Out Of The Tunnel’s Mouth

0 11

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Hackett, Steve
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 45:24
Értékelés: 4.5/5

Az „Out Of The Tunnel’s Mouth” a legendás gitáros, Steve Hackett legújabb stúdióalbuma, amelyet megint maga írt és maga producerelt. Az akusztikus előd, a „Tribute” (2008) után, amelyen néhány zenei példaképe előtt tisztelgett, most visszatér a megszokott progresszív rockos terepre, ahol legutóbb a remek „Wild Orchids” (2006) idején járt. Az album címére, a szövegekre és magára a hangulatára is nagy hatással volt Steve magánéletének drasztikus fordulata: 2008-ban, több mint harminc év házasság után elvált a brazil festőnőtől, Kim Poortól, aki egyébként szinte az összes borítóját is jegyezte.

Amikor még a volt feleség volt a fő múzsája, egy „Kim” című instrumentálist szentelt neki, amely időközben szólóstandarddá vált, de a koncerteken ez úgy tűnik, alaposan megváltozik majd. Mindegy, a látszólag boldog házasságnak vége, és Hackett úr az „Out Of The Tunnel’s Mouth”-on néhány kisebb újdonsággal mutatkozik be, bár a dalszerzői recept továbbra is a megszokott hangszeres sokszínűségre épül, gondosan megválasztott és időzített pillanatokkal a védjegyének számító gitárhőstettekhez, amelyek ennyi év után is képesek elállítani az ember lélegzetét.

Az „Out Of The Tunnel’s Mouth” egyes dalai, amelyek mind jók, ha nem kiválóak, azt bizonyítják, hogy Hackett zenei kifejezésmódjában még mindig sok az angolszász melankólia. Ez leginkább a gazdag, többnyire szimfonikus hangszerelések gyönyörű és kiszámíthatatlan elegyében hallható, amely színpompás gitárfutamok köré épül. Nem hiányoznak a világzenei elemek, a jazz, a folk, sőt néhány keményebb, rockosabb pillanat sem, ami nem meglepetés, bár megint új módokat talált arra, hogyan gyúrja össze őket úgy, hogy a leginkább elkényeztetett rajongók számára is elég érdekesek legyenek. Talán a legjobb bizonyíték arra, hogy a fickó mostanában sokat „komolyodott”, hogy az albumon nincs egyetlen tréfás kis szerzemény sem, szemben a korábbi szokásaival, amikor előszeretettel csempészett be egy-egy teljesen burleszk pillanatot.

A kiváló produkció mellett sokakat meglephet, hogy az album egésze Steve nappalijában készült. Persze nem kell azt képzelni, hogy Hackett mester egyszerre zsúfolta be oda az összes közreműködő zenészt, akik között akad néhány lenyűgöző név. A már megszokott segítség, a kedves testvér, John fuvolajátéka mellett ezúttal két progresszív rock legenda is csatlakozott hozzá: a Genesisben ráutaló elődje, Anthony Phillips gitáros 12 húros gitáron, valamint az Yes basszusgitárosa, Chris Squire. Utóbbi Steve-et egy közös projektre is megmelegítette (a harmadik tag állítólag a legendás alkalmi dobos, Simon Phillips lett volna), de ezt egyelőre a jövőbe halasztotta.

Nehéz elképzelni megfelelőbb kísérőgitárost Anthony Phillipsnél, hiszen az ő és Hackett gitártechnikája nagyon hasonló, főleg az akusztikus gitárjáték módjában. A vendégzenészek közül nem szabad megfeledkezni a kultikus basszusgitáros, Nick Beggs (Kajagoogoo) jelenlétéről, aki valószínűleg a legnagyobb nyeresége Steve kísérőzenekarának, valamint a magyar hegedűs, Ferenc Kovacs szerepléséről, aki a magyar fusion együttes, a Djabe tagja, és akivel Steve-nek már egy sor közös fellépése volt. Kovacs hegedűjével több szerzeménybe klasszicista és etno motívumokat vitt, így további fűszerrel járult hozzá egyes dalok atmoszferikus gazdagításához.

Az „Out Of The Tunnel’s Mouth” remekül kiegyensúlyozott az instrumentális és az énekes szerzemények között, nagyjából úgy, ahogy egy ilyen szimfonikus progresszív rock legendától várható. A pompázatos „Fire On the Moon” irigylésre méltó kontrasztot kínál: a gyermekaltatóra emlékeztető, megnyugtató motívumokat drámai átmenetek szakítják meg többszólamú részekbe, valamint finom, szinte sírós gitárfutamok.

