Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Bluesiana / Velden am Woerthersee / Ausztria
A koncert dátuma: 2011.02.01.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 25,00€
Az újra feltámadt kaliforniai orrszarvú prüszkölve, dübörögve megérkezett új európai turnéjára. A 2001-es újraegyesülés és a visszatérő „And Then It Got Ugly” (2006) után a Rhino Bucket – nagyvonalakban az AC/DC los angelesi változata – a „The Hardest Town” (2009) és a legfrissebb, „Who’s Got Mine” (2011) albumával – RockLine-kritika ITT, végleg bebizonyította, hogy érett korára élte igazi virágkorát.
A banda már tavalyelőtt is rendkívül sikeres európai turnét zárt, és láthatóan sikerült fenntartania annyi érdeklődést, hogy a fiúk elég meghívást kaptak, és újra felléphetnek a vén kontinens színpadain. Az alibi több mint jogos! Egy friss stúdióalbum kijelölheti az új koncertkörutat. De nem mindig. Ha az Államokban vagy, garantált közönségtámogatás kell az európai földön. Minden további kalkuláció a piros számoknál és persze a mínuszban akad el. Nem csoda, hogy ilyen gondok miatt néha a legjobbak is feloszlanak (például a Savatage-re gondolok).
Hogy hard rockerek egy bluesos szentélybe, mint a Bluesiana klub Velden am Wörthersee-ben, eljöjjenek játszani, nem éppen mindennapi jelenség. Épp ilyen szokatlan, hogy egy Rhino Bucket kaliberű és hangú zenekarral ilyen közel találkozhat az ember Szlovéniához. Könnyebben összefuthatna velük valamelyik Firefest-féle fesztiválon, amelyet minden év október végén rendeznek Nagy-Britanniában, és ahol a világ veszélyeztetett hard rock bandái lépnek fel, mint a Kix, a Keel, a Tyketto, a Harem Scarem és társaik, akik az aktualitásukat az 1980-as és 90-es évek fordulóján hagyták messze maguk mögött.
A Rhino Bucketet ma két eredeti tag alkotja: az énekes és ritmusgitáros Georg Dolivo és a basszusgitáros Reeve Downes. Amikor 2001-ben újraindították a bandát, a sorokba beszerveztek egy ördögien ügyes ujjú fickót is – a Kix gitárosát, Brian „The Damage” Forsythe-ot. Csak tavaly lett hivatalos tag a dobos, Anthony „Tiny” Biuso, aki már az előző európai turnén is koncertdobosként segítette a zenekart, és úgy tűnik, remekül összecsiszolódott a fiúkkal. Hozzátesszük, hogy a 2009-es „The Hardest Town” albumot a legendás Simon Wright (ex-AC/DC, ex-MSG, ex-DIO) dobolta fel.
A Rhino Bucket pontosan 21.30-kor lépett színpadra! A setlistből kihagyták a repertoár első két számát (Who’s Got Mine, The Hardest Town), és rögtön a sokatmondó Welcome To Hell-lel lőttek! Az első pillanattól kristálytiszta volt, hogy ez egy iszonyúan forró este lesz a Bluesianában. Ha az AC/DC-s joghatóság alá tartozó, egyszerű és áthatóan odavágó riffeket gyártasz, másként nem is megy! A kvartett kivételes koherenciát és tömörséget mutatott, a levegőt pedig főleg Dolivo éneke vette el, aki egy óra húsz percen át egy szemernyi kopottságot vagy kifulladást sem mutatott. Dolivo úgy üvöltötte végig a műsort, mintha a vágóhídra vonszolnák. Forsythe – aki a színpadon a Telecasterével, lazán hanyag tartásával, lebiggyedt alsó ajkával és kócos frizurájával futólag Keith Richardsra emlékeztetett (szerencsére a gitárkezelésben nem) – pont annyit szólózott, amennyi kell ahhoz, hogy a Rhino Bucket a színpadon mérgező dinamit, dühös-arrogáns attitűd és a robosztus rock n’ roll harag penetráns keménysége maradjon! Valahányszor Forsythe elengedett egy riffet, a felszínre tört Downes recsegő, vastag basszusrohama, miközben a dobos, Anthony Biuso Georg Dolivo abnormálisan robbanékony üvöltése mellett az est másik fő megbűvölője volt. Ő az a dobostípus, aki az egész testét és izomzatát beleteszi az ütésekbe. Ebből mennydörgő, ágyúdörejű csapások lesznek, amelyek játszi könnyedséggel ingatták meg a Bluesiana padlóját, és rázták a kis, barátságos klub ablakkereteit. Ha felidézitek a klasszikus dobosokat, John Bonhamet, Bobby Rondinellit, Vinnie Appice-t, Lee Kerslake-et vagy a már említett Simon Wrightot, a hasonlat egész találó.
Az egy óra húsz perc egy szemvillanás alatt elszaladt, mert a Rhino Bucket sok szó nélkül gurította egymás után a számokat, és úgy kigőzölte a Bluesianát, hogy a koncert után még sokáig gomolygott belőle a fehér füst. Arrogáns, közvetlen rock n’ roll attitűd, egyenesen az arcba vágva, kerülgetés nélkül! Pontosan ezért jön el a „kimerült munkáshős” pénteken este, amikor a rendszer megadja neki a pihenés jogát. Korsó sör a jobb kézbe, egészséges rock n’ roll löket az erekbe, torpedó a homlokba, bele a vakvilágba! Valóságos főzet volt, amitől még sokáig alaposan villámlott a fejünkben! A Rhino Bucket a Bluesianában az egész diszkográfiát végigjárta, különösen jól gyújtott a pimasz szívatás, a She’s A Screamer, amelyben a fiúk néhány hangszeres kitérőt is megengedtek maguknak. Főleg a dobos, „Tiny” nyújtózott ki benne alaposan, aki kinézetre persze minden, csak nem vékony alkatú ember. Reméljük, hogy az efféle „elveszett és megtalált” hard rock bandák, mint a Rhino Bucket, a jövőben is minél többször eltévednek Velden am Wörthersee-be!
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Who’s Got Mine 2. The Hardest Town 3. Welcome To Hell 4. Beat To Death Like A Dog 5. Hey There 6. Joke’s On You 7. Smile 8. She Rides 9. Message In My Bottle 10. One Night Stand 11. Word 12. She’s A Screamer 13. Ride With Yourself 14. Bar Time 15. Street To Street 16. I Was Told 17. Hammer And Nail —ráadás— 18. Ride The Rhino
Képgaléria
