Orto Fest: Intimci

 Kevés szlovén előadó mondhatja el magáról manapság, hogy teljesen egyedi a hangzása, és egy szemernyi utánzást sem lehet kihallani belőle. Gyakorlatilag a ljubljanai Intimn Frizurn sem kerülhette el ezt: már egy jó éve, talán kicsivel több ideje védik a szlovén álmos alternatív élet zászlaját olyan sajátos keverékkel, amelyben a különböző zenei hatások annyira összemutálódtak, hogy valami önálló életre kelt belőlük. A multisoundból újonnan létrejött IF-hangzást a legkönnyebben a popos színezetű Mr. Bungle és a reggae hangulatos, funkos, felpörgetett változata közötti palettával lehetne érzékeltetni. Ilyesmire inkább Franciaországban számítanánk, ahol az algériai, marokkói, török bevándorlók és az őslakos franciák multikulturális együttélése egy kisebb tengernyi funkot, rapet, reggae-t és nagyon egzotikus felhangú rockot is a hazai polcokra juttatott. Most viszont Szlovéniáról beszélünk – olyan közegről, ahol a mereven diktált zenei irányoktól való bármiféle eltérés rendkívül ritka. Az Intimn Frizurn kétségkívül része ennek a friss kínálatnak, hangzásukat KokosKokos Presenta: Intimn Frizurn című bemutatkozó lemezükön szolgálják fel koktél formájában, élőben pedig még meggyőzőbbek.

Láttam már őket párszor, és minden alkalommal másképp szóltak. Kíváncsiságból, hogy milyen hangzásbeli ruhát öltenek majd az Orto Festen, a belváros felé vettem az irányt. A keddi napsütéses nap az esti nyugodt hangulat enyhe hűvösébe csengett ki, és a májusi kulturális-zenei események ljubljanai szentélye, az Orto bar előtt kilenc óráig semmi sem utalt arra, hogy az első emelet mélyén bármi különös vagy érdekes készülne. Sehol egyetlen plakát, amely nagy betűkkel vagy provokatív képpel hirdetett volna bármit. Csak a jegyárus a pultnál – aki ezúttal láthatóan jókedvű és kipihent volt – húzott elő időnként egy köteg jegyet a pult alól, és a lokálba csepegő vendégektől elkért érte elviselhető 5 €-t. Mégis, tízre kellemes tömeg gyűlt össze az első emeleten: úgy 50, vagy kicsit több ember. A fények elsötétülnek. Az Intimn Frizurn felmászik a színpadra. Láthatóan megnyugodva, készen a közös meditációra.