A „Nomads”-on sikeresen használt fel néhány világzenei elemet, elsősorban flamencót a temperamentumos akusztikusgitár-futamokon keresztül. A háttérben jól kivehetően hallatszik Phillips akusztikus kísérete is. Idővel bekapcsolódik egy odaadó ütős szekció is, amely érdekes fordulatot hoz. Steve éneke az egész albumon a megszokott, érzelmekben gazdag szinten van. Ezen a latinos extravaganciáján azonban a melankolikus hangja különösen szépen érvényesül.

A kiváló „Emerald And Ash”, ahol varázslatos kelta melódia uralkodik, egyike Hackett utóbbi évek legjobb teljesítményeinek, hiszen kellemesen idézi fel néhány „ősrégi” mesterművét, még ha a vokóder használata lassan már nagyon kiszámítható is. A szimfonikus hangszerelésekkel átitatott akusztikus harmóniák bősége az a nyerő kombináció, amely ennyi év után is a legjobban lelkesíti Steve rajongóit. A második részben egy ütős gitártéma után rendkívül érdekes fordulat következik egy drámai instrumentális szekcióba, számos pentaton skálával, ami újabb bizonyíték arra, hogy Hackett egy cseppet sem veszített kísérletező, kalandvágyó szelleméből.

A kalandos instrumentális „Tubehead” agresszív, szinte kemény rockos motívumaival szintén külön fejezet. Nem hiányoznak belőle a zörgő basszusvonalak és a szellemes, sőt tüzes gitárfutamok, amelyek azt bizonyítják, hogy a mester a elsődleges hangszerén játszott tempó terén is messze nem mondta ki az utolsó szót, miközben a vendégek elit társaságának néhány tagja összehangoltan követi.

A „Sleepers” rendkívül érdekes kombinációja a mediterrán és a kelta melódiának: Steve finom akusztikusgitár-futamai, amelyek nyilvánvaló főhajtást jelentenek nagy példaképe, Andrés Segovia előtt, a háttérben gazdag mellotronhullámokkal vannak megtámogatva. A többnyire nyugodt tempó az akusztika és az orkesztráció harmonikus keverékével remekül illik Hackett énekéhez, amely ismét kivételes atmoszferikus melegséget áraszt. Persze újra nem hiányoznak a szokatlan, szinte avantgárd instrumentális fordulatok, amelyek minden régi rajongót boldoggá tesznek.

A „Ghost In The Glass”, ahol csodás pasztorális akusztikusgitár-árnyalatok keverednek az orkesztrális függönyökkel, újabb alkalom a romantikus hangszerelések mesterének arra, hogy elbűvölő atmoszferikus szépséget varázsoljon elő. A „Still Waters” ismét lenyűgöző kontrasztot teremt. Az elődjéhez képest kicsit „piszkosnak” hat, bár megvan a maga sajátos bája, főleg a hipnotikus női vokálok révén, miközben Steve gitárszeszélyei úgyis külön fejezetet érdemelnek.

A legszebb meglepetés, főleg a világzene szerelmeseinek, az album végén található „Last Train To Istanbul” címmel, amelyen Hackett mesternek néhány etnográfiai díszítés, főleg fuvola, elektromos szitár és hegedű, valamint egy izgalmas ütős szekció segítségével sikerült elsőrangú orientális hangulatot teremtenie, amellyel a hallgatót könnyedén elröpíti a legendás Orient Express utasvagonjába, útban az egyik legromantikusabb török város felé.

Steve Hackett új mesterművel lépett ki az alagút torkából, amelynek a hosszú évek óta hű rajongók sok örömüket lelhetik, hiszen mindent kínál, amiről a múltban híressé vált, ugyanakkor néhány meglehetősen friss ötletet is hoz. Meglepetés? Nem, csak újabb bizonyíték arra, hogy a legendás gitáros továbbra is a mesterségének legjobbjai között van, és semmi jelét nem mutatja az ötletek elapadásának; legfeljebb a válás hozott valamiféle kisebb ifjúkori újjászületést a dalszerzői szokások vérkeringésébe is.

Felállás

Steve Hackett – gitár, akusztikus gitár, ének
Nick Beggs – basszusgitár & Chapman stick
Dick Driver – nagybőgő
John Hackett – fuvola
Roger King – billentyűs hangszerek & programozás
Lauren King – vokál
Ferenc Kovacs – hegedű
Amanda Lehmann – vokál
Jo Lehmann – vokál
Anthony Phillips – 12 húros gitár
Chris Squire – basszusgitár
Christine Townsend – hegedű, brácsa
Rob Townsend – szoprán szaxofon

Produkció

Steve Hackett és Roger King

Számlista

1. Fire On The Moon
2. Nomads
3. Emerald And Ash
4. Tubehead
5. Sleepers
6. Ghost In The Glass
7. Still Waters
8. Last Train To Istanbul

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik