges zenei formulája.
Az új album teljes egészében a skót vidéken készült, dombok és völgyek között. Miután Brandival külön váltak útjaik, Ed Colorado helyett Skóciába költözött. Az anyatermészet ősi tisztasága és érintetlensége közepette, buja zöldjében, csobogó hegyi patakok és kristálytiszta források, oxigénnel telített, mámorító friss levegő között talált magának nyugalmat. Itt áll a „kék buborékok” stúdiója (Blue Bubble Studios) is, ahol a lemez készült. Tegyük hozzá az „édes zöld füvek” jelenlétét, amelyek mámorító illatát a művész orrcimpái mohón szívják magukba, és ennek a jólétnek meg az újfajta zenei ünneplésnek a hatása – Ed Wynne szavaival – így maradt fenn: „A világűrből a Föld népének küldött zenében, hogy élvezzék.” A lemez születésének idején tartó „lockdown” helyzetről Wynne azt mondta, hogy remek alkalom arra, hogy a természet és a bolygó újra kapjon egy kis teret, magához térjen és megpihenjen; az emberek számára pedig rendkívül kapóra jön, hogy „újraindítsák” magukat, megpróbálják újra megtalálni eredetüket és küldetésüket, és rácsatlakozzanak az anyatermészet szüntelenül rezonáló gyógyító frekvenciájára. Hogy Wynne spirituális ember, abban nincs kétség, az pedig végképp nem újdonság, hogy a zenekar új albuma már nem lep meg. Már nem lep meg, de ez még nem jelenti, hogy bármi baj lenne vele.
Épp ellenkezőleg. Minden pontosan úgy van, ahogy lennie kell, és ahogy tulajdonképpen várni lehetett. Ha egy pillantást vetünk a korábbi, „Technicians of the Sacred” (2015) című lemezre – amely minden szempontból kiváló, de valójában kettős stúdióalbum volt –, az az érzésünk, hogy a „Space for the Earth” a rövidebb játékidő miatt könnyebben követhető. Úgy tűnik, fókuszáltabb (ami az Ozrics Tentacles esetében igazából nem is értelmezhető), ugyanakkor kicsit kevésbé gitárcentrikus, vagyis a frazírozásban nem annyira kifejező. Az enyhébb kezdeményezést a szintetizátorok, a samplerek és a loopolás veszik át – azaz a programozott „játszadozás”. Elektronika. Zseniális. A tripes hangulat, amely a transzcendencia öléig repít – és ettől az Ozric Tentacles mérföldekkel egyedülálló és egyedi banda –, megőrzi minden szokatlan provokativitását, csábító vonzerejét és hipnotikusságát, sőt, már-már démoni és végzetes izgalmát. Ez megint egy olyan album, amelyben egyszerűen el lehet merülni. Pontosan úgy, ahogy Ed fentebb mondta! A loopok és szintetizátorfüggönyök zömét Ed és a fia, Silas viszi. A dobok mögött továbbra is az idő fő őrzője, Balázs Szende ül. Az Ozric Tentacles az új lemezen tehát hivatalosan trió.
A Stripey Clouds ritmikus őrület, gazdagon átszőve ritmikus alá- és fölérendelt ritmusokkal, ugrabugráló nyitány, amely spontán meghatározatlanságában tulajdonképpen egy pillanat alatt definiál mindent, amit az Ozric Tentacles név alatt értünk. A Popscape az album egyik legszórakoztatóbb pillanata. Úgy általában a középső rész, amelyet vonzóan fűszereznek a hozzáadott balkáni motívumok. Gyakorlatilag szinte teljesen mentes a gitárlendülettől, bőségesen benőtték és átszövik a legkülönfélébb programozott minták, hanghatás-loopok, ebből a számból csak Ed gitárszólója karcolja meg finoman a füled közvetlenül a vége előtt. A nyitányban a legnagyobb furcsaságok hangjai szórakoztatnak, amelyek korgó gyomorra és vitatkozó robotokra emlékeztetnek, vagy ott a Humboldt Currant, amely a hihetetlen motivikus ugrások, ugyanakkor az összekapcsolásuk kölcsönös folyékonysága (a ritmikai ugrásokat is beleértve) alapján az új album egyik legerősebb szerzeménye.
Az album mostani különlegessége, egyben erőssége, hogy kissé nosztalgikus hangvételű. A „Spirals in Hyperspace” (2004) – emlékeztek még a Gala halában 2004. 11. 10-én? – a klasszikus Ozric Tentacles utolsó harci kiáltásának számít búcsúként, mielőtt a banda „Wynne családi vállalkozássá” vált. Nos, miután Ed és Brandi már nem alkotnak egy párt, ismét akadt idő a régi zenész cimborák közös munkájára. Így a címadó számban hallható fuvola John Egan, a fúvós különc munkája, visszatért Paul Hankin is kiegészítő ütőhangszerekkel, valamint Joie Hinton kiegészítő szintetizátorokkal. Itt van még egy legenda, aki Wynne-nel már a nyolcvanas években is együtt játszott az Ozric Tentacles-ben, a dobos Nick Van Gelder. A régi társaság összejövetele tehát. A címadó szám az album azon pontja, amely különösen retró hangzást idéz. Beleszövődik egy „dub” ritmus is, amely a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen bukkan fel.
A filozofálás felesleges. Ez megint az az album, amelynek a címe akár egyetlen szám is lehetne. A recept jól ismert, és az új Ozric Tentacles-album, a „Space for the Earth” semmiben nem tér el tőle. A zenét nehéz fütyülni séta közben, mert a spontán formálódás érzésében lehetetlen megjegyezni, de amikor végigmegy az albumon a füleden, egyedi és felejthetetlen zenei kalandot nyújt. Minden szempontból újabb gyöngyszem, amelyet Ed Wynne tett hozzá a diszkográfiai életmű többi briliánsához – a valaha volt egyik legkülönösebb zenekarhoz, amely valaha a Naprendszerben kúszott-mászott. Mondhatjuk azt is, hogy a legédesebb „instrumentális-elektronikus-progresszív-space-pszichedelikus-kísérleti-metálos-world music-rock” formáció. Na, ezzel épp mindent és semmit elmondtunk. A „Space for the Earth” remekmű, amely egyszerűen elbűvölően, megismételhetetlenül és eklektikusan hat. Egyszer több és újra, vagyis. Éppen ebben, abban, hogy újra megrendíti és megmozdítja a hallgatót, még ha a művészetében már nem is lep meg, rejlik a legnagyobb erőssége. Ászpóker, amelyet Wynne újra és újra olyan ügyesen, ravaszul és bölcsen nyer meg magának. Ezért ér ez a zenei művészet különcségében és szabadságszeretetében annyival többet.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Stripey Clouds (6:37)
2. Blooperdome (5:34)
3. Humboldt Currant (8:58)
4. Popscape (4:51)
5. Climbing Plants (7:05)
6. Space for the Earth (7:36)
7. Harmonic Steps (6:36)
Felállás:
Ed Wynne – gitár, programozás, szintetizátorok
Silas Wynne – szintetizátorok
Balázs Szende – dobok
Vendégek:
Joie Hinton – szintetizátorok
Nick Van Gelder – dobok
John Egan a ka „Champignon” – fuvola
Paul Hankin – ütőhangszerek
Gracerooms – szintetizátorok