A nyitódal már az első akkordokkal elég erős egzotikus illatot hagy maga után – ‘Shupak’, amely az orientális színezetű reggae ringató ütemei után betonkemény, mégis ízléses torzított gitárhanggal csap le. A társaság az első akkordtól kezdve hibátlanul és magabiztosan működik. Gyönyörű nyitány a ‘Chobanska’ energiabombaként felgyorsított ritmusához, amelynél teljesen kiengednek. Milan Jerkić kétségkívül a szlovén szcéna egyik leglazább frontembere, akinek ráadásul van valamije, ami nálunk nem mindenkinek adatott – karizmája. Ehhez egészen természetesen csatlakozik a zenekar többi tagja is, közülük a színpadon a maga látványos helyét elsősorban a tetovált gitárhang-kiűző, Žiga Rangus vívta ki. A háttérből mégis nagyon korrekten és erotikusan támogatja az Iskra–Kranjc ritmusduó, időnként pedig Matej Froebe billentyűi is felcsendülnek. Az Intimn Frizurn viszi tovább a maga filmjét, pontosabban: az élet soundtrackjét és a többé-kevésbé bizarr, de annál nem kevésbé vonzó gondolati kirándulásokat. Következik a különc funkadelia, a ‘Snow’, amely folytatja a ciklikus repülést a spontán mozgás, az összecsiszolt ritmikai szinkron és a hangzás erotikájának pályáján; mindez egészében hibátlanul működik, kissé kontemplatívabban, és éppen jól fűszerezve mindazoknak, akik a The Mars Volta-félék rajongóiként megkívánják a maguk adag balkáni dallamosságát off beat kólóban. Utána a ‘Kataifikataifi’ dörren be, egy pár percig tartó instrumentális szám. A tempó lecsendesedése és a testek szorosabb egymáshoz simulása szerintem a Kokos Kokos Presenta egyik legszebb dalát hozza. ‘Hide, Baby!’. Enyhén melankolikus és skizofrén vízió a szeretkezésről és a létezésről. A vágyakozás megtestesült formája. Hogy hogyan szólna egy hétfő reggel, azt pedig olyasmi festi zenére, ami az előző dal zenei ikertestvére lehetne, világosabb és optimistább regiszterbe áthelyezve – ‘Monday Morning’. A régi dalok sora után az új számok menüjéből is jut egy falat, amelyekkel a következő lemezt készülnek megspékelni, és amely már megállíthatatlanul kezd kirajzolódni – ‘Funkina Basso’. Enyhe offbeat, és főleg sokkal organikusabb formája annak, amivé az Intimn Frizurn az évek során, a zenei önépítkezés közben mutálódott. A ‘Street Lights’ egy város víziója, amelyet a ljubljanai várból nézhetnénk, és rögtön utána jön az egyik legötletesebb, főleg pedig leginkább eredeti és teljesen originális jazzklasszikus-feldolgozás urbánus alter hangulatban – ‘Summertime’. Úgy képzelem, hogy ez a verzió lemezen önálló entitásként szólhatna, amire egy kicsit megváltoztatott ritmusra és az már népdallá vált dallamra egész nap táncolgatni és fütyülgetni kezdesz. Nagyon meggyőző. Nagyon természetes. Nagyon erotikus és szexi. A ‘Salvenia’ és a ‘Bounce’ című dal energikus, váratlan doppingja után pedig megint valami az ismertebb érzések felidézésére. ‘The Fall’. A ritmikus basszus- és dobtelt bevezető belefolyik a gitáros ambientbe. A nyárnak vége, mielőtt egyáltalán elkezdődne. Vagy mégsem? Hogy el ne aludjunk, az egyenletes ritmust a ‘Coitus Interruptus’ zavarja meg, amelybe – mint már párszor korábban – besurran a szaxofon kazoós interpretációja. Egy percnyi artikulált őrület után jöhet a magasabb fokozat – ‘Shake It’, amely után Milan elhagyja a színpadot, és az első csatasorok elé táncol egy teljesen önálló, sámánrituálészerű tánckatarzisra. A ‘Can’t Let Go’ szinte rockosan szól. A pokolba a purizmussal és a tiszta vonalakkal! Hogy a fiúk elsősorban a jazzfúzió zenei kollázsainak összeragasztásában otthonosak, azt a reggae, a funkritmus és a gitárok még egy gyöngyszeme is bizonyítja az estéből – a szép és megállíthatatlanul vonzó ‘Maria’, amely után valami teljesen új és még kipróbálatlan következik: a balkáni rapperek, mint Edo Maajka és társasága, szuverén vetélytársat kaptak. Milan addigra már bebizonyította, hogy a nyelve mint a karikacsapás jár, de a saját történetéről szóló rapkitörés után még a legnagyobb kételkedők is elhallgatnak, akik kétségbe vonnák e fiatal formáció nyelvi, intellektuális és főleg inspirációs potenciálját. Végül még egy kis jazz? Semmi gond. A jazzes dallamosság záró merényletét követően jön az átmenet a mentális és érzelmi transzcendenciából a valósággal való megbékélés állapotába. A koncertnek visszavonhatatlanul vége. The show is over, honey!

Az Intimn Frizurn élménye után csak kétféle vélemény lehetséges: ha zenei finomságokra vágyó gurmand vagytok, szórakozásra és szarkazmussal fűszerezett hangkísérletekre éhesek, akkor az étvágyatok több mint kielégült. Azoknak a konformistáknak viszont, akik konzervatív, purista zenei logikájukban inkább slágerfeldolgozások sorát szerették volna hallani, az Intimn Frizurn olyan főzetet töltött a fülébe, amelyet aligha fognak egykönnyen kimosni. Az Intimn Frizurn szórakoztatók. Vizionáriusok és nonkonformisták is. Provokáció. Tudnak cirkusz is lenni, de kétségkívül a szlovén zenei szcéna egyik legfontosabb potenciálját képviselik. Long live the IF sound! Viva la musica infinita!