Megjelenés dátuma: 2019. szeptember 27.
Kiadó: Nuclear Blast
Producer: Mikael Åkerfeldt és Dave Stewart
Hossz: 67:49
Műfaj: progressive rock/progressive metal
Értékelés: 9.5
Az „In Cauda Venenum”, latinul „méreg a farokban”, a kiváló svéd progresszívek, az Opeth legújabb lemeze. A zenekart az indíthatatlan főnök, gitáros-énekes Mikael Åkerfeldt vezeti, aki 2011 óta „rákényszeríti” a régi metalrajongókat, hogy megszokják a banda fokozatos zenei átalakulását a progresszív death metaltól a progresszív rock és az egyre erősebb kísérletezés felé, még ha a muzsika többnyire sötét és melankolikus lényege ugyanaz maradt is. A remek előd, a „Sorceress” (2016) után Mikael azt ígérte, hogy az „In Clauda Venenum”, amely két nyelven, angolul és svédül jelent meg, megint valamivel keményebb lesz, ami azonban közel sem jelenti azt, hogy kevésbé kísérletező: az időnként felbukkanó fuvolaszólamok és a gregorián korál stílusú kórusénekek egyfajta hangzásbeli frissítést hoznak, miközben akusztikus részből is bőven akad.
Az „In Clauda Venum” tehát az első Opeth-lemez, amelyet a zenekar anyanyelvén is meghallgathatunk. A két nyelvi változat között a zenét illetően – ahogy várható volt – nincs különbség. Mikael komor szövegei svédül meglepően jól mutatnak, és számos Opeth-rajongó szerint a svéd verzió még érdekesebben szól, mert aki nem érti ezt a skandináv nyelvet, annak a titokzatossága tovább mélyíti az album rejtélyes, sötét atmoszféráját. Ehhez biztosan hozzátesz Mikael remek tiszta éneke is, amelyben ezúttal sincs egy fia „morgás” sem a death metal múltból, pedig sok régi rajongó nagyon hiányolja.
Åkerfeldt ígérete a valamivel „hangosabb”, metalosabb megközelítésről beigazolódott, ezt már a kiváló „Dignity” hallgatása közben is érezni, amely a komor nyitótétel, a „Garden of Earthly Delights” után következik. Az előbbi a baljóslatúan szóló gregorián korál elemeinek köszönhetően olyan, mint Dante pokoljárásának hangképe. Mindaz, ami az Opeth előző három albumát jellemezte, a „Dignity”-ben ideális egésszé áll össze.
Még megalkuvásmentesebb a „Heart in Hand”, amely tele van sötét, epikus pillanatokkal, és egyike az album sok olyan darabjának, amelyekben összetett hangszeres rész, ütős és nyugodt szakaszok (a hirtelen jövő akusztikus rész nagyon jól feldobja az egész hangulatot), valamint feszült hangulatfokozás találkozik. A „Next of Kin” ugyancsak tele van váratlan ritmusváltásokkal és érdekes hangszeres részekkel, miközben Mikael drámai éneke rendkívül hatásosan köti össze az apokaliptikus hangulatot.
A „Lovelorn Crime” az elején melankolikus, meglehetősen ártatlan zongoraballadának tűnik, aztán lassan épülni kezd az epikus, hatalmas atmoszféra, amit az Opeth mindig is mesterien tudott. A kísérletezősebb „Charlatan” rengeteg homályos effektet és meglehetősen eredeti gitárszólamokat tartalmaz, Mikael éneke pedig sikeresen fokozza a klausztrofób, nyomasztó hangulatot. A záró részben váratlanul, de szerencsésen tör be a gregorián korál. A „Universal Truth”, amelyet főként a hatalmas többszólamú ének és az epikus gitárfutamok jellemeznek, szokatlanul pozitív hangulattal nyit, ami persze nem tart sokáig. A középső rész néhány ritmusugrása enyhe keleties beütést kap, ettől a misztikus atmoszféra még tovább erősödik.
A borzongató, hideg hangulatú „The Garroter” már a címével, amely egy inkvizíciós kínzóeszköz használójára utal, elárulja, hogy kifejezetten sötét kompozícióra számíthatunk, amely a közbeékelt fuvolarészekkel, zenekari hangszerelésekkel és Mikael kiváló éneklésével nynyeri meg magát. A kaméleonszerű „Continuum” a régi iskolás progresszív rock néhány elemét hordozza, a kaotikus gitárszóló pedig jól segíti a drámai atmoszféra fokozását egészen a rendkívül szép, éteri, szimfonikus hangulatú zárórészig. A záró remekmű, az „All Things Will Pass” baljós bevezetővel nyit, lassan halad át a sötét ambient átvezetőkön, egészen a gyönyörű harmóniákkal teli epikus befejezésig; nehéz lenne jobb finálét elképzelni ehhez az albumhoz.
Az Opeth ismét a csúcsok sorát hozó mestermunkát tett le az asztalra: zeneszerzésben, szövegekben és hangulatteremtésben egyaránt, ráadásul két különböző nyelven. Mikael Åkerfeldt és zenésztársai életművét ismerőknek mindez nem nagy meglepetés, hiszen megint bebizonyították, hogy hangzásbeli evolúciójuk még korántsem ért véget, és továbbra is új, korábban feltáratlan kísérletezős utakat keresnek. Az „In Clauda Venenum” kétségkívül eddigi legérettebb darabja a progresszív rockos korszakuknak, és karrierjük egyik legjobbja. Az elkészítéséhez az Opethnek nem volt szüksége sok vendégzenészre. Kivétel Dave Stewart, a canterburyi szcéna kultikus billentyűse (Uriel, Egg, Khan, Hatfield and the North, National Health, Bruford), aki a vonósaranzsmák megépítésében és a produkcióban segített.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Garden Of Earthly Delights (3:29)
2. Dignity (6:37)
3. Heart In Hand (8:30)
4. Next Of Kin (7:10)
5. Lovelorn Crime (6:34)
6. Charlatan (5:29)
7. Universal Truth (7:22)
8. The Garroter (6:44)
9. Continuum (7:23)
10. All Things Will Pass (8:31)
Opeth:
Mikael Åkerfeldt – ének és vokál, akusztikus és elektromos gitár, producer
Fredrik Åkesson – szóló- és ritmusgitár
Joakim Svalberg billentyűs hangszerek, vokál
Martín Méndez – basszusgitár
Martin Axenrot – dob, ütőhangszerek
Vendégzenész:
Dave Stewart – vonósaranzser és producer
