Előadó: Motörhead
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1979
Játékidő: 35.15
Értékelés: 4.5/5
Az „Overkill” a második igazi Motörhead-album, és az első hivatalosan megjelent hanganyag, amelyet Lemmy és a bandája a Bronze Records szárnyai alatt hozott világra. A lemez két okból is fontos mérföldkő a zenekar történetében. Az „Overkill”-lel a Motörhead befejezte a felismerhető hangzás alapjainak lerakását, és erre építve indult később a „Bomber” és az „Ace Of Spades” klasszikusaival, szinte csodával határos módon, a váratlan kereskedelmi diadalok útjára. A banda ezúttal is hű maradt a hallójáratok könyörtelen bombázásához, de egy fontos különbséggel. Az „Overkill” azzal, hogy határozottan hátat fordított elődje naiv, punkrockos nekirugaszkodásának, végleg kijelölte a rock & roll egy egyedülálló ágának terjeszkedését, amelyre a modern orvostudomány 30 év után sem talált ellenszert! Szerencsére..
Hogy a Motörheaddel mostantól nem tanácsos packázni, az rögtön világos lesz, amint a nyitó „Overkill”-ben a harapós Phily „animal” Taylor Mengele-módra, minden érzékenységet nélkülözve fúrni kezdi a füledet. Taylor dupla lábgépének heves záróztüze kitárja a pokol kapuit, amelyen a Motörhead-emblémákkal ékesített, a rock & roll legbanditább megtestesülése rontja át magát, amit csak el lehet képzelni! Innen nincs visszaút! Az olyan gyöngyszemek, mint az „I’ll Be Your Sister ” és a „(I Won’t) Pay Your Price”, főleg pedig a hírhedt „No Class”, habozás nélkül megidézik az egyedülálló rock & roll apokalipszist, amely a világ végét ígéri, úgy, ahogy ismerjük! Úgy tűnik, Clarke nyers gitárriffjeinek fáradhatatlan sorozatlövései, Philty „animal” Taylor féktelen, ideges rángásai és Kilmister fülhasogató basszustorzítása elől nem menekül semmi, ami egészséges, civilizált vagy akár csak normális. Csak a minden rosszhoz hozzászokott pestisbacilus éli túl, amely gondtalanul legelészik Lemmy szemölcsös arcszőrzetének árnyékában. Itt van a „Tear Ya Down” és a „Damage Case”, amelyek egy átlagosan művelt neandervölgyi szívét is egy szemvillanás alatt meghódítják, mint a „verhetetlen” kombináció: egy zeneileg írástudatlan trió zaja, alig kivehető adag dallam- és szerzeményérzékkel, valamint egy lírai ihletettségű tehénmegtermékenyítő tolakodó, és ennek megfelelően idegesítő lelkesedése – vagyis Lemmyé! A „Stay Clean” egy újabb kedvenc ebből a fekete-fehér vetítéssorozatból, ebből a mennyben köttetett szimbiózisból, amely az elülső agyi lebenyműtétek kategóriájában egyszerűen verhetetlen.
Az „Overkill” a barbár rock & roll-értelmezés tökéletes kiáltványa, amely végigvezet a teljes összeomlás útján, és nemcsak a civilizációé, hanem az emberi lét egészéé. Ne ijedj meg a leírtaktól. Mint az összes későbbi Motörhead-kirándulásnál, az „Overkill” esetében is csak megfelelően megnyírják az agysejtjeid intellektuális kapacitását, ezzel az ugyan nem éppen fájdalommentes beavatkozással viszont lehetővé válik a felszabadult csevegés az eugléna-félékkel és más értelmetlen egysejtű barátokkal. Nincs mit tenni, az „Overkill” hallatán az a szerencsétlen, aki az embert értelmes állatként határozta meg, tulajdonképpen megérdemli a falincselést.
Felállás
Ian „Lemmy” Kilmister: ének, basszusgitár
Eddie „Fast” Clarke: gitár
Philty „Animal” Taylor: dob
Produkció
Jimmy Miller
Számlista
1. Overkill
2. Stay Clean
3. (I Won’t) Pay Your Price
4. I’ll Be Your Sister
5. Capricorn
6. No Class
7. Damage Case
8. Tear Ya Down
9. Metropolis
10. Limb from Limb
